Mint sorozatunk előző részében megírtuk, a város közelében építendő új Tisza-hídról szóló tanulmányokról nagyjából 1999 óta vitatkoznak az illetékesek. Megvalósulását 2005-ben 2015-re prognosztizálta az illetékes miniszter, míg egy 2009-ben tartott megbeszélésén a legjobb esetben is 2017-re ígérték az átadást. Tehát az úgynevezett Tiszapüspöki-híd pár évig még nem oldja meg Szolnok közlekedési problémáit.

Idén tavasszal az is kiderült, hogy az úgynevezett második belvárosi híddal sem számolhatnak egyhamar a Szolnokon közlekedők. Az egykori papírgyár mellett, a valamikori lengyel piac környékén építendő híd terve 2006-ben merült fel a városi közgyűlésben, amit 2007-ben, elvben, államtitkári szinten támogatott a kormány. A Csáklya utcai híd tervezésére 2008 márciusában 100 milliót nyert a város.

Az interneten elérhető információkból úgy tűnik, hogy a híddal kapcsolatban elindultak különböző tervezési munkálatok. Készült tanulmányterv, 2009 nyarán pedig közbeszerzési kiírás is megjelent a híd műszaki- és látványtervének elkészítésére. (Hogy ezek a tervek hol vannak? Nem derült ki.) Ugyanebben az évben kikérdezéses forgalomszámlálást is tartottak a majdani híd környékén, ám ennél tovább nem jutott a dolog.

Hacsak nem soroljuk ide, hogy idén tavasszal kiderült, az új, szolnoki, belvárosi híd nem bírja az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) támogatását, mivel az új építmény nem csatlakozik közvetlenül egyetlen főúthoz sem. Ami meglehetősen suta magyarázat, hiszen ha ezt az érvelést elfogadnánk, akkor Magyarországon városi hidat csak önkormányzati forrásból lehetne építeni. Az pedig, hogy csatlakozik vagy sem számozott, európai főúthoz, csupán tervezőasztal kérdése. Ha akarom, akkor az új belvárosi híd nyugodtan lehet az észak-déli, a 32-es és 442-es utakat használó közlekedési folyosó része.

Mindenesetre az országgyűlési választások kampányidőszakában az NFÜ elutasítása minden pártnál kiverte a biztosítékot, és az akkori ellenzék és kormánypártok szolnoki képviselői is egyként fogadkoztak, nem hagyják annyiban a dolgot. Azóta megtörténtek a szerepcserék, az NFÜ-nél pedig a személyi változások, a híddal kapcsolatos üzenetekre azonban még várni kell.

Tehát most úgy tűnik: van két hídról tanulmányterv és talán valamilyen látványterv is. Az egyik hidat – Tiszapüspöki – a legjobb esetben 7 év múlva adhatják át, míg a másik – belvárosi – akár le is kerülhet a napirendről. Ha rosszindulatúak akarunk lenni, akkor emlékeztethetünk arra az újságcikkre, amely 1993-ban kiszámolta, hogy Szolnokon 30 évente épül egy új híd (a mostani belvárosit ugyanis 1963-ban adták át). Sarkosabban fogalmazva pedig akár azt is mondhatnánk, hogy két szék (híd) közül a padlóra (a vízbe) estünk.

De egyiket sem akarjuk mondani, mivel legalább az egyik híd megépítése nélkül Szolnok tovább fuldoklik a városi és az átmenő forgalom miatt. Ráadásul egy új híd nélkül esély sincs arra, hogy európai színvonalú közösségi közlekedési rend épüljön ki a városban. Egy olyan alternatív közlekedési infrastruktúra – P+R parkolókkal, esetleg alternatív üzemanyaggal közlekedő gyorsbuszokkal -, amely alkalmas lehetne arra, hogy az autósok már a város határában letegyék a kocsijukat, és busszal közelítsék meg a városi célpontokat.

Azon persze érdemes elgondolkodni, hogy a két híd közül – belvárosi vagy tiszapüspökii – melyikkel járna jobban Szolnok, és a hídépítéseket finanszírozó, közös pénzünkből gazdálkodó állam.

(Ezt tesszük sorozatunk harmadik, egyben utolsó részében.)