(Évzáró ismétlés: Ez az írás 2017. október 6-án jelent meg először.)
Naprakész, vitathatatlanul pontos számokat egyetlen település lélekszámával kapcsolatban se lehet mondani. Magyarországon is a tízévente megtartott, valóban mindenkit érintő népszámlálások adataiból, illetve az időközönként kisebb körű számlálásokból lehet matematikai úton képzett számokat megadni. Sajnos a lakcímkártya, az állandó lakcím se segít a pontos lélekszám meghatározásában, hiszen biztos, sokan ismerünk olyan papíron, Szolnokon lakókat, akik életvitelszerűen nem itt töltik a mindennapjaikat. Mindezt csak azért tartom fontosan elmondani, hogy kellő fenntartással kezeljük a következő számokat. Hozzátéve, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai még így is a lehető legpontosabbak, és a nagyságrendeket valamint a tendenciákat kiválóan tükrözik.
Azt feltételezhetjük, hogy Szolnokon, az 1848/49-es szabadságharcot követően körülbelül tízezren élhettek. A magam részéről – elsősorban az ország korabeli népességszámából és a várható élettartamból kiindulva – ehhez azt is hozzátenném, hogy korábban se lehetett soha nagyobb a város lélekszáma. A kiegyezés környékén nagyjából másfélszer ennyien élhettek a még nem megyeszékhely, de már fontos közlekedési csomópontnak számító városban. Körülbelül negyven év alatt, Szolnok első aranykorában, az első világháború kezdetére duplázódott meg a lélekszám, akkor nagyjából 28-29 ezer szolnoki lehetett.
Az első világháború és Trianon nem vetette vissza jelentősen Szolnok népességszámát, sőt az a húszas években újra emelkedésnek indult. A második világháború Magyarország számára első fegyveres konfliktust hozó évében 41 ezren éltek a városban. Ami a következő négy évben drámaian csökkent. Pontos adatokat nem ismerünk, de nagyjából tényként kezeljük, hogy a front átvonulását követően körülbelül négyezren élhettek Szolnokon. Miként az is tény, hogy a konszolidáció éveiben sokan visszaköltöztek, sőt nagyszámú új lakó is érkezett a városba, hiszen a szocialista alkotmány elfogadásának évében, 1949-ben már 37.520 lakója volt Szolnoknak.
A lélekszám újbóli megduplázódására nagyjából harminc évet kellett várni, 1980-ban 75.362-en vallották magukat szolnokinak. Ez részben a város iparosításának, az ehhez kapcsolódó lakótelepek építésének, illetve az önerős házépítéseknek is köszönhető volt. Illetve annak, hogy Magyarország lakossága ebben az évben érte el eddigi csúcsát, 10.709.463 fővel.
Érdekes, hogy Szolnok eddigi legnagyobb lakosságszámára még majdnem egy évtizedet várni kellett. A rendszerváltás évében, 1989-ben ugyanis 81.907 lakót regisztráltak. Mondhatnánk, hogy a város lakossága azóta csökken, azonban ez nem igaz. A következő három évben ugyan fogyásnak indult, 1993 és 1994-ben viszont valamiért újra növekedett, és ismét túllépte a nyolcvanezres határt. Az azóta eltelt 23 évben azonban, egy kisebb felfutástól eltekintve folyamatosan csökken a szolnokiak száma. Így 2017-ben 71.765 lakója van a városunknak.
Ami azt is jelenti, hogy Budapestet nem számolva, Magyarország tízedik legnépesebb városában élünk, és csak megyeszékhelyek előznek meg bennünket. Az pedig már tényleg csak érdekesség, hogy Szolnoknál tíz kisebb népességű független ország van jelenleg a Földön.
