Elismerem, hogy vizet prédikálok, de bort iszok, meg mások szemében a szálkát is, magaméban a gerendát sem. Nem tagadom, rettenetesen idegesít, hogy ez az ország lényegében június közepétől augusztus 20-ig, illetve a karácsony és újév környékén további két hétig szabadságra megy, bezár, azaz nem a megszokott rendben működnek a közintézmények, a hivatalok, a legtöbb ember eltűnik, elérhetetlen, szinte semmit nem lehet elintézni. Mert mindenkinek jár a pihenés, a gyerekeket lehetetlen egész szünidőre a nagyszülőkre meg a táborokra bízni, és ez egyébként is hagyomány. Meg nem is lehet a szabadságokat máshogy kiadni. Minden ilyen magyarázat bosszant, miközben valamennyit el is tudom fogadni.

Sokkal előbb lettünk mediterrán ország, mint elért volna bennünket a felmelegedés.

Tizenhat éve, mióta a blogSzolnok létezik, én is minden nyáron szélnek eresztem a szerkesztőséget. Vagyis magamat. Részben tényleg azért, mert megoldhatatlan, hogy magammal helyettesítsem magamat. Részben meg azért, mert nincs az a bombasztikus írás, ami a szabadságon lévő, nyaraló, kikapcsolódó szolnokiakat nagyobb létszámban megmozgatná. És bár szeretek magamnak is írni – vagyis tulajdonképpen magamnak írok –, kicsit nehéz fenntartani a lelkesedést olvasók és visszajelzések nélkül.

Tehát 9 hétig nem frissül a blogSzolnok. Legközelebb augusztus 31-én lesz új cikk az oldalon.

Igaz, a felkészülés az őszi szezonra, sőt ősztől olvasható cikkek írása ez idő alatt sem szünetel.

Egyrészt mert augusztus 31-én újraindul az Élő blogSzolnok Anno sorozat, és onnantól kezdve kéthetente ismét jelentkezem új és régi előadásokkal. A sorozat visszatér, a TESZ székházba, ahol első alkalommal egy különleges kiállításhoz kapcsolódóan az Amiről a köztereink mesélnek című, egyszer már bemutatott előadást ismétlem meg, azaz Szolnok szobrairól fogok mesélni. Két héttel később a Tisza szálló története kerül terítékre, ebben a sorozatban először, de minden eddiginél részletesebben. Szeptember végén pedig – a magyar dráma napjához kapcsolódóan – a szolnoki színjátszás történetéről mesélek. Az októberi és novemberi programot még nem tudom, de azokon is fogok dolgozni a nyáron.

Miként két könyv is tervbe van véve. Remélem, legalább az egyik elkészül a város napjára, a másik pedig valamikor ősszel napvilágot lát. (Egy harmadik pedig már ezerrel készül az egyik nagy gyermekkönyv-kiadó gondozásában.) Bízom abban is, hogy az Aktív Rádióban korábban futó helytörténeti sorozat is folytatódhat ősszel, ami leginkább azon múlik, mennyire tudom előkészíteni a következő kilenc, csak részben pihenéssel töltendő héten.

De ne sajnáljanak! Ez csak magyarázkodás volt. Tudom, mindenkinek van ezer dolga, millió terve és kevés számú napja, hete, úgyhogy lavírozzanak ügyesen! Pihenjenek! Töltődjenek! Regenerálódjanak!

És találkozzunk újra itt, augusztus 31-én!

Bajnai Zsolt

szerkesztő