(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2018. október 16-án jelent meg először.)

A 68-as gyalogezred laktanyáját 1894-ben adták át a mai József Attila és Százados út kereszteződésénél. A Császári és Királyi (K und K) Hadsereg szolnoki katonai egysége bő negyedszázadon keresztül használhatta az objektumot, hogy aztán a Monarchia széthullását követően, az önálló magyar hadsereg objektuma legyen. A jellegzetes Ferenc József korabeli, barakk-rendszerű épületegyüttest – amihez hasonló szinte valamennyi megyeszékhelyen és nagyobb városban épült – nagyjából ugyancsak negyedszázadon keresztül birtokolta a Magyar Királyi Honvédség. Hogy aztán 1944 késő őszén a várost elfoglaló szovjet Vörös Hadsereg használatába kerüljön a Horthy Miklós úti objektum. Bár ők csak ideiglenesen vették birtokba a laktanyát – szinte elfalazva a kerítést és jellegzetes sárgára mázolva mindent – mégis 47 évig, az 1991-es kivonulásig ügyködtek benne. Majdnem száz évvel az épületegyüttes átadása után elveszítette eredeti funkcióját, és mára kereskedelmi, vállalkozói, kicsit ipari terület lett belőle.

Gyanítom azonban, hogy a laktanyáról a legtöbb, nagy nyilvánosságnak szánt, és nagypéldányszámban terjesztett fotó annak első húsz évében készülhetett. Részben a fotózás és a képeslap újdonságának varázsa miatt. Másrészt pedig azért, mert a korabeli katonai elhárításnál is kellett egy kis idő, amíg leesett, hogy talán problémát okozhat a laktanyákról készült képek szétküldése a nagyvilágba. Ez persze csak feltételezés, de az első világháború utáni időkből nem ismerek olyan képeslapokat, amelyek egy-egy város laktanyáit, katonai objektumait ábrázolták volna. Na, meg arra is tisztán emlékszem, amikor a szocializmusban szovjet és magyar laktanyák környékén hatalmas KRESZ tábla figyelmeztetett minden arra járót, hogy tilos fotózni. Csak azt nem írták ki, hogy kémek és diverzánsok, érdekes téma következik.

Az előző századforduló környékén tehát még senkit sem zavart, ha fotók készültek például a szolnoki Császári és Királyi katonai gyalogos laktanyáról. Amik aztán egy bizonyos Manó keresztnevű kiadó – a név elejét levágták a lapról – gondozásában, színesben, Özv. Lőrinczy Gyuláné, Állomás-tőzsde kiadásában pedig fekete-fehérben képeslapok is lettek. Sőt, a színes verzióra az is pontosan felkerült, hogy a felvétel a 68-as gyalogezred laktanyáját ábrázolja Szolnokon, míg a másikra csak annyit írtak a város neve mellé: katonai gyalogos laktanya. Elsőre azt gondoltam, hogy a közel azonos beállítású lapokhoz használt fotók ugyanakkor készültek, csak a kép szereplői lettek közben többen vagy kevesebben.

Jobban megnézve azonban látszik, hogy a fekete-fehér felvétel lehet a fiatalabb – egy-két évvel -, és nemcsak azért, mert a belőle készült képeslapot három évvel később postázták. Ha jobban megnézzük, látható, hogy ezen a lapon már egy járda visz a főépület bejáratához, aminek a színezett felvételen még nyoma sincs. És tulajdonképpen a növények méretei is arra utalnak, hogy a kevesebb szereplős kép a későbbi. Igaz, feltehető a kérdés, hogy a színes fotón még látható bal oldali kerítést miért kellett elbontani, illetve hová lett a nyomós kútról az „Ivóvíz” felirat.

Az mindenesetre nem változott a két felvétel között eltelt pár évben, hogy a kor emberét izgatta a fotózás. Legalábbis azt gondolom, hogy nem parancsra kerültek a megörökített emberek a két képre. Igaz, a második kép esetében mintha kicsit óvatosabbak lettek volna a katonák és a civilbe öltözöttek. Akik talán később büszkén küldözgethették ismerőseiknek a képeslapot, amin őket is megörökítette az ismeretlen fotós vagy fotósok.