2025.08.27. (szerda)

Elfeledett első emberek

Elfeledett első emberek

Dátum:

(NYÁR) Sok mindent elárul egy településről, hogy miként viszonyul korábbi vezetőihez. Szolnokot is jól jellemzi, hogy az elmúlt másfél évszázad polgármesterei közül ma egyetlen egy nevét viseli közterület, felsorolásuk nyilvános helyen pedig sehol sem látható. Pedig voltak, akiknek voltak érdemeik.

(Ez az írás 2013. április 3-án jelent meg először.)

A város történetével foglalkozó könyvekben sorra bukkannak fel Szolnok korábbi polgármesterei – vagy éppen a megye első emberei -, akikről szégyenkezve kell bevallanom, hogy alig hallottam. Pedig a róluk szóló – ma még többnyire hiányos – életrajzok, vagy csak a működésük idején Szolnok fejlődésében történtek alapján is azt mondhatjuk, sokuk jóval többet érdemelne az ismeretlenség homályánál. Ráadásul, ha régebbi várostérképeket veszünk a kezünkbe, és elkezdjük a neveket bogarászni, megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy bizony a hiányolt nevek többsége egykor fellelhető volt a belvárosban.

Félteértés ne essék! Nem a személyi kultusz építését hiányolom. És még azt sem mondom, hogy az elmúlt másfél évszázad valamennyi városvezetője egyértelműen méltó a megemlékezésre. Azt viszont vállalom, hogy ezeknek az embereknek a többsége nagyon sokat tett hozzá a mai Szolnokhoz is, közülük nem egy a város boldogulását saját sikerei elé helyezte. Sőt, vessenek meg érte! Ezeknek az embereknek legalább annyi közük van hozzánk, mint sokaknak, akikre szobrokkal, emléktáblákkal, utcanevekkel emlékezünk.

Szolnok aranykorának – azaz a megyeszékhellyé válástól az első világháborúig terjedő időszak – városvezetői közül egyedül Hubay Ferenc nevét viseli ma is utca (amint ezt a mellékelt térkép mutatja). Mint Cseh Géza sokat idézett Szolnok város utcanevei című alapművéből tudható, 1926-ban keresztelték át a korábbi Tündér, azt megelőzően pedig Piacz nevet viselő, már jócskán lerövidült utcát. A két alkalommal is városvezetővé választott Hubay nevéhez nemcsak polgármestersége, de például a helyi református egyházközség megalapítása is köthető.

Ha időben tovább haladunk, akkor azt látjuk, hogy a Szolnok XIX. századi történetében meghatározó Scheftsik família kétszeres polgármester tagjáról – Scheftsik Istvánról – ma már nincs közterület elnevezve (A mellékelt fotón feleségével látható, a kép a levéltár hinlapjáról való). Pedig 1926 és 1945 között az a mai Kellner Gyula utca viselte a nevét, ahol egyébként az 1829-1900-ig élt valamikori városvezető is lakott. Akire talán nemcsak amiatt kellene emlékezni, mert a megyeszékhellyé válás évében volt polgármesterünk, hanem mert iskolák, a megye- és a városháza építése, sőt az ipartörténetünkben fontos Tisza-parti gőzmalom is hozzá köthető. Nem is értem, hogy a rendszerváltás után, amikor a korábban róla elnevezett utcában lecserélték az F. Bede László táblákat, miért nem az ő neve került a falakra.

Rövid ideig volt Szolnok első embere Gyömörey Félix (1878-1880), akiről halála után jóval nevezték el egykori lakóhelye környékét (Szabadság téri házát a mellékelt színes képeslap mutatja), hogy aztán a bíróság és a Varga között induló közterületből 1950-től a mai napig Somogyi Béla utca legyen. Hasonló módon vicces az Elek Dávid polgármesterről elnevezett utca átkeresztelés is, ami 1990-ben csak félig kapta vissza a nevét. Elek utcánk ugyanis ma is van, csak éppen nem Dávidról, hanem Elek Istvánról elnevezve. Kettőjük között, jó négy évtizedig Dimitrov nevét viselte az 1863-1926-ig Árok utcaként nyilvántartott közterület.

A közelben volt a Kludik Gyula utca is, ami ma már Móricz Zsigmond nevét viseli. Természetesen semmi gond a nagy íróval. Azzal viszont igen, hogy a város eddig leghosszabb ideig regnáló városvezetőjéről, akinek 1890-től 1911-ig tartó működése alatt templomok és iskolák épültek, megszületett a mai belváros, említést sem érdemel a térképeinken. Ahogy követője, Harsányi Gyula sem, holott mégis csak köze lehetett az első nem fa Tisza-hídhoz, a színház felépítéséhez, a polgári fiú- és lányiskolák elkészültéhez, és valahogy végigcsinálta az első világháborút is.

Ha járt már valaki Nyíregyháza polgármesteri hivatalában, akkor talán rábukkant arra a falszakaszra, ahol a szabolcsi megyeszékhely valamennyi korábbi vezetőjének képe látható. Függetlenül, hogy mikor és milyen rendszerben álltak a város élén. Azzal együtt, hogy nem lehet illúziónk afelől, hogy a régi városvezetőket sem ítélték meg másként kortársaik, mint mi a maiakat. Ám idővel a történelmünk részévé válnak.

Nem akarok festményeket a városházán. Egy emléktáblát, amelyet mondjuk a város napján meg lehetne koszorúzni, talán elbírna a közízlés. Ahogy egy közkeletű adatbázist, esetleg egy vállalhatóan szerkesztett könyvet is. Az utcák átkeresztelését pedig inkább nem is hoznám szóba.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A magára hagyott sétány

Hullámos, hiányos térkő, obszcén, uszító feliratok, rothadó avar-sár, csorbult szélű padok, gazos virágágyások. Erzsébet királyné rakpart, Zalka Máté majd Dr. Hegedűs Lajos sétány. A szolnoki Tisza-part belvároson túli része, ami egyre lehangolóbb arcát mutatja.

Szapáryn gondolkodó

Csak egy a szolnoki utcák közül, vagy kiemelt szerepe volt, van, lehetne a város életében? Szóra sem érdemes, avagy érzékeny mutató, hogy az elmúlt másfél hónapban bezárt itt két vendéglátóhely és egy különleges bolt is? Csupán üzleti alapon magára találhat a Szapáry vagy ez esélytelen?

BSZ 10: Tíz év, tíz veszteség

Böngészve a blogSzolnok tízéves fotóarchívumát, megdöbbentő, mi minden tűnt el egy évtized alatt a városból. Szobrok, épületek, helyek, események kerültek múlt időbe. Azok fájnak, amelyek menthetőek lettek volna, vagy valami jobb kerülhetett volna a helyükre. Újabb szubjektív lista.

A tizennyolcaknak a tanárokról

Amikor szóvá tettem, hogy a szolnoki önkormányzati képviselők nem tudnak mit kezdeni a pedagógusok megmozdulásaival, azt reméltem, a tetteik felsorolásával fognak cáfolni. Egy részük továbbra is úgy tesz, mintha nem történne semmi ("strucc"), másik részük pedig sértődötten üzenget.