Ha nem a Zagyva cukrászda működne abban az épületben a második Zagyva-híd túlparti lábánál, a Vosztok szélén, akkor szerintem senkinek nem jutna eszébe, hogy ott cukrászdát nyisson. Egyszerűen azért, mert ennyire félreeső, sétálós forgalomtól távol lévő, építészetileg kihívásokkal küzdő épületben – a józan logika mellett – nem lehet sikeres vendéglátóhelyet működtetni. Ám itt jön az, ami a Zagyva titka. Az emberek és a kitartás.

A Zagyva cukrászda hosszú évek alatt építette ki stabil vendégkörét, szép lassan alakítgatta hírnevét, aminek köszönhetően az embereket nem érdekli, hogy hol mérik a jó fagyit, készítik a kiváló süteményt. A Zagyva cukrászda ma már Szolnok bármelyik eldugott pontján üzemelhetne, a vendégkör jelentős része akkor is elzarándokolna a pultjaihoz. A Zagyva az elmúlt másfél évtizedben nem azon ügyködött, hogy gyorsan megkopassza a hasáért áldozni hajlandókat, hanem, hogy aki egyszer betért, annak legyen kedve még sokszor visszatérni.

A süteményeik nemcsak szépek, de élvezhetőek is. Leginkább azért, mert nem bódítóan édesek. Nem tudom, hogy ez egy irányzat, avagy csak így szereti a mester, de nekem nagyon bejön, ha úgy tudok süteményt enni, hogy utána nem fog el az émelygés. Nem a cukor íze dominál, hanem az ezerféle ízesítés.

Tudom, sokan lenézik a franciakrémest, és azt gondolják, az minden cukrászdában kapható. Igen, de a krémesek közötti különbség pontosan megmutatja, hogy a cukrász termel vagy alkot. A Zagyva krémese habos, könnyű, nem túlédesített, nem darabokra potyogó. Azt mutatja, hogy a hétköznapi fogásokat is tisztességesen művelik.

Persze, tőlem a világ legjobb krémesét kínálhatnák, ha a kiszolgálás csapnivaló lenne. Ám nem az, sőt. Néha elnézem a pult mögött pörgő hölgyeket és urakat, és csodálkozom, miként bírják. Mosolyogva ugranak, pakolnak, számolnak, a szó legjobb értelmében, kiszolgálnak. És nemcsak reggel, de akár még vasárnap délután is, amikor már legalább két kemény nap mögöttük van. Mert hétvégén – legyen fagy vagy napsütés – sokszor a bejárat előtt kanyarog a sor. (Amit most olyan szépen rendbe tett a tulajdonos.)

Ha valaki azt kérdezi, mit kell feltétlenül megkóstolnia a Zagyvában, zavarba vagyok. Álljon meg a süteményes pult előtt – nem lesz könnyű, mert mindig takarja a tömeg – engedje el a fantáziáját, és rajta. Fagyi esetén viszont nem hagyható ki az angol puncs – szerintem. De tessék választani!