(Nyári ismétlés /NYI/: Ez az írás 2016. április 1-jén jelent meg először.)
A szolnoki könnyűzenei életben megkerülhetetlen Papp Béla azzal hívott fel, hogy adna egy csomag régi fotót, amik engem biztosan érdekelnének. Aztán, amikor a kezembe nyomta a legalább ötven nagyításból álló pakkot, annyit tett hozzá, hogy a családi archívumban őrzött fotók felesége révén kerültek hozzá, készítője viszont ismeretlen. Az azonban biztos, hogy korabeli szolnoki építkezéseket örökített meg a fotós, ráadásul több stádiumukban is, és hála az égnek, a képek hátuljára akkurátusan felírta a helyszínt és a készítés dátumát. Mit mondjak? Elképesztő kincsekkel ajándékozott meg Papp Béla, ami ezúton is köszönök, és igyekszem őket folyamatosan bemutatni.
A címoldalra kitett kép 1965 márciusában készült. Az ismeretlen fotós a Baross utca páros oldaláról, körülbelül a TIT székház elől – azaz a Madách és a Mária utcák között állva – fotózta a Hősök tere keleti oldalán lévő telkeket. A fotózás idején már földig rombolt ház az akkori Beloiannisz utca 19. szám alatti épület. Azt sajnos nem lehet eldönteni, hogy vajon a 17-es számú házat is elbontották-e ekkor, avagy az majd csak szűk évtizeddel később, a 4-es főút bővítésekor pusztul el. Az azonban látszik, hogy a Szív utca – a Barossal párhuzamos – és a Hősök tere sarkán is lebontottak ugyanekkor egy házat. Amit elsőre nem értettem.
Aztán megnézve az ugyanerről a helyről, csak egy másik beállításból, valamivel később készült fotót – amin a lebontott Szív utcai ház melletti épület már a Hősök tere szélén áll -, rá kellett döbbennem, hogy ezek a képek az SZTK előtti tér kibővítésére is felhívják a figyelmemet. Amit ráadásul Szolnok 1937-es és 1965-ös térképeinek alaposabb tanulmányozása is alátámaszt – nem is értem, eddig miért nem tűnt fel -, hiszen azokon is látszik, hogy a tér Zagyva felé eső széle nem a Madách utcával szemközt volt, mint manapság, hanem inkább a Mária utca torkolatánál. Amiből az is egyenesen következik, hogy a Budai Nagy Antal utcát ekkor kötötték össze a mai Baross úttal.
Hogy erre miért volt szükség, nem tudom megmagyarázni. Főleg, hogy a Hősök tere ekkor már majdnem egy évszázada létezett. Bő húsz évvel korábban a város egyik „jelképes” közterülete lett az itt felállított Szovjet hősi emlékmű miatt. Ráadásul az SZTK is legalább tíz évvel korábban készen volt, mint ahogy az itt bemutatott felvételek készültek. A 4-es főút bővítése, és a Beloiannisz (ma Baross) utcai házak szanálása pedig még 6-8 évet váratott magára.
A két 1965-ös felvételen érdemes a korabeli építkezési és bontási technikát is kicsit szemügyre venni. Az egy dolog, hogy a viszonylag komoly méretű építési területen csak két Csepel teherautót és egy úthengert látni, egyébként pedig kézi erővel és lóvontatással dolgoztak. Mondjuk, ezért sem véletlen, hogy mindkét képen viszonylag sokan dolgoznak. A korabeli balesetvédelmi előírások láttán azonban bármelyik mai munkavédelmi ellenőr felzokoghat. Az építési terület lekerítése – finoman szólva is – jelképes és esetleges, a járókelők nemcsak benézhetnek – és be is néznek – az építkezésre, de akár be is tévedhetnek. A munkavédelmi sisakot pedig csak a sapka jelentette.
Az ismeretlen fotós – szerencsénkre – az építkezés eredményét is megörökítette. A harmadik nagyítás hátuljára írtak szerint 1966. október 15-én. Amikor Szolnok lényegében kihalt volt. Az építkezés idején készített felvételeken ugyanis nemcsak sok munkás, de sok járókelő is látható, míg a másfél évvel későbbi képen csak négy ember. Az előtérben, a járdáról éppen lelépő, valahová siető, a kor divatja szerint öltözött, szemüveges, elegáns frizurás hölgy, illetve az SZTK-hoz közelebb, az ölében gyermekét tartó anyuka és a párja. Járműből is csak hármat fedezhetünk fel a fotón, amelyek közül kettő – szerintem két Wartburg – már ott parkol, ahol az SZTK-hoz érkezők ma is teszik.
A fél évszázaddal ezelőtti képen úgy tűnik, mintha az SZTK mögött valami elhanyagolt, fás terület lenne. A korabeli térkép szerint azonban ott 1966-ban még a Lovag és a Kasza utca házainak kellett állnia. Miként a Szív utca végének házai is álltak még azon a két telken, amin ma üres placc, illetve egy büfé lakókocsi van. A három régi kép egyébként azért is érdekes számomra, mert megmutatják, hogy a Pelikán parkolónál lévő, Jászkürt utca 2. szám alatti ház mellett milyen épületek álltak. Így látható az a szegényes homlokzatú, kétemeletes bérház is, aminek a kapufái a mai napig állnak a szanált telken.
