2025.08.27. (szerda)

Nyár’12: Szolnoki házak (7.): A lerombolt Madas-ház

Nyár’12: Szolnoki házak (7.): A lerombolt Madas-ház

Dátum:

A hatvanas évek második fele után születtek nem emlékezhetnek a Baross úton épült, de már a Beloiannisz úton lerombolt Madas-házra. A 33-as boltról készült fotók és a Hófehérke gyerekruházati üzlet miatt azonban a kollektív emlékezet része az épület, amelynek a helyén ma négysávos út halad.

NYÁRI ISMÉTLÉS

Internetes fórumokon és a város múltját idéző beszélgetésekben is gyakran előkerül a Madas-ház. Két kérdésben szokott vita lenni: az egyik, hogy pontosan hol is állt ez a ház, így hol volt hatvanas években a 33-as számú ruházati bolt, a másik pedig, hogy mikor és miért bontották el ezt az impozáns bérházat.

Őszintén bevallom, az első fotók alapján, amelyek túl közelről, azaz a környezete nélkül ábrázolták a házat, nem tudtam belőni az épület helyét. Aztán, ahogy egyre több kép került elő róla, már sejtettem, hogy valahol a Baross utca elején, az úgynevezett 1-es ABC-vel szemben állhatott. Ebből azonban azt a téves következtetést vontam le, hogy az épület a pártbizottság – fehérház – építésének lett az áldozata 1965 körül. Ám egy későbbi kép, amelyen a háttérben már a Vízügyi székház is látható cáfolta ezt a feltevést, hiszen azt közel egy évtizeddel később (1973-75) emelték.

A megoldásban Szolnok harmincas években készült térképe, illetve Bojtos Gábortól – a megyei levéltár munkatársától – kapott fotók segítettek. Ezek alapján ugyanis egyértelmű, hogy a Madas-ház, azaz a Baross utca 7. szám a Sütő utca torkolatával szemben, kicsit a vasútállomás felé volt. A fotók és a térképek a fenti tévedésre is magyarázatot adnak: a pártház nem Baross utcai telekre, hanem az azzal párhuzamos utcában épült fel. Ebből és a levéltári fotókból pedig az is egyértelműen kiderül, hogy a Madas-házat később tüntették el.

Bojtos Gábor a mikor kiderítésében is nagy segítségemre volt. Előkereste ugyanis a Néplapnak azokat a számait, amelyek a ház elbontásáról számolnak be. Ezek alapján pedig egyértelmű, hogy a Madas-ház a 4-es út bővítésének esett áldozatul, és 1973 decemberében robbantották fel. Akkor, amikor a mögötte lévő területen már gőzerővel folyt a Pelikán Szálló és a Vízügyi Székház építése, továbbá döntés született a Centrum Áruház és a pártház előtti aluljáró megépítéséről. A korabeli újságokból az is kiderül, hogy 1973 nyarán a 33-as ruházati boltban még sikeres szezonvégi kiárusítást tartottak, sőt az üzletet működtető Ideál Kiskereskedelmi Vállalat azt tervezte, hogy december 24-én este ötig várja a vásárlókat itt, a Madas-házban. Ez utóbbiból azonban nem lett semmi.

A Madas-ház pusztulástörténete nagyban összekapcsolódik a szolnoki áruházak történetével is. A kiskereskedelmi vállalat ugyanis összesen 12 millió forintot kapott a Madas-házban lévő üzletek elvesztéséért cserébe a 4-es számú utat építtető Közlekedési és Postaügyi Minisztériumtól, illetve a várostól. Már csak azért is, hogy a főút új nyomvonalának útjában álló ház lebontásáig új áruházakat építsen. Ez azonban csak nehézségek árán történt meg, így 1973. november 7-én megnyitotta kapuit a Ságvári körúti foghíjtelken épített sportbolt, majd némi csúszással a Kossuth téri Sztár áruház. (Ennek a történetére egy másik cikkben még visszatérnék!)

A Madas-ház története természetesen nem lenne teljes, ha nem adnánk választ arra, honnan kapta az épület a nevét. Ebben is Bojtos Gábor volt segítségemre, aki több dokumentumot is előkeresett a ház múltjával kapcsolatban a levéltár gyűjteményéből.

A ház az építtetőjéről, Madas Mihályról kapta a nevét. Róla jelenleg annyit tudunk, hogy 1880-ban született Nagyszalontán, 1898-ban szabadult fel, mint kőműves tanuló, 1906-tól önálló iparos, a múlt század harmincas éviben pedig Szolnok egyik legismertebb építési vállalkozója, és legkeresettebb mestere. Az első világháborúban a 29-es gyalogezredben szolgált, a harmincas években pedig előbb a megyei önkormányzatnak majd a városi testületnek volt a tagja. A korabeli dokumentumok szerint számos impozáns középületet és magánépületet köszönhet neki a város, amelyek közül az egyik lehetett a Baross utca 7. szám alatt felépült, alápincézett, háromemeletes bérház. Ezen kívül nagy valószínűséggel köze lehetett a régi mentőállomással szembeni, a belső udvaron hosszan elnyúló, szerény kivitelű bérházhoz és a valamikori vágóhíd építéséhez is.

Sajnos ma még feldolgozatlan Madas Mihály további életútja, így nem tudni, mikor és hol halt meg. Ugyanígy ismeretlen a Madas-ház szerepe a szolnoki gettóban, illetve az épület államosításának története.

Egy dologra azonban nagyjából biztos választ adhatunk. A Madas-házat csak akkor lehetett volna megmenteni, ha a 4-es utat a hetvenes években nem kiszélesítik, hanem a belvárost elkerülve, valahol a Zagyva partján vezetik el, ahogy volt is szó erről a tervezési időszakában.

(A cikk először 2012. február 10-én jelent meg.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A dolgozók boltjában vásárolj!

Vármegye vagy megye? Állami vállalatok vagy maszekok? Egy vagy több párt? Egy rendszerváltással korábban, azaz 1949-1950 környékén sem volt egyszerűbb a neveken és a vállalkozásokban eligazodni, mint 1989-1990 körül. Legalábbis erről tanúskodik Szolnok 1950-es telefonkönyve.

Szolnoki házak (61.): Kossuth tér 10.

"Lordok házaként" is emlegetik Szolnok főterének 10-es számú telkén is álló, eredetileg 77 lakásos társasházat, aminek építésénél először alkalmaztak a városban toronydarut. A három szárnyból álló, 15 éve magastetőssé alakított épület falára nem a ma is ott látható alkotás került volna eredetileg.

Utcasoroló (47.): Gábor Áron tér

Ne bántsunk meg senkit azzal, hogy nem ez a város legszebb tere. Már csak azért sem, mert talán az egyik legtöbb funkción átesett közterületünk, ráadásul napjainkban jelentős szerepet játszik a belváros kiszolgálásában. Igaz, névadójához nem sok köze van.

Utcasoroló (54.): Nagy Imre körút

Négy évtizede létező közterületünk, amely 23 éve viseli az egykori miniszterelnök nevét. A korábbi névadóhoz persze sokkal több köze volt, hiszen Dr. Csanádi György nemcsak kommunista miniszter volt, pár napig Nagy Imre 56-os kormányának a tagja, de a hazai vasúti közlekedés megújítója is.