Ne áltassa magát senki azzal, hogy kirakott kukák többszöri áttúrása fölött szociális érzékenységből szemet kell hunyni! És ne áltassa senki a város lakóit sem, hogy a kukák elszállításának napján megelőzhetetlen az edények körüli disznóól kialakulása, ami néhol aztán órákig díszíti Szolnok utcáit. Áltathatnak, hogy jelenleg nem ez Szolnok legnagyobb problémája. Én meg azzal áltatnék, hogy ezeket az állapotokat fel lehetne számolni, amitől Szolnok máris picit jobb hely lehetne.
Szolnok másfél évszázaddal ezelőtt lett megyeszékhely. Ám ezen kívül is van/lenne mit ünnepelni, amit mutat, hogy ebbe a részbe csak a 100 évnél régebbi, kerek évfordulók fértek be.
Kormányváltás ide, MÁV vezetőség csere oda, járhatott Szolnokon az új közlekedési miniszter, rendezhettünk városnapi ünnepséget a vasútállomáson, ez a felirat a helyén maradt. Így két év után tényleg megkérdezném már, hogy a szolnoki vasútállomáson kinek a tulajdona ez a tábla, és feljelentene-e, ha lefesteném ezt a vállalhatatlan feliratot? Mert hátha neki fontos, egyetért vele, tetszik neki, én meg más tulajdonán nem végezhetek beavatkozást. Még akkor sem, ha ez köztulajdon.
És egyre veszélyesebb lesz az EuroVelo, az európai kerékpárút-hálózat részét képező Szolnok-Tószeg bicikliúton. Valószínűleg a szárazság miatt egyre több és szélesebb a repedés az úton.
A távoli három templom és a fiúgimnázium sziluettje igazolja, hogy ez a képeslappá lett „szerkesztett” fotó Szolnokon készült. A felvétel háttere nemcsak érdekes, de képen ritka is.
A száz éve született, Szolnokhoz sok szálon kötődő Gácsi Mihályról tart előadást a Verseghy Könyvtárban Képiró Ágnes művészettörténész, akit a Munkácsy-díjas grafikusról kérdeztem.
