"1971-ben elfogadták az Országos Településhálózat-fejlesztési koncepciót, Szolnok esetében mindez 'lefokozást' jelentett." Bagdi Róbert Szolnok, mint regionális központ az 1960-as években? című dolgozatának szinte utolsó mondata mindannak fényében érdekes, ami itt a hetvenes években történt.
A 4-es főút szolnoki szakaszának felújítása a Barátság-felüljáró és a Szabadság tér között 1974-ben zajlott. A József Attila úti lakótelepnek nevezett új városrész építése nagyjából ekkor ért a véget, és már csak "apróságok" voltak hátra. Például a régi "mozdonyvezető kultúrház" lebontása.
Felnőttek 15, nyugdíjasok, diákok és katonák 8 forintért válthattak belépőt Szolnok négy fürdőjének bármelyikébe 1982-ben. A tiszaligeti Hotel Touringban egy 2 ágyas szobát napi 350 forintért lehetett kivenni, igaz, ehhez hozzájött a 6 vagy 12 forintos üdülőhelyi díj. Tiszatour kínálat anno.
Szolnok emeritus polgármestere a miniszterelnöknél járt, ahol - saját közlése szerint - a város fejlesztéséről egyeztetett. Normális demokráciában felmerülhetne a kérdés: milyen alapon? De itt és most csak a második vonal lenézéséről, és az országgyűlési képviselő negligálásáról elmélkedhetünk.
A Szolnok TV három munkatársa készítette azt a dialízisről és transzplantációról szóló dokumentumfilmet, amelyet február 12-én a Tisza moziban láthat először a közönség. Kárpáti Zoltán vágó, Mácsai Gábor operatőr és Skultéty József szerkesztő-riporter 2023 elején kezdett dolgozni a filmen.
A Házmesterek a vészkorszakban című könyvet azoknak ajánlom, akik még hisznek abban, hogy a történelem ismételheti önmagát, ezért kíváncsiak, miként lesz a kisember gonosszá.
– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.
Legfeljebb másfél évtizede működhetett a Tisza szálló, amikor egy Szolnokra bevonult fegyverneki fiatalember ezzel a már háborús minőségű képeslappal üzent egy otthoni ismerősének. Ám nem emiatt mutatom meg ezt a lapot.
Az évtizedes júliusi hírekből ezúttal inkább a „hűsítőket” citáljuk, bár a jég, a bambi, a Márka és a Kőbányai mellé egy kulák és a „900 éves Szolnok” termékek is beférnek.
