(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. március 8-án jelent meg először.)

Kezdjük mindjárt a Szolnokot az akkor még csak nagyközségnek számító Törökszentmiklóssal – korabeli írásmód szerint Török-Szt-Miklós – összekötő állami úttal. Mivel a Tisza szabályozása csak a XX. század első éveiben – tehát nagyjából e térkép adatfelvétele után bő évtizeddel – ért véget, és a gátak is csak körülbelül ekkora készültek el, a két település közötti út sem futhatott a jelenlegi nyomvonalán. Egyszerűen azért, mert különben még kétszer kellett volna az utazóknak átkelniük a kanyargós Tiszán, azaz a ma már Alcsi-holtágnak nevezett folyószakaszon. Így a Miklósra vezető út a szolnoki Tisza-hídtól a mai 442-es nyomvonalán haladt a jelenlegi repülőtérig. Ott keresztbe átvágott azon a területen, majd szinte Kengyel határában fordult észak-keleti irányba, hogy a mezőtúri és a debreceni vasútvonalakat keresztezve érjen a szomszéd településre. Azaz a mai, nagyjából 20 kilométeres utat legalább kétszer ilyen hosszú táv megtételével lehetett letudni, ami egyben azt is jelentette, hogy Miklós egy napi járóföldre volt Szolnoktól.

Ezt az utat követve érdemes egy pillantást vetni Szolnok déli határára, ami nagyjából a mai Rákócziújfaluig nyúlhatott.

Számomra rendkívül érdekes, hogy az akkor még Rákóczinak nevezett szomszéd település, nagyközségi rangban, Szolnok város határán belül helyezkedett el. (Nem zárom ki, hogy ebben az esetben hibás a jelölés.) Körülötte három pusztát – azaz kisközségnél is kisebbe, magányos tanyánál viszont nagyobb, többek által lakott települést – jelöl a térkép. Talán nem meglepő, hogy mind a három nevében szerepel a Szanda szó, természetesen még a „szőlős” kiegészítés nélkül. Nagy Szanda puszta a Tisza partján, Tószeggel majdnem szemben helyezkedett el, talán rév is közlekedett ott. Kis Szanda ugar a mai Szandaszőlős helyén volt, míg Új Szanda a mai helyén található, a repülőtér és Falva között félúton. Ezen a részen egyetlen tanyát jelöl az 1894-es térkép, mégpedig a Gorove családét. Ez ugyanaz a család, amelynek István nevű tagja meghatározó alakja volt a szabadságharc és a kiegyezés időszakának is, és az Andrássy-kormányban két minisztériumot is irányított, így nem véletlen, hogy Szolnokon utca viselte a nevét e térkép megjelenésekor.

Szolnoktól észak-nyugatra inkább tanyákat találunk, amelyek talán egy-egy módosabb szolnoki polgár vagy gazda nevét viselhették. Ilyen például a két Reinheimer tanya, amelyből a Zagyvarékashoz közelebbin kúria is állt egykor. Feltételezem, ugyanarról a családról lehet szó, amelynek első tagja az 1850-es években Németországból érkezett, hogy gőzmotorokat helyezzen üzembe Szolnokon, és akikre Rékasy Ildikó költő felmenőiként emlékezett. A Steigenberger tanya pedig talán azé a Steigenberger Salamoné lehetett, aki a város egyik legnagyobb adófizető polgáraként tagja volt annak a képviselőtestületnek, amely Szolnok megyeszékhellyé válását egyengette. A Dögéri, Kreitz, Bakos, Ocskay tanyák névadóiról még nem találtam közelebbit, viszont a Baldácsy Alapítvány tanyájáról igen.

Ez a tanya Besenyszög felé, a Zagyván túl helyezkedett el, és nevét arról a Baldácsy Antal báróról kapta, aki 1876-os végrendeletében 8000 holdnyi földbirtokot, minden tartozékával együtt a protestáns egyházra hagyott. Az alapítvány végül csak 1886-ban kezdhette meg működését, újabb 3000 holdnyi birtokkal kiegészülve, azzal a céllal, hogy segítsen az építkező egyházaknak, a püspököket és a szegényebb lelkészeket illő javadalomhoz juttassa, illetve a lelkész özvegyeket és árvákat segítse. Az alapítvány birtokai az első világháború után indultak hanyatlásnak, majd tűntek el teljesen.

Mindezek mellett van egy dolog, amivel nem tudok mit kezdeni ezen a régi térképen. A mai Szanda-rét területén olvasható a Szt. János város felirat. Ez vajon mi lehetett?