Aki a két ünnep között nyit cukrászdát, ráadásul olyasmit hoz Szolnokra, ami nem megszokott, és a Szapáry útban fantáziát lát, az megérdemli, hogy esélyt adjunk neki. Ez a remény szigete.
Ne áltassa magát senki azzal, hogy kirakott kukák többszöri áttúrása fölött szociális érzékenységből szemet kell hunyni! És ne áltassa senki a város lakóit sem, hogy a kukák elszállításának napján megelőzhetetlen az edények körüli disznóól kialakulása, ami néhol aztán órákig díszíti Szolnok utcáit. Áltathatnak, hogy jelenleg nem ez Szolnok legnagyobb problémája. Én meg azzal áltatnék, hogy ezeket az állapotokat fel lehetne számolni, amitől Szolnok máris picit jobb hely lehetne.
Szolnok másfél évszázaddal ezelőtt lett megyeszékhely. Ám ezen kívül is van/lenne mit ünnepelni, amit mutat, hogy ebbe a részbe csak a 100 évnél régebbi, kerek évfordulók fértek be.
Vasmunkás-szobor? Csatornadarabokból vagy felnikből kreált köztéri alkotás? Mészkőcsobogó talán a Ligetben, és egy újabb kuporgó valahol? Ismeretlen szolnoki „szobrok”. Gondolkodjunk!
Úgy korrekt, ha ezt is tőlem és itt tudják meg. Már nem vagyok helyi kabinetfőnök, de már soha nem is leszek csak klaviatúraforradalmár, és a hobbim, a blogSzolnok többet jelent ezután.
Tudom, menő, sőt olykor hasznos az elektromos roller, de autósként és gyalogosként rettegek az ezzel közlekedőktől. Közben féltem is őket, mert olykor kész oroszrulett, amit művelnek.
Ezt a Csepel D-705-ös nyergesvontatót minden bizonnyal 1963. május elsején örökítették meg a szolnoki felvonuláson, amikor pótkocsija éppen sportolók bemutatójának színpadjaként szolgált.
