A Dami hullámai
A blogSzolnok Facebook oldalán időről időre megváltoztatom a borítóképet, általában egy-egy régebbi Album rovatbeli cikkből és az ahhoz tartozó képeslapból, fotókból választok. Szeptember első hétfőjén a 2019-es Beton Szolnok című blogbejegyzésre és az egykori Damjanich uszoda képére esett a választásom.
http://www.blogszolnok.hu/album_beton_szolnok
A Dami még ma is hullámzik. És a hullámai másfelé is vernek.
M. Katalin: Nekem tetszett a Dami, annyira sajnálom. A Tiszaligetit is sajnálom, egy alapos felújítás kellett volna csak mind a két strandra, és most lenne hová menni. És ne írja le senki, hogy ott a MÁV strand, mert az akkor is ott volt mikor még megvolt ez a kettő is, egyszerre.
Sz. Tamás: A mi szeretett Damink, ami a város meghatározó pontja volt.
D. Norbert: Legyünk őszinték, a 18. századból csak két templom maradt meg, régebbről semmi. A 19. századból a Megyeháza, templom, meg biztos más is, nem minden épületnek tudom a korát, de a zöme 20. századi, szerintem a régi épületek is század eleji, vagy századfordulósak. De régebbi épület semmi, max. az a pár török kori rom a néhai vár területén.
H. Anikó: Mondj egy nagyon jellemző dolgot Szolnokról! Térkő.
Oné E. Erzsébet: A Hild tér és a Kossuth tér nyáron katlanná vált.
P. Katalin: A sok parkról, fás, ligetes (helyről) azért ne feledkezzünk már meg: Széchenyin, Tiszaliget, Nefag kiserdő, Gólya park!
Oné E. Erzsébet: A mai Erste bank épületének elejét nem engedték lebontani anno (…)
K. Andrea: Akkor… jó volt… szerettük, de azóta sok víz lefolyt a Tiszán, meg a Zagyván. Mára elavult, korszerűtlen monstrum lenne. Az emlékeink jók és rosszak megmaradtak… Nincs min jajongani, a többit el kell engedni!
I. Éva: Denemszerettem… randa zöld felület elfoglaló volt. Igaz, télen, ha lehetett bent úsztam reggelente, de inkább kint ha nem volt hó.
Régiségek emlékei?
A szolnoki vasútállomás állapotáról a Naplóm rovatban, a város napja kapcsán elmélkedtem.
http://www.blogszolnok.hu/naplom_a_varos_napjahoz_meltatlan
Másoknak is voltak gondolataik:
T. István: (…) Kb. 30 évvel ezelőtt nézett így ki egy pályaudvar az országban.
I. Éva: Szomorúan adok igazat, bár utoljára több éve „vonatoztam”, de ismerősöm rendszeresen, és semmi jót nem tud mondani, sajnos. Nem értem és felfogni sem tudom, hogy miért.
G. István: Hát ráférne egy kis felújítás az állomás létesítményeire.
F. István: Nem csak a vasút maradt le.
A Szolnoki házak sorozatban bemutatott Kossuth tér 5. számú ház kapcsán persze másfajta észrevételek érkeztek.
http://www.blogszolnok.hu/1xvolt_szolnoki_hazak_60_a_kossuth_ter_5
Az ilyen hozzászólásokat azért szeretem, mert valamit hozzátesznek a város múltjához.
H. Mária: A pince kialakításakor nagyon sokszor feltört a talajvíz, e végett is elhúzódott az építkezés. Azt hiszem, vastag betonfalazással szorították ki a talajvizet. A lakásokba cserépkályhákat építettek be, szénnel tüzeltünk, minden lakáshoz volt a pincében egy kis széntároló. Majd, amikor bevezették a gázt, az udvaron alakítottak ki 40 db tároló helyiséget, de már ezek sincsenek meg, azóta garázsok épültek, és akinek nem volt garázsa, azoknak a lakóknak az udvar baloldalán alakítottak ki tárolókat.
I. Éva: Akkori fiatalok szerettük a „Múzeumot”, 1966 decemberétől pedig munkahelyemről jártunk oda társasággal.
Emlékekről másként
Szintén a múltat idézte a Naplóm rovatban szeptember 6-án megjelent A társadalmi munka emlékére című írás, amiben arra próbáltam utalni, hogy mennyi ingyen végzett munka veszett kára, felejtődött el, lett magányvagyon.
http://www.blogszolnok.hu/naplom_a_tarsadalmi_munka_emlekere
De úgy tűnik – és lehet, hogy ez így helyes -, a többségnek más jut eszébe erről a kihalóban lévő fogalomról.
F. Mária: Én megtanultam meszelni, igazi hosszú nyélű meszelővel. Azt hiszem, egy iskola tornaterme volt, amit társadalmi munkában rendbe raktunk. Az a pár óra munka senkinek sem ártott, jó volt a hangulat.
S. T. Mária: Lelkesen ment a munka.
I. Éva: Vargás gimnazistaként a cserjéket kezdtük „kihuzigálni” a Hídtól a Tisza kanyarig. Nem szakszerűen és nem mindet, de örömmel, mert nem volt tanítás. Kukoricát törni is szívesen mentünk társadalmi munkába – ugyanezért.
H. Mária: …én bozótirtásra lettem kirendelve!
Sz. Jolán: Emlékszem még a szocialista brigádok közötti versenyekre. Még véradásra is együtt mentünk és beírtuk a naplóba. Én a Vosztokon, az óvoda kerítését festettem az egyik hétvégén. Önként mentünk, mert jó hangulatban teltek ezek az összejövetelek, akkor nem utálták egymást a munkatársak.
Közös közünk
Nagyon sokan reagáltak a Közünk Szolnokhoz? című írásra is, bár leginkább ennél éreztem, hogy sok kommentelő a cikket nem olvasta el, csak írt.
http://www.blogszolnok.hu/naplom_kozunk_szolnokhoz
K. Anna: Így kellene gondolkodniuk a megválasztott városvezetőinknek…
B. József: Mondjuk, ez tényleg jó ötlet lenne, én is támogatom. Meg árnyék városfejlesztési hivatalt is kellene pluszban állítani akkor.
K. József: Netán még a pénzügyekre is rálátása lenne az embereknek? Csak nem gondolod? (Irónia vége)
Ané N. Anikó: Igen, én támogatom! (Mármint a cikk bevezetőjében feltett kérdéseket – A szerk.)
S. É. Györgyi: Úgy vélem, hogy az emberek többsége most az „életben maradásért” küzd. Leköti minden energiáját, hogy túlélje a válságot.
K. Alexa: A körzet szavazói nem azért választják meg a képviselőt, hogy képviselje a körzetét? A körzet képviselőjének fogadóórái nem valami hasonlóra hivatottak?
F. Juli: Nem ezért lennének (!?) az önkormányzati képviselők?
R. Irén: Ők mikor kérdezték meg a véleményedet?
K. József: Azért van olyan, aki szinte napi rendszerességgel.
R. Irén: A közösségi kertnek örülnék.