Nem először rendezheti meg a Szolnoki Szigligeti Színház az Országos Színházi Találkozót (OSZT). A frissen felújított és kibővített teátrumba 1991-ben Schwajda György invitálta meg a színházi szakmát, amelyik aztán a következő igazgató, Spiró György idején, 1992-ben ünnepelt Szolnokon.
Az Országos Színházi Találkozó (OSZT) 33 év után érkezik újra Szolnokra. Barabás Botond, a Szigligeti Színház igazgatója azt szeretné, ha a következő hét a szakmának és a közönségnek is szólna, miközben a város 950 éves jubileumának is kiemelkedő eseménye lenne.
Ez egy rendhagyó kiállításajánló, hiszen a szerző a maga által összeállított, június 10-től egy éven át látható szolnoki színháztörténeti kiállítást ajánlja a nagyérdemű figyelmébe. Az "Innen mesél nektek..." című tárlat egyrészt épület-, másrészt társulattörténet. A Szigligeti kép lépcsőházában.
A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.
A Szolnoki Szigligeti Színház átépítését mutató fotóról nem csak a beruházás állása miatt jelenthetjük ki, hogy 1990 késő tavaszán dolgozhatott a fotós, hanem a palánkon látható plakátok miatt is. A színház 35 évvel ezelőtti átépítéséről azt is elmondhatjuk: rendszereken átívelő volt.
Nemcsak azért, mert a „szomszéd kertje mindig zöldebb”, hanem amiatt is, hogy a kecskeméti városháza felújítása kapcsán, az épületben lévő helytörténeti kiállítás irigylésre méltó.
A szolnoki Kertmari Annával beszélgettünk, aki az Abonyi Vándorszínház Tévedések végjátéka című előadásának írója és rendezője. Premier szeptember 5-én az abonyi művelődési házban.
Talán túlzás az elmúló nyarat ilyen idézettel jellemezni, miként azt tippelni, hogy gyorsan elfelejtjük. Szolnokon nemhogy egy rendszerváltásnál, de kormányváltásnál is kevesebb történt.
Én csak úszni akartam. A Tiszaligeti strand első téli üzemnapján (08. 31.), délután ötkor. Az 50 méteres medencében, amire hét évet vártam. Hosszában. Jeggyel, amit a pénztárnál vettem, és ahol nem szóltak, hogy a tervem nem sikerülhet. Persze én vagyok a hülye, a mindent szarozó, mert nem néztem meg a pályafoglaltságot valahol, mert nem tolerálom, hogy a fél medencét kiadták a vízilabdásoknak. Ismét nekem kellene megértőnek lennem. Nem. Nekem a Tiszaligeti strand újra bezárt.
