Egyes források szerint a magyar GDP ötödét a kereskedelem adja, aminek lassan 10%-át az e-kereskedelem termeli. Azaz egy olyan ágazat, amiről néhány évtizede még csak a jövőkutatók beszéltek, amit pár éve a többség nem, avagy csak nagy gyanakvás mellett, ritkán használt, mára pedig mindennapos gyakorlat, az élet része lett. Szolnokon se nagyon lehet már olyan háztartás, ahol ne kerestek volna valamilyen árucikket a világhálón, ne rendeltek volna a neten, a fizetéshez és a kiszállításhoz szükséges adatok pedig ne valamilyen kommunikációs platformon cseréltek volna gazdát. Nem kell ahhoz nagy jóstehetségnek lenni, hogy kimondjuk: a közeljövőben az e-kereskedelem aránya minimum ugyanolyan ütemben fog növekedni, mint az előző években. Ez pedig azt is jelenti, hogy egyre több házhoz szállítóra, csomagszállítóra, csomagautomatára lesz szükség. Mindez pedig alapjaiban változtathatja meg a települések képét és gazdaságát, főleg, ha a képzeletbeli gyeplőt az e-kereskedelem szereplői közé dobják a falvak és városok képviselői.

Mielőtt azzal vádolnának, hogy boomer és maradi vagyok, aki szembe akar menni a valósággal, inkább felvetnék néhány kérdést, amit szerintem érdemes lenne helyben (is) átgondolni.

Mindazokat a termékeket, amiket ma már a rendkívül kényelmes e-kereskedelem segítségével szerzünk be, ha létezett korábban – márpedig többsége létezett –, hol vásároltuk eddig? Nagy valószínűséggel saját településünk valamelyik kereskedőjénél. Csupán vásárlói szemmel mondhatjuk azt, hogy nekünk tulajdonképpen mindegy, hol költjük el a pénzünket, főleg, ha jóval nagyobb választékból, talán még olcsóbban is vásárolhatunk. Városlakóként azonban talán érdemes végiggondolni, hogy a nem helyi kereskedőnél elköltött pénzünk után például nincs helyi adó. De mivel jóval kevesebb helyi kereskedő tud megélni az ugyanakkora helyi piacon, ezért kevesebb üzletre is van/lesz szükség, amiből akár veszélyes, lefelé húzó spirál is lehet. Mert, ha kevesebb üzlet kell, az kevesebb kereskedőt és alkalmazottat is jelent, hogy a helyi hirdetésekről vagy a városi kereskedők mindenféle helyi ügyet támogató forintjainak eltűnéséről már ne is beszéljünk.

Azt állítom tehát, hogy a kényelem oltárán feláldozzuk saját városunk egyik fontos pillérét. De hát ne próbáljuk meg puszta kézzel megállítani a világ leggyorsabb vonatát!

Pontosabban autóflottáját. Mert ugye nyilvánvaló, hogy a helyi boltok eltűnésével párhuzamosan szaporodnak Szolnok utcáin (is) a különböző kiszállító cégek furgonjai. Amelyek tulajdonosai természetesen nem szolnoki cégek, sőt nagy valószínűséggel telephelyük sincs a városban, azaz a közösbe semmit nem tesznek be/vissza, csak (ki)használják mindazt, amit a település a korábbi bevételeiből épített. És a magam részéről azt is állítom, hogy a csomagszállítók nagyban hozzájárultak a városi közlekedéskultúra leépüléséhez, hiszen úgy tűnik, az ő autóik bárhol, bármikor, bárhogy megállhatnak. Amivel mindenki addig rendkívül empatikus, amíg az ő csomagját szállítják ki, és amíg az ő közlekedését és biztonságát nem akadályozzák. És lehet rájuk mutogatni, hogyha ők megállhatnak bármelyik járdán, kocsibejáróban, forgalom elől elzárt területen, akkor más miért nem.

A magam részéről itt fognám meg az e-kereskedelmet a város kasszája szempontjából. Igen, behajtási, ha tetszik, városi infrastruktúra használati díjat fizettetnék ezeknek az autóknak a tulajdonosaival. Meglepődnék, ha emiatt a nagy e-kereskedők oldalain az jelenne meg, hogy „Szolnokra nem szállítunk”. Nincs kétségem, hogy ezt a díjat beépítenék a szállítás költségeibe, de aki ezen háborog, attól megkérdezném: a város kasszákjából e cégek miatt kieső bevételeket vagy éppen a tönkre tett járdák, padkák javítást miből fizesse ki a város? Vagy melyik területről vonjon el pénzt a város, hogy a nem helyben termelő, nem helyi szállítócégek kényelmesen termelhessék a maguk profitját? Miért vagyunk magunk, a városunk ellensége?

Persze feltehető a kérdés, hogy mennyit is kellene behajtási, úthasználati díjként fizettetni ezekkel a cégekkel? Induljunk ki a helyi taxisok droszthasználati-díjából? Számoljunk a ki nem adható városi üzlethelyiségek négyzetméterenkénti éves bérleti díjával? Vagy legyen az alap a helyi kiskereskedelem zsugorodása miatti városi bevételkiesés? Nem tudom. Ugyanis nincsenek konkrét adataim. És másnak sem. De milyen jó lenne, ha létezne egy „Szolnok kutató intézet”, ahol egy ilyen összetett kérdésre is objektív válaszokat tudnának adni, segítve a döntéshozókat. Mert akkor nem mondhatná senki, hogy a jövővel akarunk szembe menni. Nem! A helyes hozzáállás szerintem, hogy mi csak részesülni szeretnénk az átalakuló kereskedelem hasznából úgy, ahogy a települések a köz javára korábban is részesültek.