A megyeszékhellyé lett Szolokon még nem állt emeletes városháza, de már volt a helyi színügyet gyámolító egylet. Aztán jöttek a Scheftsikek és Fodor Dániel, meg 33 év vágyakozás.
Az étterem közepén kihangosított telefonon társalgó. A szolnoki szűk utcán szándékosan az autós előtt bringázó. A járdán rollerrel száguldó. A folyamatosan kukákat túrók. Nehéz hét volt.
Mert ez a szolnoki, Baross utcai szecessziós homlokzatú épület minden részletében szép, és fontos volt, azért kerülhetett a város főterén működő kiadó, Fuchs Manó képeslapjára 120 éve.
Sebestyén Aba második szolnoki rendezése az Erdő. A Marosvásárhelyi színész-rendező odahaza saját színházat is vezet, illetve tanít is. Székely Csaba drámát először ő állított színpadra.
Évtizedekkel ezelőtt korizni lehetett a csónakázó tavon, jeget vermeltek a Tiszáról és Szolnok volt az ország leghidegebb pontja. Miközben tervek és építkezések is színesítették a híreket.
A Csepel D-705-ös platójának szélén Bíber Pál, a Verseghy Gimnázium testnevelője egyensúlyozott, de nem 1963-ban, hanem minimum egy évvel korábban. Még néhány kép arról a felvonulásról.
Ha megáll, hogy a 17 milliárdos NKA-pályázat döntnökei valóban „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelést” követtek el, mit tettek a pénzhez jutók? Például Szolnokon?
A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.
Az egykori Kossuth téri artézikút puttós szobra immár harmadik oldaláról is ismert. A „felnik” valójában „kerámia kompozíció”, és úgy tűnik, Zsoldos László készítette a Hegesztőt.
