2026.06.17. (szerda)

Feriék és a helyi kávé

Feriék és a helyi kávé

Dátum:

A bukott kormány propagandasajtóját eddig nem nézegettem, de lehet, hogy ott még mindig a narancs győzelméről írnak? Avagy Szolnokra lassabban érkeznek a hírek, mint 1848-ban? Segítsünk!
Mintha örökre április 11-e lenne, és az azon a hétvégén közzétett „kutatás” lenne a valóság – Kérdés: ki vert át kit?

Szolnok előző, bukott polgármestere még mindig kampányüzemmódban zakatol, és hol arról posztol a közösségi oldalán, hogy az új kormány milyen jó állapotban veszi át az országot – ha látják, kérdezzék meg tőle, közkórházban mikor járt utoljára –, hol meg arról, hogy az ukránok lebuktak, mert megnyitják a Barátság-kőolajvezetéket – szóljanak a bácsinak, hogy ezt a pártelnöke jelentette be. Az el sem indított, tehát csak ezért nem óriásit tanyázó ex-képviselőnő is még mindig úgy posztol, mintha ezentúl örökre április 11-e lenne, hogy a szolnoki képviselőtestület túlmozgásos tagjairól ne is beszéljünk, akik bibliai idézetekkel magyarázkodnak – pedig „Isten nevét szádra hiába ne vedd!”. Mondhatnánk, hogy nem kell már ezekkel foglalkozni, mert mindez a múló korral jár. Ám a magam részéről inkább azt gondolnám, hogy a Szolnokon önmegsemmisítő módon teljesítő ex-kormánypárt helyi nobilitásai abban reménykednek, ha nem is lesz felvétel a Tiszába, de legalább megúszhatják, hogy felelősséget kelljen vállalniuk a mögöttünk hagyott évekért.

Várom a helyi „nobilitások” magyarázatát, megtérését, bocsánatkérését – Háború? (Fotó: Kállai Mária FB oldal)

Márpedig nagyon nagy baj lenne, ha csak a pesti megmondóembereket, propagandistákat, hazugságokkal kampányoló megtérőket venné szájára a közvélemény, ha csak a fővárosi vagy az onnan is látható sumákolásokat, lenyúlásokat, elszámolhatatlan ügyeket vizsgálnák. Szerintem a szolnokiak maguknak is tartoznak annyival, hogy mondjuk, megkérdezik a gyerekeket üzemszerűen háborúval ijesztgető, egyszerre képviselő és tanárokat, iskolaigazgatókat, miként is számolnak el mindezzel. Hagynánk teljesen hülyének nézni magunkat, ha simán átlapoznánk olyan történtek felett, mint a bíróság által is kimondott hazugság képviselőtestületi határozattá konvertálása, aminek előterjesztői és megszavazói is voltak. Ne gondoljuk már, hogy az uszítás csak a pesti szerkesztőségekben zajlott, nálunk a pártatlan, objektív tájékoztatás dívott mondjuk, az adónkból fenntartott helyi tévében, a közpénzzel kitömött egyetlen helyi újságban! Mikor beszélünk végre azokról az esetekről, amikor a véleményét vállaló újságírónak hirtelen nem lett munkája, és Canossát kellett járnia a helyi szürke eminenciásnál? Mikor adnak számot a nertársak olyan mutatványokról, amikor az árulónak bélyegzett – azaz a velük egyet nem értőnek – a feleségét is leparancsolták a színpadról?

Pelikán: „Érdekes, engem erről meg se kérdeztek”

Tudom, hogy a választás éjszakáján a megbékélésre szólítottak fel, a nemzet egyesítésére, de erről nekem Pelikán és Csetneki beszélgetése jut eszembe A tanúban: „érdekes, engem erről meg sem kérdeztek”. Látom, olvasom, hogy a bukott kormánypárt mindenféle embereiben hirtelen felbuzog az igazságvágy, a demokrata érzület, kikérik maguknak, hogy őket bárki, bármiért számon kérje, ki nem mondott javaslatuk, hogy a legjobb lenne új lapot nyitni, és mindent elfelejteni, ami április 12-e előtt történt.

A rengeteg mocskot kiöntjük, a mocskot kéjjel és dagadó mellel és zsebbel kavarókat megnevezzük?

Nem! Nem lehet és nem szabad. Akiben ez egyetlen pillanatra is felmerül, az hunyja be a szemét, képzelje el, hogy április 12-én ötödször is narancsos kétharmad van, és akkor miként viselkednek a hirtelen megvilágosultak, a vereséget lenyelni nem tudók! Félreértés ne essék: nem a fogat fogért elvet szeretném érvényesíteni, de Szolnokon is úgy szeretnénk tiszta lapot nyitni – minél előbb –, hogy előtte azt a rengeteg mocskot kiöntjük, a mocskot kéjjel és dagadó mellekkel és zsebbel kavarókat megnevezzük, tetteiket kibeszéljük, felírjuk, de nem elsumákoljuk!

A haszonélvező kútmérgezők a következő években is köztünk járnak?

Tulajdonképpen tényleg érdektelen, hogy a bukott ex-polgármesterünk, a már tényleg nem miniszteribiztosunk miket posztol. Talán a családja majd leállítja. Vagy a pártjában lesznek végre olyanok, akik felfogják, hogy ennek az elszabadult hajóágyúnak mekkora része volt a brutális szolnoki vereségben. A magam részéről azonban azt tényleg nem szeretném, hogy ő és a hozzá hasonló haszonélvezők és elkövetők a következő években is kútmérgezőként járjanak köztünk, aztán majd néhány év múlva olyan vicces filmek készüljenek róluk, mint a Kincs, ami nincs Kamasukával és az ő Anulujával. Merthát az elmúlt 16 év egyáltalán nem vicces, a helyi főszereplői pedig se ma, se holnap nem változhatnak át gyagyás, szerethető öregurakká, akik addig is élik napfényes, vidám életüket bármilyen képletes Mama oldalán, a maguk lopta kellemes szigeten.

Leszakadt, beszakadt! Lefőtt! Észreveszik?

A mai Nagy Feró számomra nem az a Feró, aki a Nagyvárosi farkast énekelte, de van egy friss mondata, amit érdemes lenne a helyi narancsföldeken ízlelgetni: „nekünk lefőtt a kávé”. Mindenki, a helyi volt kormánypárti erők is sokkal jobban járnának, ha végre szabadulnának ettől a sok zacctól, és valami új recept szerint, új helyen, új személyzettel olyasmit kínálnának, amit akár a most ellenük szavazók is meggondolásra érdemesnek tartanának. Mert a megbékélés, a „Szolnokegyesítés” ezt követően jönne el.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Vizsgáljuk köz(ös)műveinket!

Milyen gyakran kell a szolnoki vízhálózat meghibásodására számítani, mikor omlik össze a város csatornarendszere, meddig működhet az életveszélyes közvilágítás? Szembenézünk az örökséggel?

Szolnok mit tesz a könnyekkel?

Balásy Gyula könnyeinek feltörölgetése közben elgondolkozunk azon, hogy ez a fickó és helyi kiszolgálói miként tették tönkre a szolnoki médiát és kommunikációt (is)? Vagy így jártunk?

Roller és szerencse

Tudom, menő, sőt olykor hasznos az elektromos roller, de autósként és gyalogosként rettegek az ezzel közlekedőktől. Közben féltem is őket, mert olykor kész oroszrulett, amit művelnek.

Férfias könnyek

Ha egyszer majd az elmúlt hónap személyes emlékeit összegyűjtjük, akkor talán külön fejezetet kap ebben a történeti munkában, hogy a napi „politikai” történések kapcsán ki és mikor sírt.