(Nyári ismétlés: Ez a cikk 2017. január 11-én jelent meg először.)

Biztos, sokan nézegették már ezt a földszintes, a Szapáry utca többi épületének utcafrontjához képest legalább egy méterrel bentebb lévő, fehérfalú, klasszicista stílusú házat. Aminek első részében most a Noni üzletház, hátsó traktusában és udvarában pedig a néhai Hiller, a jelenleg épp felújítás alatt álló Maláta sörkert található. Hasonló stílusú, elrendezésű és funkciójú házat a legtöbb alföldi városban vagy gazdagabb településen lehet találni.

A most folyó felújításhoz kapcsolódóan Dombi Gábor építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök sok mindent felkutatott a ház múltjából. Így például neki köszönhetően jelenthetjük ki, hogy a jelenleg a Szapáry út 17. számú telken álló, L alaprajzú, tornácos lakóház 1840-ben épült. Ami egyben azt is jelenti, hogy Belvárosi Nagytemplom, a Partos kápolna, a Xavéri Szent Ferenc kápolna, a Vártemplom és az egykori gimnázium épülete után – megengedve, hogy hasonló korú lakóházak maradványai még lehetnek a városban – Szolnok tíz legrégebbi épületének egyikével van dolgunk. Ami még azt megelőzően épült, hogy Szolnokra megérkezett volna a vasút. Sőt, megkockáztathatjuk, hogy akkoriban emelték, amikor a mai Szapáry utca talán még az itt élők tevékenységére utaló Molnár nevet sem viselte, mert ez a környék Szolnok szélének, szérűskertes, gazdálkodó részének számíthatott. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy ritka kincsről van szó.

Dombi Gábor Építéstörténeti tudományos dokumentációja valószínűsíti, hogy a korabeli viszonyok között jómódúnak számító építtető háza előtt eredetileg előkert volt, amit festett léckerítés választott el az utcától. A ház utcai homlokzata pedig téglakerítéssel folytatódott, amin nagyméretű – feltételezem, egy szekér behajtását lehetővé tevő – kétszárnyú kapu lehetett. Erre egyébként az 1930-tól itt élő, egykori tulajdonos és lakó, Varga Béla is utalt a mérnöknek. Az udvari homlokzaton végigfutó, később beépített, dór oszlopos tornác kivételével az egész épületet alápincézték.

A házat 1895-ben vásárolta meg a zsidó vallású Varga Zsigmond, aki ezt követően alaposan átépítette a már akkor is öreg házat. Ezt elsősorban az indokolta, hogy az immár a Szapáry úton álló épületben az új tulajdonos apósa, Dr. Halász Béla orvos nyitotta meg rendelőjét. Mint Dombi Gábor elmondta, nagyon valószínű, hogy az épület hátsó traktusában kialakított rendelő a zegzugos Óvoda utca felől is megközelíthető volt. A bővítésen túl beépítették a tornácot, illetve az udvaron széntárolót és vécét alakítottak ki, sőt a kutató egy lányka szoborról is említést tesz. Valószínű, hogy a XX. század első évtizedeiben, az itt praktizáló doktor úrnak köszönhetően ragadt rá az épületre a Halász-ház elnevezés.

Aminek története 1944-ben szomorú fordulatot vett. A házat május 10-én elvették zsidó tulajdonosától, a következő háborús hónapokban pedig valamennyi fa burkolatát, ajtaját és parkettáját eltüzelték, így az év végén hiába kapta vissza a Varga család, nem költöztek vissza. A háború után, néhány évig bérlők használták, majd 1952-ben a nácik után a kommunisták vették el a családtól, ahol az államosítást követően tanácsi bérlakásokat alakítottak ki. A rendszerváltás idejére azonban annyira lepusztult az épület, hogy 1990-től egy szűk évtizeden keresztül üresen állt. Mai formáját, az utcafronton lévő, három egykori szobából álló üzlethelyiséget 2000-ben alakították ki, ami lényegében az akkor legalább 160 esztendős ház harmadik nagy átalakítását jelentette.

A műemléki védelem alatt álló Szapáry utcai Halász-ház a felkutatható története mellett számomra azért is nagyon érdekes, mert annyira hihetetlennek tűnik, hogy ez a földszintes, az utcafronttól beljebb lévő épület az elmúlt másfél évszázadban Szolnok és az utca számtalan átalakítását túlélte. Annak ellenére áll és őriz valamit a város XIX. századi történetéből és hangulatából, hogy a környék számtalan nagyobb és értékesebb házának ez nem adatott meg. Úgyhogy nyugodtan kijelenthetjük: aki a hamarosan megújuló sörkertbe látogat, az egy kicsit Szolnok múltjában is tiszteletét teheti.