– Nézőként úgy tűnik, kifejezetten sikeres volt az előző évada. A Svejk és a Furcsa pár főszerepeire vagy éppen Denevérben nyújtott kitűnő alakítására sokáig emlékezünk majd.

– Tényleg nagyon jó évad van mögöttem, persze nekem máshogy kell látnom egy-egy előadást. A Furcsa pár kifejezetten nehéz munka volt. Nemcsak a rengeteg szöveg miatt, de azért is, mert a mozgások és a szöveg rendkívül komplex módon épült egymásra. Szerencse, hogy Kautzky Armand, akivel lényegében az előadás háromnegyedében ketten vagyunk a színen, nagyon rutinos partner, ami sokat segített a játékban, ahol iszonyatosan kellett egymásra figyelnünk. Szóval ahhoz, hogy kívülről könnyednek tűnjön, és mi is tudjuk élvezettel játszani, rengeteget kellett dolgoznunk vele.

– A nyáron még Békéscsabára, szabadtérre is elvitték. Szeret tájolni?

– Nem. Amikor 32 évvel ezelőtt Szolnokra kerültem, rengeteg tájelőadásunk volt. Ami valljuk be, nagyon fárasztó, hiszen már délután kettőkor el kell indulni, és csak hajnalba érünk haza. Emiatt rettegtem a csabai előadás előtt is, ráadásul úgy kezdtünk bele, hogy lógott ez eső lába, nem lehetett tudni, mikor szakad ránk az ég. Mivel egy előadást akkor kell megtartottnak tekinteni, ha a második felvonás is elkezdődött, először azon szurkoltam, hogy addig ne essen az eső, ne kelljen újra leutazni. Aztán valamiért annyira jó lett az előadás, hogy a szünet után már azért drukkoltam, most már bírja ki a végéig. Végül az utolsó pár percet kellett csak iszonyatos tempóban, már égzengés és zuhé közepette játszani, de nagyon jó előadást tartottunk.

– Visszatérve a tavalyi sikerekhez. Van összefüggés a Denevér Frosch börtönőre és a Svejk címszerepe között?

– Két különböző karakter. Maximum annyi a hasonlóság, hogy mind a kettő ugyanolyan K. und K. katonai sapkát hordott, és én játszottam. Nagyon más figurák. Frosch börtönőr számomra nagyon kedves szerep volt, mert ritka lehetőség egy olyan karakterszínésznek, amilyen én is vagyok. Jót lehetett benne komédiázni, még akkor is, ha mára számtalan olyan dolog kapcsolódik ehhez a szerephez, amin egyszerűen nem lehet változtatni. Amiket nem is a szerzőnek, hanem Latabár Kálmánnak köszönhetünk. Ennek ellenére, azt hiszem, sikerült másnak lennem, mint, ahogy annak idején sikerült ez Suka Sándornak is, akit nagyon nagyra tartok.

– Hogy jött a Svejk? Lényegében az első igazi, nagyszínpadi főszerepe.

– Valóban az, amit köszönök is Balázs Péter igazgatónak. Egyébként nekem valahogy kimaradt a Svejk című regény elolvasása az életemből. Amikor meg kiderült, hogy én fogom játszani a természetesen jóval rövidebb színpadi mű főszerepét, már nem is akartam elolvasni. És másokat se láttam ebben a szerepben. Egyszerűen azt akartam, hogy ezek nélkül szülessen meg a mi Svejkünk, ami tényleg feltette a koronát nemcsak az egész évadomra, de az eddigi pályámra is.

– Milyenek voltak a partnerek?

– Meglepetésszerű találkozásaim voltak. Elsősorban azért, mert bár nagyjából tíz éve dolgozunk együtt, és emiatt azt hihetné az ember, hogy már ismeri a kollégáit, a képességeiket, a szakmai tudásukat; kiderült, mégsem. Úgy váltunk igazi partnerekké a kollégákkal, hogy előjött a színészet, a játék minden öröme. Hisz mégiscsak emberek és nem gépek vagyunk, akik ledarálnak egy előadást. Amikor a Svejket játszottuk, történhetett napközben bármi – számlát fizetni, tűrni a hivatal packázásait -, az előadásra minden összeállt. Barabás Botonddal hihetetlenül jó és nagy élmény volt játszani, köszönöm a Jóistennek, hogy ez megadatott nekem.

– Hamarosan indul az új évad. Miben láthatjuk?

– Tudom, hogy furán hangzik, de most hirtelen képtelen vagyok elsorolni. Nem azért, mintha nem érdekelnének, csak még nincs itt azoknak a feladatoknak az ideje. Az első két bemutatóban nem leszek benne, viszont a Szent Johannában nagyon jó szerepem lesz, és az évad végi Naftalinban is. A közte levőket is fogom tudni, ha eljön az idejük.

– Akkor mit csinál a novemberi bemutatóig? Esetleg újabb színdarabot vagy regényt ír?

– Igen, ez is bele fog férni. A nyáron ugyanis elkezdtem egy új regényt, ami egy fantasy, a kitalált középkorban játszódik. Ez egy több szálon futó történet, amivel a tervek szerint a jövő nyáron lehetek kész.

– És akkor megjelenik?

– Nem tudom. Az előző könyvem kiadója időközben megszűnt. Majd meglátjuk. Legfeljebb szerzői kiadás lesz.

– Pár éve mutatták be Szolnokon a Lift című drámáját. Mikor láthatunk újabb Mészáros darabot?

– Nem rajtam múlik, van kész a fiókomban, és dolgozom is egyen. Mondjuk, hiába van a fiókban, még rengeteg munka lenne vele, ha esetleg az Igazgató úr úgy döntene, hogy bemutatja. A darab a hírhedt Hasfelmetsző Jack történetének egy általunk kevésbé ismert vonatkozását tárgyalja.

– Akkor maradhatunk abban, amit pár éve mondott, hogy Ön egy író színész?

– Igen, elsősorban írónak tartom magam, aki – remélem – színészként sem vall szégyent.

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról származnak.)