2025.10.14. (kedd)

Erre inni kell!

Erre inni kell!

Dátum:

- Kis László, jelentkezem - emelte homlokához jobb kezét a bokszából kihajoló, ezért székén kissé görnyedten ülő közlekedési rendőr, majd gyorsan észbe kapott, hogy civilben van, és inkább kezet próbálta nyújtani a holtsápadt Editnek. A Szigony szomszédos bokszából kihajoló, ugyancsak furán összegörnyedt nő csak azért nem zuhant a kövezetre, mert kivágódott a füstös kocsma ajtaja.

– Kis László, jelentkezem – emelte homlokához jobb kezét a bokszából kihajoló, ezért székén kissé görnyedten ülő közlekedési rendőr, majd gyorsan észbe kapott, hogy civilben van, és inkább kezet próbálta nyújtani a holtsápadt Editnek. A Szigony szomszédos bokszából kihajoló, ugyancsak furán összegörnyedt nő csak azért nem zuhant a kövezetre, mert kivágódott a füstös kocsma ajtaja.

– A Gulyás nővére – visított fel kacagva a pincérlány, aki láthatóan egyre kevésbé volt ura a saját testének. – Majdnem sógornőkém, hát te is beugrottál? Mondtam én, hogy ma mindenki összejön – és csuklott egy hatalmasat.

– Te meg ki a bánat vagy? – Villantotta szemeit Zita a pincérlányra, majd a két összegörnyedt emberre nézett. – Kerestek valamit? Vagy ez valami nyomozati cselekmény?

Egy pillanatra megdermedt az idő a Szigonyban. Edit előbb Zolika nővérére, majd a szomszéd bokszból kinéző férfira nézett.

– Béla! Jobb lesz, ha ide jössz – azzal letette a telefont, felegyenesedett a székén, kirántotta az Unicumos üveget az idétlenül vigyorgó pincérlány kezéből, és meghúzta.

– Lemaradtam valamiről Lacikám? – Vágta csípőre a kezét Zita, aki előbb a zavarodottan pislogó rendőrre, majd a meredten bámuló Editre, végül a még mindig vigyorgó pincérlányra nézett.

– Úgy tűnik, hogy az öcsikédnek ez a hölgy is meg volt, meg annak a Bélának a telefonban a lánya is, miközben engem akart feleségül venni, de már akkor se érdekelne, ha nem loccsantja szét a buksiját, bocsánat, mert itt ez a szép szemű, aki ugyan férjes asszonyok dühödt urai elől menekül, és tegnap szintén majdnem szétverte a fejecskéjét, és most már ő lesz a férjem. Vagy nem? – A hosszú mondat elején még vigyorgó és hadaró pincérlány a kusza gondolatsor végére lelassult, majd az asztalra dőlve hangosan zokogni kezdett. Erre Edit ismét szájához emelte az üveget, de nem tudta meghúzni, mert Zita üvölteni kezdett.

– László! Követelem, hogy magyarázd meg, mi folyik itt, mert így is a teljes idegösszeroppanás szélén vagyok! Azt valahogy még elviseltem, hogy a hülye öcsém főnöke először teszi nekem a szépet, fogdossa a hátsómat, majd zsarolni kezd, a végén pedig kijelenti, hogy meg fognak ölni, de az már kicsit sok, hogy miközben megkérlek, hogy nyomozd ki miért halt meg az a szerencsétlen, te férjes asszonyok ágyából menekülsz, itt meg feltűnik újabb két liba, akiket valószínűleg szédített az a gusztustalan tesóm. Rendőr vagy, derítsd végre ki, hogy mi folyik itt, vagy toporzékolni fogok.

– Tudtam, hogy rendőr – motyogta maga elé Edit.

– Ki, a szép szemű? Rendőrrel még úgy se jártam – nézett fel a kisírt szemű pincérlány.

– Hát persze, hogy rendőr. Ki mástól kérhetne segítséget az ember, ha nem hisz a rendőrségnek? De maga kicsoda? – Támaszkodott Edit előtt az asztalra a ziháló Zita.

– Akinek maga után ígérte meg Zolika főnöke, hogy ki fogják nyírni.

– Tudtam én, hogy mindenkiben van itt valami közös – röhögött fel a pincérlány. – Bennünk Zolika micsodája – mutatott magára és Editre. – Bennetek meg majd az a kés, amivel elvágják Zolika miatt a torkotokat – nézett a megdöbbent két nőre. – Te meg szép szemű, ugyanolyan hülyén tudsz hanyatt esni, mint a megboldogult Zolika. Erre inni kell!

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.