Közel száz évig állt a Kossuth téren, majd legalább négy évtizeden keresztül az Eötvös tér sarkában, bokrok között bújt meg. Ma is csak az veszi észre ott, aki nagyon figyel, pedig a 68-as gyalogezred obeliszkje világtörténelmi eseményekre is emlékeztet. Idén 140 éves.

A Habsburg Birodalom katonai vezetése az 1859-es solferinói vereség után, 1860-ban döntött úgy, hogy az akkor még poros alföldi kisvárosba – még nem megyeszékhely, Jászberénynél is kisebb -, Szolnokra helyezi az úgynevezett 68-as gyalogezred parancsnokságát, illetve a legénység egy részét. Ettől kezdve a környék fiataljait is többnyire ebbe az ezredbe sorozták be, így ennek kötelékében járták a következő bő fél évszázad csatamezőit. Az ezred majdnem negyven évig a vár területén állomásozott, és csak 1894-ben tette át székhelyét az akkor elkészült laktanyába, a mai József Attila és Százados út sarkára.

Az obeliszket 1872. június 28-án avatták fel, az akkor még földszintes, régi városházával, illetve az ezred tisztjei által is kedvelt Magyar Király Szállodával – ma Damjanich Múzeum – szemben, az akkori piactér nyugati végében. Az emlékmű, amely az ezred tisztjeinek és hozzátartozóinak adakozásából épült, az 1866-os Königgratz melletti csatában elesett 68-asok előtt tisztelgett – derül ki Udovecz György, a gyalogezred emlékhelyeit számba vevő tanulmányából. Az obeliszk oldalán ma is olvasható a porosz-osztrák háborúban elesett 68-as katonák névsora.

A mai Csehország területén lévő Königgratz és Sadova – ma Hradec Králové – melletti csata világtörténelmi jelentőségét az adja, hogy itt dőlt el, a poroszok elképzelései szerint, az osztrákok nélkül jön létre a német egység, azaz születik meg a modern Németország. Magyarország szempontjából pedig azért fontos ez az ütközet, mert miután megmutatta, hogy a Habsburg Birodalom soknemzetiségű hadserege hadvezetésében és felszereltségében is elavult, megnyílt az út a kiegyezéshez. Ez pedig Szolnok szempontjából lehetőséget teremtett arra az aranykorra, amiben lényegében megszületett a mai város.

Az obeliszk avatásakor már Császári és Királyi (K. und K.) gyalogezred tisztjei valószínűleg nem gondolták, hogy a hamarosan újabb neveket kell felvésni az oszlopra. Ugyanis 1878-ban hiába döntöttek úgy Berlinben, hogy a Török Birodalom alól felszabaduló Bosznia-Hercegovinának a Monarchia igazgatása alá kell kerülnie, a helyiek ezt csak kemény ellenállás után vették tudomásul. Ez pedig nem kevés 68-as életébe került, amit 1879-ben, immár a megyeszékhely közönsége előtt örökítettek meg az obeliszk oldalán. És ki gondolta akkor, hogy ez a balkáni kaland milyen következményekkel jár majd évtizedek múlva, maga alá temetve a Monarchiát.

Az obeliszkre a következő felirat csak az 1930-as években került fel. Akkor, amikor a 68-as gyalogezred már nem létezett, de volt tisztjei még tartották egymással a kapcsolatot. A kezdeményezésükre került az első világháború áldozataira emlékező pár sor a talapzatra, az áldozatok nevei ugyanis sokkal több helyet követeltek volna.

Akármilyen meglepő, de ez az emlékmű túlélte a Rákosi-korszakot, senkinek nem jutott eszébe akkoriban a térről eltávolítani – ahogy történt ez a ma a Tiszai hajósok terén álló 1914-es emlékművel -, vagy a helyére más szobrot állítani. Igazából a Kossuth tér 1956 után elhatározott átépítésének esett áldozatául, és csak 1960-ban telepítették át az Eötvös tér sarkába. Csupán okoskodás, de talán nem véletlenül került éppen oda, ahol a második világháború előtt a város Trianon emlékműve és országzászlója állt. Mivel azonban ott az utak évtizedekig a maitól eltérően futottak – például az Eötvös térről nem lehetett kihajtani a Baross útra – az obeliszk a Kádár-korban mind jobban beleveszett a tér növényzetébe, és szerintem évtizedekig nem is nagyon tűnt fel senkinek, hogy ott áll.

Az obeliszket csak 1998-ban újították fel a „Szolnok” Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrzők inspirálására. És miután a körforgalom elkészült előtte, kicsit méltóbb lett az elhelyezkedése is.

Bár nem vagyok a szoboráthelyezések híve, és a terek át- és berendezését is csak egységben értelmezve tartom helyesnek, azért néha felvetődik bennem, vajon miért nem került vissza a 68-as gyalogezred obeliszkje oda, ahol eredetileg is állt, a Kossuth térre.