NYÁRI ISMÉTLÉS
– Hogy lett a színház állandó fotósa?
– Mindig szerettem a színház világát, és mint fotós is rendszeresen bejártam a házba, így nagyon örültem, hogy a 2000-2001-es évadot már én fotózhattam. Korábban is voltak olyan fotósok, akik dolgoztak a színháznak, mivel nemcsak a műsorfüzethez, de a hirdetésekhez, az épület vitrinjeihez, és az utóbbi időben a színház honlapjához is sok kép kell.
– A színház honlapján megjelenő képei alapján legalább háromszor elmegy egy darabra a premierig.
– Többször. A darabtól és a rendezőtől függ, hogy hányszor megyek el a próbákra. Sokszor ott vagyok már az olvasópróbán is, amikor még civilben ülnek a színészek színpadon egy nagy asztal körül. Előfordul, hogy még a jelmezes próba előtt is megnézem a darabot, mert tudni szeretném, mire számíthatok. Aztán a darabtól függ, hogy a jelmezes próbákra hányszor megyek el. A Cirkuszhercegnőn például négyszer voltam, mert sokan is játszanak benne, több szereposztásban is megy majd, ráadásul az énekes-táncos darabokat mindig nehezebb fotózni. Itt ugyanis könnyen elfordul, hogy hirtelen takarásba kerül az énekes vagy éppen csukva van a szeme. A premier végén pedig mindig ott vagyok az előadás utáni koccintáson, amit azért is jó fotózni, mert szinte érezni a megkönnyebbülést, a felszabadultságot.
– Színpadról vagy a nézőtérről dolgozik inkább?
– A nagyszínpad esetében kilencven százalékban a nézőtérről, csak az első próbákon fordul elő, hogy a színpadra is felmegyek. Viszont az üres nézőteret teljesen berohangálom, sok helyről próbálok képeket készíteni. A Szín-Mű-Hely ebből a szempontból más, ott olykor egész közel is vagyok a színészekhez.
– Mennyire tolerálják a színészek, hogy mondjuk, a főpróbahéten Ön ott van?
– Profi színészekről van szó, akik közül sokakat régről ismerek. Tudják, hogy miért vagyok ott, ebből soha nincs probléma. Ráadásul a színházi fotózás sokat változott az elmúlt években. Ma már szinte alig van olyan, hogy beállított jelenetről kell képet készíteni, szinte mindig menetközben fotózok.
– Hány kép készül egy-egy darabról?
– Változó, de általában több száz. Elsősorban azért, hogy minden jelentős pillanat meg legyen örökítve. Nekem ugyanis az a dolgom, hogy a képeken visszaadjam, amit a rendező fontosnak tart, amit gondol a darabról. Persze nem minden kép kerül el a színházhoz, hiszen a valami miatt hibásakat nem adom át. Aztán pedig még a színház is szelektál, hogy mit akarnak végül használni, és mit nem. De nemcsak előadásokat fotózok, hanem minden olyan eseményt, amit valamiért megörökítendőnek tart a színház vezetése.
– Van, amit jobban vagy kevésbé szeret fotózni a színházban?
– Nem. Kicsit zavar, ha más fotós is ott van, amikor dolgozom. Egyszerűen azért, mert miközben a színészekre, a darabra koncentrálok, nem szeretek még arra is figyelni, nehogy belépjek valaki elé.
– Amellett, hogy a színházat fotózza, a megyei napilap egyik fotóriportere is. Készült erre a pályára?
– Gépész vagyok eredetileg, de régóta fotózom. Sokáig úgy gondoltam, hogy leszek az az amatőr fotós, akinek soha sem kell ebből élnie. Volt is egy olyan időszaka az életemnek, amikor gépészként dolgoztam, de a munkahelyemen rengeteget kellett fotóznom, ami nagyon jó volt. Aztán jött a rendszerváltás, és hivatásos fotós lettem a Nagyalföld című havilapnál, majd amikor az megszűnt, a Jászkun Krónikához kerültem, ahonnan pedig 1996-ban jöttem át a Néplaphoz.
– Most is a nagy fotóstáskával érkezett. Volt már olyan, hogy valamiről lemaradt, mert nem volt Önnél a gép?
– Három vagy négy éve május elsején volt egy gyönyörű Naphaló jelenség, amikor szivárványos gyűrűt lehet a Nap körül látni. Ez nagyon ritka, és a mai napig bánom, hogy nem tudtam lefotózni. Viszont 2003-ban nagyon jó képeket csináltam a sarkifényről, ami a hatalmas naptevékenység miatt nálunk is látható volt. Éppen egy üstököst fotóztam a déli égbolton a kertemből, amikor telefonált egy pécsi csillagász barátom, hogy náluk milyen sarkifény van. Akkor vettem észre, hogy az északi oldalon milyen ritka csillagászati jelenség láthatok.
– De gondolom ezeket nem a Néplapnak és nem is a színháznak fotózta?
– Tizenhat éves korom óta amatőr csillagászkodom, és fotózom is az égi jelenségeket. A régi fényképezőgépek gyűjtése és javítgatása mellett ez a másik hobbim.
(A fotók Csabai István képei. A második a Cirkuszhercegnő premier utáni koccintásán készült, a címlapkép pedig a cikkben említett sarkifény jelenséget ábrázolja.)
(A cikk először 2012. február 21-én jelent meg.)
