Összehajtva egy francia borítékba befér az az elnagyolt Szolnok térkép, amit valamikor a harmincas években adhatott ki egy budapesti vállalkozó. A kinyitva kétharmad A4-es méretű kisnyomtatvány az 1927-ben megjelent Szolnok város térképet vehette alapul – ez a hivatkozás meg is jelenik rajta -, de méreteinél és vállalásainál fogva meglehetősen elnagyolt formában. Magyarul, nem lehetett könnyű helyzetben az, aki egy ilyen térkép alapján akart bármit is megtalálni a háború előtti Szolnokon. És a térképnek nem ez volt az egyetlen, szerintem akkoriban is bosszantó hibája.

Az egyértelmű, hogy ez a kis kiadvány a kor autós közönségének, közülük is leginkább az úgynevezett túraautósoknak szólt, akik megengedhették maguknak, hogy távolabbi városokat keressenek fel gépkocsival. Legalábbis erre utal, hogy a nyomtatvány két oldalának nagyjából a felét a korabeli autózáshoz kapcsolódó reklámok foglalták el.

Vulkán Gumijavító Rt. a főváros hatodik kerületéből, akik, mint „Magyarország legnagyobb és legmodernebbül berendezett automobil-pneumatik (egy eltűnt szakkifejezés – a szerk.) javítóintézete” hirdetik magukat.

Vagy a tőlük pár házra lévő Komor és Társa vállalkozás, akik fékbetéteket, benzinszívókat, sőt „Currus” (ez mi lehet?) kereső fényszórókat is kínáltak.

A legnagyobb felületet a Dénes B. Részvénytársaság vásárolta meg, amely a Lipótvárosban a Continental gumiabroncsok magyarországi vezérképviseletét látta el.

Viszonylag jó helyre került a „Baross-utcai Autóvállalat” hirdetése is – a hátlap tetejére -, akik napi, heti, havi bérletre kínáltak gépkocsikat, de beteg- és teherszállításra, sőt úrvezetőképzésre is vállalkoztak.

Hogy a Sternberg királyi udvari hangszergyár miért tartotta fontosnak egy ilyen kiadványon hirdetni gramofonjait, hegedűit és zongoráit, az örökre az ő és a leleményes hirdetésszervező titka marad.

Nem tartom kizártnak, hogy ugyanezekkel a hirdetésekkel esetleg más városról is megjelent hasonló térkép. Szolnoki vonatkozása – a térképen kívül – ugyanis csak a címlapnak és a térképbe helyezett két/három helyi hirdetésnek van. Az egyik hirdetés a Nemzeti Nagyszállodáé, ahol 40 szobával, étteremmel, kávéházzal, sőt „autógarage”-zsal vártál az utazókat, hozzátéve, hogy „Elsőrangú ház”-ról van szó. És itt jön a térkép első bosszantó hibája. Úgy tűnik ugyanis, hogy a harmincas években nem is volt másik szállodája a városnak. Igaz ugyan, hogy a Tisza szálló helyére is odabiggyesztették a „H” betűt – ami a jelmagyarázat szerint szállót jelöl -, viszont mellé csak a „városi fürdő” felirat került. Holott a Nemzetin és a Tiszán kívül biztos, hogy létezett még más szálláshely is a Szolnokon, például az állomásnál lévő Kossuth, vagy éppen a Magyar Király a főtéren. És, ha már jelölés: bár a jelmagyarázat szerint F-betűt, azaz fürdőt is érdemes keresni Szolnokon, ez a betű sehová se került fel a térképre. Pedig a Tiszára minimum két helyre is berajzolhatta volna Stoits Gy. tervező.

De vissza a helyi hirdetésekhez. A másik szolnoki reklám a FIAT képviseleté, amiről azonban csak annyi derül ki, hogy a „Tomori-út 1940” szám alatt található. Hogy ki üzemeltette, mi a telefonszámuk, mikor vannak nyitva, vagy mit kínálnak, arról egy szó sincs. Akinek baja van, vagy FIAT-ot akar, az menjen el a Tomori utcába (a hirdetésben i-vel a térképen y-nal a végén), ami a mai Mártírok és Indóház utca helyén volt anno. Az 1940-es szám viszont nem az utcán belüli házszámra utal, hanem arra az átmeneti állapotra, amikor Szolnokon is próbáltak áttérni az utcák szerinti házszámok használtára, a mindennapokban viszont még sokan a korábbi, a város házait és telkeit egytől sok ezerig emelkedő számok alapján tartották nyilván. Ha nem tévedek, akkor maga a FIAT képviselet egyébként a Meder utca végén, a Tárházzal szembeni, ma is ipartelepként funkcionáló helyen lehetett.

Tulajdonképpen egy harmadik reklám is található ezen a kiadványon, viszont egy nem szolnoki illetőségű számára teljesen értelmezhetetlen módon. A térkép sarkában ugyanis szerepel a „Weszter István és Fia – Szolnok város szállodája és étterme bérlője” felirat, ám azt csak a helyiek tudhatták, hogy a város szállodája az 1928-ban, a Speyer-kölcsönből felépített Tisza szálló, amit a háború előtt vitt bérlőként Weszter István. Talán nem véletlen, hogy a kis kiadvány címlapjára is a Tisza szálló és fürdő tervezéskor készített látványrajza került. Igaz, az a verzió, amin a fürdő folytatásaként soha el nem készült uszoda is látható.

De hát ez talán fel sem tűnt a korabeli autós turistáknak, akiknek még komoly térképek – pláne google maps vagy GPS nélkül -, alig kiépített utakon, ritkás benzinkút-hálózat mellett, még a bal oldali, tehát a maival ellentétes közlekedés szabályai szerint kellett vezetniük. Nyugodtan csettintsünk: akkoriban tényleg kaland lehetett egy vidéki autós túra.