G. Sándor: A képen látható helyet mi csak monszun köznek hívjuk, mert ott szélcsendben is fúj a szél.
K. Norbert: Örüljünk a huzatnak, legalább nem áll meg a szemét.
P. Nikolett: Szörnyű a belváros, teljesen valós az írás.
B. Rajmund: Egy asztal, két szék, pár graffiti, amihez egy Szolnoki szeme már hozzászokott.
Sz. Csilla: Ez a város már lassan nem tud hová lentebb kerülni. Borzalom és szomorú. És a városvezetés tökre meg van magával elégedve, ahogy fényezik egymást, hányinger. Valószínű, nem szoktak a városban sétálgatni, mert nem látják, milyen állapotban van Szolnok.
Bné Dóri: Szerintem, ha van rá mód indítsunk egy ellenoldalt, ahova ilyen fotók kerülnének fel reggelente. Mesevilágot tükröző van a Képviselői Iroda oldalán nap, mint nap, amivel szép jó reggelt kívánnak a lakosságnak. Közben megeszi a kosz a város többi részét.
I. Tamás: Minden azon múlik, mennyire igényesek és szorgalmasok Szolnok lakói. Tisztelet a kivételnek!
Sz. Krisztina: És akik az irányítással, gazdálkodással, lehetőségek felkutatásával lettek megbízva, fizetésért (nem kicsi pénz, mert mind jómódú lett)? Ők hol vannak? Mit csinálnak? Fotózkodnak, szobrot állítanak a szerintük város büszkeségének.
N. Edit: Az az igazság, hogy a házmesterek dolga volt a házak előtti, és az áruház dolga az előttük levő járda tisztántartása. Azóta nem csinálják, amióta közmunkások léteznek, azokra vár mindenki. Ha a háztulajdonosok magukénak éreznék a tisztaságot, akkor a galambokat sem etetnék az erkélyeiken. Mindettől függetlenül, szín kosz, szemét az egész város.
T. Sz.: Szokták takarítani az áruház oldalát, de ez sajnos szélmalomharc. Kb. egy óra múlva ugyanolyan lesz.
Sz. Irén: Borzalmas! De hát nem lehet mindenre idő és pénz. Amire nincs szükség, azt bezzeg megcsinálják, például a sok térkövezést.
K. F. Péter: Erre van igény. Így jó.
Gy. Peti: Maximálisan kimeríti a szolnokiak igényeit… Ez kell nekik.
J. János: Én is megfigyeltem, Szolnok szépségeitől, büszkeségeitől 50 méteren belül visszataszító, és szégyenteljes látványosságok fogadnak. Szinte kivétel nélkül. Nincsenek városszépítő kertészek, akiket minden nap a főtereken látnánk dolgozni, nincsenek emberek, akik összeszedik a szemetet, akik mozgó magasnyomású mosókkal eltüntetnék a flaszterokról a piszkot, ürüléket, legalább nyáron. Az útszéleken, a parkokban lenyírják a gazt, mert fű az már nincs, ahhoz locsolni is kéne. Ha nem hisznek nekem, tegyenek szemlét a Tószegi úti kerékpárúton, és az Árok utcában, 3 méteres gaz övezi a villanypóznákat, a közkút volt helyén egy kis erdő nőtt, a természet visszavette magának az út melletti közteret.
