A Kossuth téri dohánybolthoz a szökőkúton keresztül autóval érkezni, majd a forgalom elől elvileg elzárt területen vészvillogóval várakozni, az a kategória, amire már alig vannak szavak.
A legnagyobb magyarországi kisebbség bántására uszító felirat bő egy éve csúfítja Szolnok egyik „kapuját”, a vasútállomást. Az uniós forrás használatáról tájékoztató táblára festett szöveg minimum 2025 eleje óta nem zavarja a MÁV-ot, az uniós források elköltését felügyelő hazai kormányzati szervezetet, a helyben illetékes rendőrséget és Szolnok Megyei Jogú Város képviselőit sem. És csodálkozunk a politikai közbeszédben legalizálódó vállalhatatlan szavakon, jelzőkön és kijelentéseken?
Nem értem, eddig miért nem jutott ez senkinek se az eszébe. Nem magyar táncfilm, hanem játékfilm magyar táncokkal, aminek a táncos jelenetei közben mozog alattad a mozi széksora.
Szolnok nemcsak a házai, hanem az itt élők vagy egykor a városban élők emlékei is. A hétköznapok történetei. Amelyek olykor szívmelengetően elevenednek meg egy-egy régi kép kapcsán.
Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.
Eötvös téri víztorony, néhai bölcsőde a torkolatban, Kossuth utcai palotasor, tárház, egykori malmok. A pusztuló Tisza szálló melletti felsorolást a szolnokiak gyorsan kiegészítették.
Mikor nyílhatott Szolnok első kávéháza, és volt a városban kávémérés? A helyi rendőrkapitány vajon engedélyezte a 0-24 órás nyitva tartást? Jutott eszembe a Fő a kávé című kiállításon.
Nyolc benzinkút a városban, a Május 1. Ruhagyár szolnoki Elegant boltja, a 60 szobával bővítendő Tisza szálló. Információk a Jubileumi Kereskedelmi Szakbizottság 1974-es kiadványából.
