FRISSÍTVE! Tudom, ez egy alakulóban lévő méhlegelő. Avagy az első szolnoki vakondtelep. Netán allergiások tesztfelülete. Vagy egyszerűen csak a szolnoki valóság a Szapáry úton, ahol évtizedekig düledezett az utca egyik legrégebbi lakóháza, a jövőben pedig gyomtengerként hasznosítjuk. Talán még belépőt is szedünk, ha eldőlt, hogy a helyiek 20 vagy 30% kedvezménnyel nézhetik meg. Nyírjam le? Más telkére nem léphetek be. Miért nem jelentem be/fel? Hivatalból ez senkinek sem fáj?
Nem verik nagydobra, de a szolnoki képviselőtestületben létrejött a nagykoalíció. Hiszen máshogy nem választhattak volna újabb alpolgármestert a tizenhetek maguk közül. A maguk örömére.
Kormányváltás ide, MÁV vezetőség csere oda, járhatott Szolnokon az új közlekedési miniszter, rendezhettünk városnapi ünnepséget a vasútállomáson, ez a felirat a helyén maradt. Így két év után tényleg megkérdezném már, hogy a szolnoki vasútállomáson kinek a tulajdona ez a tábla, és feljelentene-e, ha lefesteném ezt a vállalhatatlan feliratot? Mert hátha neki fontos, egyetért vele, tetszik neki, én meg más tulajdonán nem végezhetek beavatkozást. Még akkor sem, ha ez köztulajdon.
És egyre veszélyesebb lesz az EuroVelo, az európai kerékpárút-hálózat részét képező Szolnok-Tószeg bicikliúton. Valószínűleg a szárazság miatt egyre több és szélesebb a repedés az úton.
A távoli három templom és a fiúgimnázium sziluettje igazolja, hogy ez a képeslappá lett „szerkesztett” fotó Szolnokon készült. A felvétel háttere nemcsak érdekes, de képen ritka is.
A száz éve született, Szolnokhoz sok szálon kötődő Gácsi Mihályról tart előadást a Verseghy Könyvtárban Képiró Ágnes művészettörténész, akit a Munkácsy-díjas grafikusról kérdeztem.
