2026.04.23. (csütörtök)

Tasi taxi Fecskével

Tasi taxi Fecskével

Dátum:

A blogSzolnok Album rovatában jelent meg egy fotó a vasútállomástól induló konflisról. A kép hátulján ez szerepelt: „Szolnok utolsó konflisa, 1966”. A közös emlékezet azonban mást mond.

A blogSzolnok Album rovatában 2026. április 4-én jelent meg a „Szolnoki konflis, 1966” című írás egy fotóról, amin egy fogat látható, amint éppen elindul az állomás elől, az akkori Beloiannisz úton a belváros felé.

Nem lepődtem meg, sőt inkább nagyon örültem az olvasói reakcióknak, amelyek nekem ismét azt mutatják, igenis szolnokiak vagyunk.

A hozzászólásokból – amit több egymástól független forrásnak is tekinthetünk – az derül ki, hogy Szolnokon még a hetvenes évek közepe táján is működött legalább egy konflis. És ismét bebizonyosodott, hogy a többség Tasi Sándorra és a Fecske nevű lovára emlékszik, miközben az sem kizárt, hogy több fogat és több ló is lehetett még akkoriban Szolnokon.

Köszönöm minden hozzászólónak, hogy megosztotta emlékeit! Az alábbiakban némileg szerkesztve közlöm a legfontosabb hozzászólások válogatását.

H. László: Tasi taxi!

H. Sándorné: Kicsi gyerekként utaztam vele minden csütörtökön. A vasúttól a piacig, mert nagypapám kosárfonó kisiparos volt. Szállítottuk a kosarat a vasúttal. Szolnokon ezzel a konflissal jutottunk el a piacra. Nagyapámnak a barátja volt a Tasi úr. Nagyon jól emlékszem a lóra is, Fecske volt a neve.

F. Péter István: 1968-ban még ültem rajta.

O. Tibor: 1969-ben még volt. Taxi híján igénybe is vettem.

U. Tibor: Én ’74-ben kezdtem a 633-asban tanulni, és emlékszem erre a konflisra.

W. Kenny: ’74-ben a vasútállomásnál kettő-három biztosan „üzemelt”.

Sz. Anikó: A hetvenes években még volt konflis, láttam örülök, hogy találtak képet a konflisról.

M. György: 1973-75 között tuti volt vagy kettő.

B. Krisztina: A 70-es években még gyerek voltam, de édesapámmal felültünk a konflisra és kivitt bennünket a Bimbó utcába, mamámhoz. A lóra és Tasi úrra is emlékszem.

Gy. István: Tasi nevű volt legtovább (konflisos), a másik nevét nem tudom, a szolnoki hajóállomásról és oda (vissza) fuvarozta a Tisza-környéki falusiakat a piacra.

M. Lajos: Úgy tudom, a lovat Fecskének hívták.

L. Ádám: Úgy emlékszem, Tassi Sanyikának hívták a fogatost.

Sz. István: Igen, a Keskeny János úton laktak.

K. Károly: Való igaz, a Keskeny János (ma Pozsonyi) úton lakott, egyébként egy szászberki származású ember volt

F. József: Igen, akkor én is rá gondoltam: 86 után még dolgozott… 1986-ban költöztem a mai Pozsonyira, beláttunk az udvarába, és láttam sokszor elmenni a konfliskocsival. Persze az is lehet, hogy már nem ő, hanem valaki a családból. A mosógépemet ő hozta haza a boltból.

D. István: Egyik konflisos egy Tasi nevű ember volt, úgy emlékszem, ő volt az utolsó, aki abbahagyta a konflishajtást.

H. László: A szolnoki fuvarosok a Szűcstelepen, a Kisgyepen, a Cigányvárosban, a Megyesitelepen laktak: Fodor Balázs, Bényi Jani bácsi, Tasi…

L. Tamás: Bohács bácsira emlékszem

N-né Kati: Bohács bácsi a Hunyadi utcában lakott, talán Ő volt az utolsó fogatos.

G. Imre: Csak azt tudnám, hogy a lószart ki szedte össze, mert falun a fehérnép rögtön vitte tapasztani meszelés előtt.

N. Zoltán: Mindig a vasút környékén parkolt, de tett üres (járatokat) is a városban.

P. Gizella: Gyerekként emlékszem, igen, a taxi előtt fiakkerrel lehetett bemenni a városba.

K. Tamás. József: Már el is felejtem, de a szituáció megmaradt, hogy versengtünk, ki melyik sorszámúval találkozott többször.

M. Rozália: Köszönöm szépen a nagyszerű régi fotót! Jó látni, visszaemlékezni a régi szép időkre!

A Tasi/Tassi úrról egyébként egy MTI fotó kapcsán már volt szó a blogSzolnokon, sőt a Levéltár rovatban is jelentek meg róla emlékek 2021-ben.

És a végére még egy „ajándék”. Bő évtizeddel ezelőtt a Szolnoki mesékben is írtam a város utolsó konflisosáról.

Előző cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Mi vagyunk Szolnok

Szolnok nemcsak a házai, hanem az itt élők vagy egykor a városban élők emlékei is. A hétköznapok történetei. Amelyek olykor szívmelengetően elevenednek meg egy-egy régi kép kapcsán.

Egyből három

A Tisza-parton, a Tisza szálló mögött, a sétányon parkoló autókról írtam A Kivert Biztosítékban (AKB), ami szándékom ellenére további témákban is „megszólaltatta” az olvasókat.

De szerettem

Még nem kell a sorok között írni, de a szolnokiak már vagy újra tudnak a sorok között olvasni. VCSM-s kártyanaptárokról írtam, a Tiszaligeti strand emlékei közé kerültem.

Sportemlék

Egy példa, hogy néha jól is elsülhet, amikor a blogSzolnok Facebook-követői csak a közösségi oldalra kirakott fotót nézik, és azt kommentelik. Ezúttal a néhai Sport cukrászda miatt.