(Nyári ismétlés. Ez az írás 2015. március 4-én jelent meg először.)
Akinek elsőre nem ugrik be, hogy hol van Szolnokon a Somogyi Béla utca, annak egyszerűbb úgy elmagyarázni, hogy a bíróság és a Varga közötti utcáról van szó. És ezzel meg is jelöltük ennek az Ady Endre útig futó – de oda nem csatlakozó – közterületnek a két legfontosabb épületét, amelyek azonban mér a Kossuth úton és a Szabadság téren állnak helyrajzilag. Ráadásul ez a két jelentős épület meglehetősen leszűkít, sőt, a nap közepétől eltekintve, meglehetősen árnyékossá teszik az utca elejét.
Az egészen egyértelmű, hogy az egykori II. kerületben, a Tabán szélén futó utca a város egyik régi közterülete. Elsősorban azért, mert a váron kívüli, de még városfallal védett területen belül helyezkedik el, másodsorban pedig amiatt, hogy a fontos tiszai átkelő közvetlen közelében találjuk. Így afelől se lehet sok kétségünk, hogy az első feljegyzett utcaneve előtt is volt valamiféle mesterségre, esetleg az ott lakókra vagy az irányra utaló elnevezése. Bár az 1863-tól nyilvántartott neve kifejezetten legendás.
Merthogy 1863 és 1894 között Gyász köznek nevezték. Mint Cseh Géza a Szolnok város utcanevei című könyvében írja: a szájhagyomány szerint azért, mert az 1849. március 5-ei szolnoki csata után erre menekülő osztrák katonák közül sokan a Tiszába vesztek. Az persze kérdés, hogy a rebellis magyarok akkor kit gyászoltak három évtizeden keresztül, mindenesetre akár a nemzeti ellenállás egyik jelképének is tekinthetjük e korabeli legendát.
Mivel azonban a Gyász köz eleje a megyeszékhellyé váló város első nagyobb ingatlanfejlesztési gócpontjában helyezkedett el, természetes, hogy az 1894-es, első jelentős közterület elnevezési lendület új nevet adott neki. Talán nem meglepő módon, Törvényház utca lett, ami azonban nemcsak az egyik sarkán 1891-ben elkészült, akkor még csak egyemeletes bírósági épületre utalhatott. Hanem a másik sarkon álló, akkor már postahivatalként funkcionáló Obermayer-féle házra is – ma a Varga -, ahol a megyeszékhellyé válástól a törvényház felépüléséig a helyi igazságszolgáltatás székelt. Érdemes megjegyezni, hogy a Törvényház és az akkori Gorove utca találkozásának környéke Szolnok legvárosiasabb része volta XIX. század utolsó évtizedében, hiszen a bíróság és az Obermayer-ház mellett már állt a megyeháza, a Scheftsik-bazár, illetve a Szabadság téren a Gyömörey-ház.
Ez utóbbit pedig az a Gyömörey Félix építtette, akiről 1926-ban elnevezték a korábbi Törvényház, későbbi Somogyi Béla utcát. Természetesen nem a közelben álló, ma munkaügyi központként ismert gyönyörű háza miatt lett utcanévadó Gyömörey Félix (1845-1908), hanem mert a megyeszékhellyé válást követően, két évig a város polgármestere volt. Sőt, a lemondás utáni bő negyedszázadot is a szolnoki közéletben töltötte a 48-as eszmékhez ragaszkodó helyi politikus. Volt a Függetlenségi Párt helyi elnöke, az állami iskoláinak városi főgondnoka, a Szent István Temetkezési Egylet igazgatója, és a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Gazdasági Egyesület aktív tagja. Így talán nem is lehetett kérdéses, hogy amikor a város korábbi polgármestereiről utcákat neveztek el Szolnokon, ő is kapott ily módon egy közterületet.
Amit aztán 1950-ben ugyanúgy átneveztek, mint a többi hajdani polgármesterről megemlékező közterületet. Gyömörey Félix helyét Somogyi Béla (1868-1920) vette át, akinek köze ugyan nem volt Szolnokhoz, ám az alakuló új rendszer egyik fontos mártírját csinálták belőle. Holott a Tanácsköztársaság eszméivel kifejezetten nem vállalt közösséget. Somogyi Béla egy tanító volt, aki később tanári képesítést is szerzett, ám 1905-től az akkor szociáldemokrata Népszava újságírója lett. Politikai ténykedése kimerült abban, hogy a rövid életű Károlyi-kormányban a közoktatási államtitkári tisztséget töltötte be. Mivel azonban a vörös után a fehérterrorral sem tudott azonosulni, sőt cikkeiben erősen támadta is azt, Bacsó Bélával együtt meggyilkolták. Az Ostenburg-különítmény által elkövetett gyilkosság a korabeli viszonyokhoz képest is komoly botránynak számított. Így talán érthető, hogy a meggyilkolt szociáldemokrata újságíróról a szocializmus évtizedei alatt sok településen neveztek el közterületet.
Mint fentebb már jeleztem, az utca három említésre méltó épületéből kettő, a Kossuth utcában álló bíróság és börtön, illetve a Szabadság téri gimnázium. Amiknek köszönhetően az első utcaszámok jóval a torkolat után találhatók. Így a harmadik érdekes házat, illetve ami abból megmaradt, a Varga után találjuk az 1-es számú telken. Nem tudom, mi lehetett eredetileg ez a kicsit angolos, egyemeletes ház, az viszont tény, hogy a kilencvenes években itt is működött a legendás Ifjúsági Iroda. Amint erre a rom redőnyein még látható dekoráció is utal.
Beljebb haladva az utcán a páratlan oldalt kicsit nehéz követni, hiszen a 1-e szám után a szomszédos Balogh Kálmán utcai telkek vége sorakozik. Így fordulhat elő, hogy az 5-ös szám lényegében az Y alakban szétváló utca végén található, szinte egyvonalban a 19-es számmal. Még szerencse, hogy a páros oldal következetes.
