(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. március 23-án jelent meg először.)
Úgy gondolom, hogy a birtokomban lévő A2-es méretű, 1:200.000-es – vagyis 1 centiméter 2 kilométer – méretarányú, a Magyar Királyi Állami Térképészet által kiadott térképnek az alapja a XIX. század végén katonai céllal készülhetett. Aztán, ahogy az már lenni szokott, a térkép tartalmát időről időre felülvizsgálták, és ez a konkrét kiadvány 1917. február 12-ét követően – vagyis az első világháború negyedik évében – jelent meg. Szinte biztosra vehetjük, hogy készítéséhez semmiféle repülő eszközt nem használhattak, tehát minden, ami rajta szerepel, felszíni méréssel és tapasztalás útján került rá. A googlemaps és a mindenféle netes térképek időszakában azért ez megsüvegelendő teljesítmény.
A korábban bemutatott 1894-es térképhez képest szembeötlő változás, hogy 1917-re elkészült a Tisza szabályozása. Bár az új meder már mindenütt a mai helyén látható, a holtágak elkülönülése még nem egyértelmű. Sőt, Szolnok alatt a Tisza nevét konkrétan a mai holtágra helyezték a rajzolók. Hogy a szabályozás és az azzal együtt járó gátépítés is megtörtént, arra a folyó kék vonala mellett a Szolnok-Törökszentmiklós főút vonalvezetése a legjobb bizonyíték. Mint emlékezetes, a körülbelül két évtizeddel régebbi térképen még a mai Alcsi holtágat megkerülve lehetett a megyeszékhelyről a szomszéd városba átjutni. 1917-ben azonban már az általunk régi 4-esként számon tartott nyomvonalon. Azaz valahol a mai Cora körforgalomnál már létezett a Miklós és a Földvár felé vezető állami út kereszteződése.
Visszatérve még a vizekhez, azt is érdemes észrevenni, hogy a Tiszával ellentétben a Zagyva szabályozása e térkép adatfelvételének lezárásáig, azaz 1917-ig nem történt meg. Erre utal, hogy a mai Széchenyi parkerdő mögötti, jelenleg a folyó bal partján található holtág, ezen a térképen még a Zagyva főága. Emellett nagyon érdekes az a viszonylag nagyobb, tószerű képződmény is, ami körülbelül a mai Nagy Sándor József út környékén, a Volán telep mögött lehetett egykor.
Érdekes változás a két évtizeddel korábbi térképes ábrázoláshoz képest, hogy nagyon sok tanya eltűnt a város határából. Legalábbis erre utal, hogy míg a korábbi, majdnem háromszor kisebb méretarányú térképen több tanya feltűnik Abony és Újszász irányában, az 1917-esen már csak a Steigenberger látható, a Baldácsy Alapítványét pedig immár pusztaként jelölik. Mi történt húsz év alatt a város határában? És ez vajon összefügg-e azzal, hogy a Kis Szanda major és a Nagy Szanda között már kirajzolódik a mai Szandaszőlős, kis túlzással a jelenlegi Vörösmező és Gorkij utcákkal együtt?
És, ha már Szanda. Vajon mi lehetett az Új Szanda Mausoleum, nagyjából a reptér jelenlegi szélénél? Ami már csak azért is érdekes, mert a közelében egy magassági pontot is jelöl a térkép 103 méterrel. Márpedig ez éppen 16 méter pluszt jelent a Tiszaliget közelében lévő magassági ponthoz képest. Azaz feltételezhető, hogy valahol Szanda határában, az első világháború idején, egy magaslaton, valamiféle kápolna állhatott.
Talán erre is érkezik majd ugyanúgy magyarázat Szolnok múltjának ismerőitől, mint az 1894-es térkép kapcsán a Szent János város kapcsán feltett kérdésemre. Gulyás Katalinnak, a Damjanich Múzeum munkatársának köszönhetően már tudom, hogy az a bizonyos városrész nem a Szandai réten, hanem a Tisza másik partján, nagyjából a Dohánybeváltótól délre helyezkedett el. És 1917-ben már nem jelöli névvel a térkép. Talán azért, mert addigra Szolnok iparosítása olyan lendületet vett, hogy a gyárak és kolóniák lassan elnyelték ezt a korábban önálló névvel jelzett városrészt.
