(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. június 5-én jelent meg először.)

Feri bácsi Trabantja

Szandán majdnem velünk szemben volt háza Feri bácsinak. A ház soha nem készült el, pedig Feri bácsi szinte minden napját ott töltötte. Ezt onnan lehetett tudni, hogy a ház előtt ott parkolt a kombi 601-es Trabantja. Amit elég gyakran szerelt is, bár általában csak addig jutott, hogy felnyitotta a motorháztetőt, leszedte a hűtőrácsot, bakra tette valamelyik első kereket, aztán egy permetezés meg pár stampedli között beült a kormány mögé, és bőgette a 600 köbcentit. Szállt a szürke füst, repesztett a hang. Naponta akár többször is. De annyit nem tudott bütykölni rajta, hogy az NDK csoda esténként ne vigye haza a városba.

Diszkók Zaporozsece

Zapi, Zápor Jóska, Jozefa. Az Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársaság terméke, amely erőforrása azonban nem egy T34-es harckocsi indítómotorja volt. Viszont olajkályha adta benne a meleget, és hátul volt a léghűtéses motorja, ami olyan hangot adott, hogy kilométerekről hallani lehetett. Már a hetvenes években is szinte azonnal át lehetett venni a Merkúrtól, miközben egy Ladára 4-5 évet vártak. Nem volt rá túlzott a kereslet. Pedig agyoncsaphatatlan volt, és szinte bárhol elment. Nagyapám levetett Záporjával évekig jártunk a Szolnok környéki falvakba diszkózni. Tetőn a két hangfal, hátsó ülésen a Videoton TV a videó diszkóhoz, mellette a deckek, az erősítő, a kazetták, a lámpák, az anyósülésen én, ölemben egy diszkó gömbbel. Sárban, hóban, napsütésben mindenhová elvitt.

Péter Skodája

Péter egy szürke Trabival kezdte autós pályafutását, amivel egyszer belehajtott egy tócsába, és a mellette ülő anyósa derékig vizes lett. Aztán átnyergelt Skodára. Előbb egy fehér S100-asa volt, majd amikor megjelent a Merkúr kínálatába, szinte azonnal befizetett egy új 105-ösre. Narancssárgára. Úgynevezett szakember kocsiként. Azaz némi felárár, ha jól emlékszem 10% fejében, mint az autót a munkájához használó a sorszámokat átugorva juthatott az áhított Merkúr termékhez. A nagycsalád esküvőre készült. És úgy tűnt, Péterék az új Skodával érkeznek. Végül vonattal jöttek, és majdnem sírtak. Mert aznap, amikor átvehették volna Debrecenben az új Skodát, éppen nem volt narancssárga, talán csak zöld meg fehér.

Ez milyen autó?

Aki még a Kárpátok géniusza idején járt a testvéri Romániában, az pontosan emlékszik az ottani utak képére: Dácia, Dácia, Dácia. Néha egy Aro terepjáró, talán egy Tudor kisbusz, aztán újra csak Dácia. Minden célra, nagyjából ugyanolyan kivitelben. Nálunk volt, aki azért vette, mert francia, más meg amiatt, hogy viszonylag gyorsan hozzá lehetett jutni. Na, a József Attila és a Bajcsy kereszteződésében, kanyarodás közben az ő kezében maradt a kormány. Meredek lehetett. Az meg vicces, amikor 1978-ban Bulgária felé tartva, Bukarest közelében a benzinkutas a Zsigulinkat méregetve megkérdezte: ez milyen autó? És nem hitte el, hogy ugyanúgy szocialista, mint a Dácia.

Böske és én

Életem első autója egy forgalmija szerint közép piros 37-es színű Polski Fiat 126-os volt. Tízévesen lett az enyém, hogy aztán a következő öt évben minden pénzemet elnyelje. Esküszöm, hogy lelke volt, ezért kapta a KFT dala után a Böske nevet. Makacs és féltékeny szerkezetként működött. Megtörtént, hogy akaratom ellenére kizárt mellőlem egy lányt. Máskor, egy másik lány utassal cserbenhagyott, és csak akkor indult első pöccre, amikor a hölgy inkább már rohant a vonathoz. Viszont, amikor kifogyott belőle a benzin az állomásnál, egyedül eltoltam a Petőfi úti benzinkútig. Sok évvel később nosztalgiát éreztem iránta, amikor Olaszországban megláttam az „öregapját”, egy FIAT 500-ast. Hátul a motor, középen az indítókar, viszont ponyvás tető, amin akár vezetés közben is ki tudtam előre nézni. Az öreg tulaj nagyon adta volna. Aztán megéreztem a gép olajos, benzines szagát, és elengedtem azzal, hogy az első szerelem nem ismételhető.

Blazsej Hondája

Gyerekként én is a nyugati autókért rajongtam, és rettenetesen lenéztem és utáltam a szocialista autóipar mára megszépült remekeit. A Kórház a város szélén című csehszlovák sorozat pedig csak erősítette bennem a képet, miszerint a legszebb nők a nyugati autót hajtó pasasokra buknak. Mert kit érdekelt Sova doktor öreg Moszkvicsa vagy Karel fia Ladája azok után, hogy Blazsej doktor a szépséges Ina nővér segítségével megvehetett egy kétajtós Hondát. Aminek bemutatásán Strosmájer doktor persze epésen megkérdezte, hogy pirosnál azzal is ugyanúgy meg kell-e állni, mint neki a Trabantjával. Sokáig én is egy olyan Hondára vágytam, pedig akkor még gőzöm se volt arról, hogy Blazsej egy első generációs kis Civic-kel hódított.