Hetven évvel ezelőtt az önálló Szandaszőlős községben tűzoltó szertárt avattak, illetve annak örültek, hogy már van két kövesútjuk, kettő darab szövetkezeti bolt és ugyanennyi vendéglő működik, illetve saját hentesüzlete és orvosi rendelője is lett a településnek. Arról nem is beszélve, hogy Szandán működött a Szolnoki Földművesszövetkezet és az önálló Vörös Mező TSZ is. Sajnos a korabeli hírekből nem derül ki egyértelműen, hogy a téeszesítés hány szolnoki és környékbeli gazdát érintett, illetve az 1953-55-ös enyhülés idején mennyien hagyták ott a közös gazdaságot. Az azonban igen, hogy 1955 végén érződött a visszarendeződés – Nagy Imre ekkor már nem miniszterelnök –, hiszen egy szolnoki, kuláknak mondott gazdát szándékos károkozásért és izgatásért hat hónapnyi börtönre ítélt a helyi bíróság.

Az első ötéves terv végén, amikor még egyáltalán nem lehetett sejteni, hogy a következő évben merre megy az ország, a helyi eredmények elég haloványok voltak. A megyei napilap 1955 eredményei között az Állami Áruház felújítását, a Ságvári körút 44+65 lakásának átadását és a Hold utcai óvodát tudta felsorolni. Kiegészítve az év első felében elkészült SZTK-val, illetve a Szakszervezetek Megyei Tanácsa új székházának a felavatásával a Ságvári utcában.

Egy évtizeddel később valahogy kevesebbet foglalkoztak az adott év eredményeinek az összefoglalásával, inkább az álmok és a fonákságok kerültek az újságok oldalaira. Ez utóbbihoz sorolható, hogy miközben a városban húsz darab taxi teljesített szolgálatot- az AKÖV kötelékében –, azoknak csak a fele állt a hétköznapi emberek rendelkezésére, mert a másik felét a hivatalok és a vállalatok foglalták le. Azért, mert éppen csökkentették a vállalati autók használatát, a taxit viszont mindenki máshol számolhatta el. De talán a korabeli fonákságokhoz sorolhatjuk azt is, hogy Szolnokon összesen hét darab mentőautó volt, amelyek közül csak kettő fért be a mentőállomásra, ahonnan már akkor szerettek volna elköltözni a mentősök, amire azonban nagyjából húsz évet kellett még várni. Szintén morgásra adott okot, hogy Szolnok akkori új településrészein, az Abonyi út környékén, a Kertvárosban, a Vosztok és a Bálvány utcai új lakóházak közelében nem épültek meg az ígért és tervezett élelmiszerboltok – majd csak négy-nyolc év múlva készültek el.

Viszont soha nem épült meg a Tóth Ferenc és a József Attila út sarkán Szolnok új szállodája, amit 1965 decemberében, a megyei napilap tudósítása szerint már nagyon vártak a helyiek. Őszintén megmondom, sem előtte, sem a későbbiekben nem találtam nyomát ennek az álomnak, aminek a helyén – gyanítom –, hogy két évvel később az úgynevezett MÁV-ház épült fel. De azt hiszem, a Tiszaligeti strand mellé álmodott Olajbányász sporttelepből sem lett semmi, pedig négypályás fedett tekeépületet, emeletes öltözőházat, dupla teniszpályát is terveztek a mai Garden Hotel helyére. És 1965-ben már a tiszaligeti focipálya nemzetközi színvonalú atlétikai pályával illetve 7-8 ezres lelátóval való kiegészítését is megálmodták, ami aztán kilenc évvel később valósult meg.

Meg nem valósult álommal kötnék át a fél évszázaddal ezelőtti hírek közötti szemezgetésre is. A megyei napilap egyik 1975. decemberi számában bukkantam ugyanis arra, hogy a 32-es út mentén, a laktanyákkal szemben fog felépülni a „második Liget”, merthogy oda álmodták a város korszerű lőterét, salakmotorpályáját, sőt galopp-pályáját is. Nagyjából arra a helyre, ahol ma már autómosó és mindenféle telephelyek sorakoznak, és ahová a hatvanas évek elején még a szolnoki gyerekvárost tervezték. De talán nem is csoda, hogy fél évszázaddal ezelőtt a „második Ligetből” nem lett semmi, hiszen volt elég olyan befejezetlen beruházás, amiknek 1975-re kellett volna elkészülniük, de a következő évre, évekre csúszott az átadásuk.

A Szolnok 900 jubileumi év utolsó pillanatában – már a hivatalos emlékév lezárása után négy hónappal – készült el a Domus Áruház, amit 1975. december 22-én nyitottak meg, hogy másnap is fogadja a vásárlókat, de aztán január 6-ig leltározás miatt zárva legyen. Ugyancsak a jubileumi év utolsó napjaiban vehették birtokba a vasutasok az új állomás épületében az üzemi konyhát, amit a korábbi hónapokban az Utasellátó használt. De, ha már jubileumi év, említsük meg azt is, hogy a város 18 millió forintot költött 1975-ben a régi házak tatarozására, a helyi IBUSZ pedig arról számolt be, hogy a Szolnok 900 események tízezer vendégéjszakát generáltak. Ezekhez az adatokhoz képest már tényleg csak kis színes, hogy annak az évnek a végén a városi tanácsnak döntenie kellett a helyi liftek karbantartásának és javításának saját kézbe vételéről is, merthogy addigra 114 ilyen szerkezet működött a városban, amiket képtelenség volt máshonnan hívott szerelőkkel üzemeltetni.

Az egykori decemberi újságok lapozgatását az 1985-ös számokkal fejeztem be, és bevallom, meglepett, hogy mennyi mindent adtak át akkoriban. Például megnyílt a Csemege Vállalat 101-es számú új üzlete Szolnokon, az Árkád Kossuth tér felőli sarkán, ahová elsősorban a külföldi, nyugati turistákat várták, merthogy ez volt a város akkor új dollárboltja. De az Árkád miatt ünnepelhettek az IBUSZ és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda dolgozói is, hiszen mindkettő 1985 decemberében költözött az új épületbe. Miközben a megyei napilap hírt adott a Széchenyi lakótelep harmadik lakossági klubjáról is, amit a Gagarin Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet az Orosz György út 20. szám alatt nyitott meg. Ugyanakkor a Megyei Moziüzemi Vállalat is új szolgáltatást indított a Május 1. utca 19. szám alatt lévő központjában: videotékát nyitottak. A képmagnósok ezer forintos letét mellett – ez akkor sokak egy heti fizetése volt – 80 és 120 forint közötti áron kölcsönözhettek videókazettákat. De, ha már hobbi! Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az Ady Endre és az Arany János út sarkán 1985-ben elkészült szolgáltató házban a Magyar Horgászok Országos Szövetségének (MOHOSZ) Horgászcikk Értékesítő és Készítő Vállalata (HOKÉV) 2 millió forintos készlettel nyitotta meg Szolnok első, önálló horgászboltját az év decemberében.