2025.08.27. (szerda)

Angyal szállt le Szolnokon

Angyal szállt le Szolnokon

Dátum:

A habos isler, a RepTár és a Tiszavirág Fesztivál mellett van még egy olyan szolnoki "találmány", amire sokkal büszkébbnek kellene lennünk. Ráadásul lassan felnő egy nemzedék, akiknek ez meghatározó diákkori emléke. Az Ádámok és Évák ünnepén angyal szállt át a Szigligetin.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. február 21-én jelent meg először.)

A ma már az ország szinte valamennyi vidéki színházában, de még a pesti József Attilában és a Nemzetiben is megrendezett Ádámok és Évák ünnepére nyugodtan mondhatjuk, hogy szolnoki találmány, a Szigligetiből indult országot hódító útjára. Nagyszerűsége abból az egyszerűségéből fakad, hogy nincs olyan kultúrával megfertőzött gyerek – másmilyen pedig nincs is -, akit ne izgatna a színház varázslatos, különleges és titokzatos világa. Márpedig nehéz annál nagyobb motivációt kitalálni, minthogy gyerekként a világot jelentő deszkákra ott lehet felállni, ahol máskor valódi színházcsinálók teszik. Ráadásul ebben a komoly játékban van egy jól látható cél – a premier -, amiért hetekig, hónapokig lehet lelkesedni, dolgozni, közben valódi kapcsolatokban csiszolódni, tanulni, tapasztalni. Szóval csupa olyasmit csinálni, amire a legjobb, legszabadabb iskola is csak ritkán teremthet lehetőséget.

Nincs kétségem afelől, hogy azok a diákok, akik 2010 óta – immár kilenc alkalommal – részesei lehettek ennek a játéknak, tényleg életre szóló emléket kaptak. És majd ha évtizedek múlva visszaemlékeznek a szolnoki diákéveikre, a saját legendáik, vicces történeteik, egész életüket meghatározó események között ez előkelőbb helyen lesz, mint bármilyen tanóra, lecke vagy dolgozat. Őszintén megmondom, lassan három évtizeddel a saját középiskolás éveim után, végtelenül irigy vagyok rájuk. Mit nem adtam volna érte, ha annak idején, még a „kiskoszosban” velem is megtörténhetett volna ez a csoda.

Történt vagy történjen bármi is a Szigligeti Színházban, legyen majd bármilyen is a végső mérleg, Balázs Péter direktorsága utólag megítélhetetlen lesz az Ádámok és Évák ünnepe nélkül. Talán pont úgy, mint a néhai Kádár cukrászda. Mert ki emlékszik ma már a feltaláló kevésbé sikerült süteményeire, a mások receptjéből készült krémekre, miközben örökre megmarad a habos isler?

A kilencedik szolnoki Ádámok és Évák ünnepének előadásait látva nem tudok mást mondani: angyal szállt le a Szigligeti színpadára. Az eddigi legszínvonalasabb, legkiegyenlítettebb produkcióhalmaz került a nézők elé. Amibe nemcsak a felkészítők, a diákok, de a színház technikai személyzete és néhány lelkes színésze is hatalmas munkát fektetett. Ónodi Gábor, Horváth Gábor, Molnár László és Radó Denise vették a fáradtságot, hogy segítsenek. Aminek köszönhetően olyan produkciók születtek, mint például a Liget Otthon A kőszívű ember fiai adaptációja, amire alig lehet szavakat találni. Sérült emberek nemhogy átugorták a korlátaikat, de hegyeket mozgattak meg, és lettek méltó és egyenrangú partnerei a szolnoki diákoknak. Nem szánalomból, nem kikényszerített egyenlő bánásmód okán, hanem a valódi és elvitathatatlan teljesítmény miatt. Angyalok között a helye mindenkinek, aki ehhez bármit is hozzátett!

Jó volt a nézőtéren ülni, különösen akkor, amikor felütötte fejét a színpadon a lázadó, a kritikus ifjúság. Dermesztő volt a Magiszteresek előadása, amiben egy akasztófa körül sorolták a közelmúlt merényleteit, majd egy macskában keresték a bűnösöket. Janne Teller Semmi című regénye jutott róla eszembe, meg az, hogy néhány diák mennyire szomjazhatja a kísérletező, akár provokatív, alternatív színházat. De ez látszott a Széchenyi, a Varga és a Tiszaparti egyik előadásán is. Elvont gondolatok és asszociációs játékok. Esküszöm minden pillanatot élveztem, és bántam, amikor vége lett.

Ha a címben szereplő Ádámok és Évák a ma születő jövő színházcsinálóira és rajongó nézőire utal, akkor Szolnokon most valóban van mit ünnepelni. Meg büszkének lenni. A színpadra lépő srácokra, a produkciókat segítő felnőttekre, és a Szigligeti Színházra, ahová olykor beszállhatnak az angyalok. Ami igazi ünnep a nézőnek is.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnok hatvan körül, fölülről (1. rész)

Valamikor a hatvanas évek elején készült egy légifelvétel - talán sorozat - Szolnokról. Már nem tudom, hozzám hogyan került, és sajnos azt sem, ki a tulajdonosa. Mindenesetre van annyira érdekes a felvétel, hogy egy mini sorozatban észrevételekkel, látnivalókkal egészítsem ki.

Régi szolnoki május elsejék

"Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse..." Akinek ezen a napon felrémlenek ezek a sorok és még a dallamot is tudja, annak vannak emlékei a rendszerváltás előtti május elsejékről. Néhány fotóval a blogSzolnok azokat az időket idézi, hátha a korabeli szereplők magukra ismernek.

TVSZ (6.) Hányan vagyunk szolnokiak?

Tíz Szolnoknál kisebb népességű ország van ma a világon, miközben Magyarországon a tízedik legnagyobb lakosú vidéki város vagyunk. Most nagyjából ugyanannyi szolnoki van, mint 1976-ban, mert a lakosságcsúcs óta közel tízezer ember tűnt el a városból. Tanultam Valami Szolnokról.

A Kossuth téren, de mikor?

Egy családi albumból került elő néhány olyan fotó, amelyek szerintem a harmincas évek végén, a Kossuth téren rendezett, katonai-városi ünnepséget örökítenek meg. Hogy pontosan mit és mikor, még nem tudom, viszont a képek nagyon érdekesek.