A nyilvános, szabadidős vagy rekreációs fürdőzés – nagyon leegyszerűsítve strandolás – csak az első világháború után jelent meg Szolnokon. A Zagyvában és a Tiszában persze előtte is fürödhettek a helyiek, de biztos, hogy nem kikapcsolódási céllal és főleg nem tömegesen. Legalábbis ábrázolás ilyesmiről nem maradt fenn. A város két folyója az első világháború előtt inkább élelmiszerforrás, szállítási útvonal és vízkivételi lehetőség volt. Csak az előző századfordulótól kezdték kimondottan sportolásra is használni, amikor megjelentek az evezősök illetve télen a korcsolyázók. A fürdőkultúra egyébként is erősen gyerekcipőben járt még ekkoriban, elsősorban a jobb módúak, az Adrián vagy a Balaton egyes pontjain, nyakig beöltözve hódolhattak az ilyesminek.

Ebből a szempontból Szolnok a húszas években hatalmasat változott. A Tisza bal partján, először a belvárosi hídtól fölfelé, majd a Móricz-liget alatt is megjelentek a nyilvános strandok, és az úgynevezett fürdőkosaras folyami fürdők. Utóbbiból legalább három beazonosítható. Miként az is képekkel bizonyítható, hogy nagyjából száz évvel ezelőtt Szolnoknál már kiépített, bekerített, minden bizonnyal belépőjegyes, öltözős, büfés folyami strand is működött. És ez volt az az időszak, amikor tényleg nem sok kellett volna ahhoz, hogy Szolnok igazi fürdőváros legyen, sőt talán az ilyen irányú fejlesztések miatt teljesen más irányt vegyen a város története.

Egyrészt a húszas évek második felében, a Tisza szállóhoz kapcsolódóan elkezdődött az első termálkút fúrása. Ez azt is jelentette, hogy Budapest mellett Szolnok elsők között került be azon magyar városok közé, ahol melegvizes vagy gyógyfürdő nyílhatott. Másrészt a Tisza szálló eredeti terveiben egy olyan ötvenméteres, fedett sportuszoda megépítése is szerepelt, amely akkor a második ilyen intézmény lehetett volna az országban.

Arról nem is beszélve, hogy a Trianon miatt elveszett turisztikai központok helyébe Szolnok egy olyan komplexummal léphetett volna, amely egyszerre kínál törökfürdőt, sportuszodát és élővízi strandolási lehetőséget. És tegyük hozzá gyorsan, hogy mindezekkel párhuzamosan, a szolnoki sportszeretők furfangjának köszönhetően, a húszas évek végére elkészült a MÁV strand ötvenméteres medencéje. Azaz nem sok választotta el a várost attól, hogy az ország első olyan települése legyen, ahol kettő darab 50 méteres medence is található. Közel száz évvel ezelőtt.

A történelem persze nem ismeri a „ha” szóval kezdődő mondatokat. A második világháború előtt Szolnokból nem lett országos hírű fürdőváros, a szocializmus éveiben viszont sorra nyíltak a városban az uszodák és szaporodtak a különböző méretű medencék. A sort 1949-ben a Damjanich uszoda nyitotta, ahol 1967-ben – a tervezettnél negyven évvel később – elkészült végre a város első fedett, igaz csak 33 méteres medencéje is. Az ötvenes évek végén helyreállították és ismét megnyitották a MÁV strandot, a hatvanas évek közepétől pedig már létezett, és később 50 méteres medencével bővült a Tiszaligeti strandfürdő. Majd következtek a kisebb, vállalatokhoz kapcsolódó strandok. A cukorgyári, ami medencéi és mérete alapján más település elsőszámú fürdője lett volna, nálunk a dobogóra sem fért fel. Aztán ott volt a vegyiművek lakótelep saját strandocskája, de volt medence a kőolajos munkásszálló mögött a Kőrösi úton, és épült tanmedence a Kilián Repülőműszaki Főiskolán, Szandán majd a Kodály iskola mögött is a Réz utcában. Ha pedig mindehhez hozzávesszük, hogy felügyelt potya is létezett a Tiszán, akkor kicsit pityereghetünk azon, hogy a nyolcvanas években hány helyen lehetett Szolnokon csobbanni.

És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha a Széchenyi lakótelep fejlesztése a pénzhiány miatt nem kap gellert, akkor valahol a mai sportcsarnok közelében vagy ahhoz kapcsolódóan egy sportuszodának is kellene ott állnia. De persze a meg nem valósult fürdőálmok nemcsak ott vagy éppen a Tisza szálló mellett, a Zounuk ispános szökőkútnál „érhetők tetten”, hanem a 2007-ben – személyes véleményem szerint, előre megfontolt szándékkal elkövetett ingatlan biznisz miatt – elbontott Damjanich uszoda helyén is. Fantasztikusabbnál fantasztikusabb látványtervek készültek az egykori Dami helyére, amelyek közös vonása volt az 50 méteres fedett medence, a gyógyfürdő jelleg, amiket aztán gyógyszállós, tiszai kikötőhöz földalatt vezető folyosós álmok egészítettek ki. Miként azt is érdemes felidézni, hogy a kabaréba illő Tiszaligeti strandfürdő felújítás terve is sokat módosult a 2010-es évek végéhez képest. Emlékszik még valaki arra, hogy a főbejárat épületének tetejére szállodát terveztek?

A fentiek alapján talán elhiszik nekem, hogy lesz miről mesélni az Élő blogSzolnok Anno Pancsoló Szolnok című képes, vetített előadásán, október 12-én.