A Szapáry utcai kuka ebben az esetben nem túlcsordult. Az is világos, hogy nincs az a köztisztasági szupervállalat, hadseregnyi kukás és utcaseprő, akik az ilyen helyzeteket gyorsan és hatékonyan tudnák kezelni. Egyértelmű, hogy a szolnokiak nélkül nem lesz rend Szolnokon. Mert amíg lehetnek olyan agyatlan vállalkozók, akik ilyen módon próbálnak megszabadulni a szemetüktől, és ennek nincs következménye, például a város sem veti ki magából, addig ez sem fog változni.
Amennyiben egy normális országban élnénk, akkor a következő Oscar-díjra Magyarország az Itt érzem magam otthon című filmet jelöli, miközben az alkotói minden hazai díjat is megkapnak.
Ezt az öt szolnoki képes anzikszot egészen biztos, hogy a második világháború éveiben állították össze korábbi fotókból, miként az is, hogy a Kocséron élő úrleánynak 1945 után küldték el.
Kátay Endre Jászai- és Aase-díjas, Bodex-gyűrűvel kitüntetett egykori szolnoki színész február 23-án lenne 100 éves. Ötvenhárom színházi évéből tizennégyet a Szigligetiben töltött.
Ma már közhely, de számomra akkor is elfogadhatatlan, hogy egy választási kampányba minden (is) belefér. Tudom, lesz ez még ennél is rosszabb. Sok minden az én/a mi kontónkra megy.
NYÁRI ISMÉTLÉS: A Csepel D-705-ös platójának szélén Bíber Pál, a Verseghy Gimnázium testnevelője egyensúlyozott, de nem 1963-ban, hanem minimum egy évvel korábban. Még néhány kép arról a felvonulásról.
NYÁRI ISMÉTLÉS: Fotó a legendás Bölény-csúszdáról, talán a háború előtti Kossuth téri artézi kút puttóiról, a piaccsarnok egykori „szobráról”. Kincsek egy ládában, Szolnok a nyolcvanas évek elején.
NYÁRI ISMÉTLÉS: Kordokumentum. Abból az időből, amikor még érdemes volt a tévéket megjavíttatni. Helytörténeti forrás, hiszen arról is árulkodik, hogy 1973-ra már négy ABC-je volt a helyi ÁFÉSZ-nek.
NYÁRI ISMÉTLÉS: Tévedtem. Szolnoknál nem 1909. március 15-én ívelt át utoljára fa közúti híd a Tiszán, hanem 1945 nyarától talán 1946 első feléig. A „szép Tisza-híd” romeltakarítási fotói igazolják ezt.
