Egy francia TGV vezetőállásában érzi igazán a magyar múzeumlátogató, hogy elszáguldott mellettünk a világ. A Mulhouse-i Cité du Train vasúti múzeum nemcsak róluk, rólunk is szól.
A szolnoki állomás 12 éve európai színvonalú, a várost az M4-es mellett az M8-as autópálya is eléri, a citromsavgyárat pedig felújították az átadás óta. Szolnok az ígéretek földje.
A régi 4-estől Délre október 4-én lesz lomtalanítás. Viszont a Sütő és a Mészárol Lőrinc utcák találkozásánál 12 nappal korábban, szeptember 22-én már megjelent az első kacat. De miért? Ezen az alapon egész évben utcára tehetnénk a lomokat. Igaz, ez a rozzant kanapé már nem az egyén gondja. Elnézést az erős kifejezésekért! Önző idiótákkal nem lehet normális várost építeni! Ezt a kacatot idő előtt utcára rakó szellemi gatya bizonyítja: nem mindig minden a fejétől büdös.
Miről? Az életedről. Aminek felnőtt évtizedeit Szolnokon töltötted, így emlékezhetsz arra, milyen volt, miként változott ez a város a múlt század közepe óta. Bagdi Eszter példamutatása.
Szolnok legfiatalabb városnegyede nincs fél évszázada, hogy lakott, és története is maximum plusz másfél évtizedre nyúlik vissza. Viszont ma miden negyedik szolnoki a Széchenyin él.
A nyuszimotorok Szolnokra is megérkeztek. Talán mindenki jobban árt volna, ha Bödőcs Tibor hozza el őket. Mert így csak találgathatunk, „ki lesz a bálanya”, és mi az Ex funkciója?
A Szigligeti idei harmadik bemutatóját látva felvetődik, hogy a Mici néni két élete után mi indokolta az Egy csók és más semmi műsorra tűzését. Lényegét tekintve ugyanaz pepitában.
Autó a régi „százlábú” híd szandai oldalán, ideiglenes alagút az egykori Ságvári körúton, rosszul datált víztoronyépítés a Széchenyi lakótelepen. Három szolnoki kép a Fortepan-ról.
Meg lehet sértődni, hogy a csak álmokban létező Csáklya utcai híd miatt nem indul el a bukott polgármester szentté avatási eljárása, de lehetne reális és fontosabb célokért is dolgozni.
