2025.08.27. (szerda)

Erre inni kell!

Erre inni kell!

Dátum:

- Kis László, jelentkezem - emelte homlokához jobb kezét a bokszából kihajoló, ezért székén kissé görnyedten ülő közlekedési rendőr, majd gyorsan észbe kapott, hogy civilben van, és inkább kezet próbálta nyújtani a holtsápadt Editnek. A Szigony szomszédos bokszából kihajoló, ugyancsak furán összegörnyedt nő csak azért nem zuhant a kövezetre, mert kivágódott a füstös kocsma ajtaja.

– Kis László, jelentkezem – emelte homlokához jobb kezét a bokszából kihajoló, ezért székén kissé görnyedten ülő közlekedési rendőr, majd gyorsan észbe kapott, hogy civilben van, és inkább kezet próbálta nyújtani a holtsápadt Editnek. A Szigony szomszédos bokszából kihajoló, ugyancsak furán összegörnyedt nő csak azért nem zuhant a kövezetre, mert kivágódott a füstös kocsma ajtaja.

– A Gulyás nővére – visított fel kacagva a pincérlány, aki láthatóan egyre kevésbé volt ura a saját testének. – Majdnem sógornőkém, hát te is beugrottál? Mondtam én, hogy ma mindenki összejön – és csuklott egy hatalmasat.

– Te meg ki a bánat vagy? – Villantotta szemeit Zita a pincérlányra, majd a két összegörnyedt emberre nézett. – Kerestek valamit? Vagy ez valami nyomozati cselekmény?

Egy pillanatra megdermedt az idő a Szigonyban. Edit előbb Zolika nővérére, majd a szomszéd bokszból kinéző férfira nézett.

– Béla! Jobb lesz, ha ide jössz – azzal letette a telefont, felegyenesedett a székén, kirántotta az Unicumos üveget az idétlenül vigyorgó pincérlány kezéből, és meghúzta.

– Lemaradtam valamiről Lacikám? – Vágta csípőre a kezét Zita, aki előbb a zavarodottan pislogó rendőrre, majd a meredten bámuló Editre, végül a még mindig vigyorgó pincérlányra nézett.

– Úgy tűnik, hogy az öcsikédnek ez a hölgy is meg volt, meg annak a Bélának a telefonban a lánya is, miközben engem akart feleségül venni, de már akkor se érdekelne, ha nem loccsantja szét a buksiját, bocsánat, mert itt ez a szép szemű, aki ugyan férjes asszonyok dühödt urai elől menekül, és tegnap szintén majdnem szétverte a fejecskéjét, és most már ő lesz a férjem. Vagy nem? – A hosszú mondat elején még vigyorgó és hadaró pincérlány a kusza gondolatsor végére lelassult, majd az asztalra dőlve hangosan zokogni kezdett. Erre Edit ismét szájához emelte az üveget, de nem tudta meghúzni, mert Zita üvölteni kezdett.

– László! Követelem, hogy magyarázd meg, mi folyik itt, mert így is a teljes idegösszeroppanás szélén vagyok! Azt valahogy még elviseltem, hogy a hülye öcsém főnöke először teszi nekem a szépet, fogdossa a hátsómat, majd zsarolni kezd, a végén pedig kijelenti, hogy meg fognak ölni, de az már kicsit sok, hogy miközben megkérlek, hogy nyomozd ki miért halt meg az a szerencsétlen, te férjes asszonyok ágyából menekülsz, itt meg feltűnik újabb két liba, akiket valószínűleg szédített az a gusztustalan tesóm. Rendőr vagy, derítsd végre ki, hogy mi folyik itt, vagy toporzékolni fogok.

– Tudtam, hogy rendőr – motyogta maga elé Edit.

– Ki, a szép szemű? Rendőrrel még úgy se jártam – nézett fel a kisírt szemű pincérlány.

– Hát persze, hogy rendőr. Ki mástól kérhetne segítséget az ember, ha nem hisz a rendőrségnek? De maga kicsoda? – Támaszkodott Edit előtt az asztalra a ziháló Zita.

– Akinek maga után ígérte meg Zolika főnöke, hogy ki fogják nyírni.

– Tudtam én, hogy mindenkiben van itt valami közös – röhögött fel a pincérlány. – Bennünk Zolika micsodája – mutatott magára és Editre. – Bennetek meg majd az a kés, amivel elvágják Zolika miatt a torkotokat – nézett a megdöbbent két nőre. – Te meg szép szemű, ugyanolyan hülyén tudsz hanyatt esni, mint a megboldogult Zolika. Erre inni kell!

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Újabb pofon

A fiatal rendőr fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Köhögve kapkodott levegő után, bal kezével pedig a szíve tájékát masszírozta, nehogy infarktust kapjon. Hátát a Hetényi portájának nyomta, szemei kikerekedtek.

- Nehogy most pusztulj el szép szemű - simogatta meg bal kezével meglehetősen sután Tünde, a Szigony pincére, aki mosolyogni is próbált, de véraláfutásos arca ezt nem nagyon engedte.

- Hozzád indultam - nyögte a rendőr, a következő mondathoz viszont még nem volt elég levegője.

- Ide a kórházba?

- A Szigonyba… - és csuklani kezdett. - Mi lett… a francba - kapott a szájához, mivel sikerült ráharapnia a nyelvére.

Cadillac Szolnokon

A homokszínű, nyitott Cadillac méltóságteljesen fékezett a Beloiannisz és a Ságvári kereszteződésében. Előtte zöld, postás Barkas pöfögött, mögötte bilikék Trabant adta az ütemet, a pártházat pedig Kelet felé tartó Szovtranszavto feliratú kamion takarta ki. Minden szem a Szolnokon talán először felbukkanó amerikai csodára szegeződött.

Röhögés egy asztalnál

Bán az első megdöbbenés után hátrafordult. Érezte, hogy a nyakát szorító hideg kéz tulajdonosa azonnal kilép a látómezejéből, miközben a tarkóján fájdalmasan húzza a bőrt. A nyakához akart kapni, de abban a pillanatban a kéz engedett, majd lendülő tenyere tenyérbe csapódott.

- Lehetne sokkal elővigyázatosabb - mondta megvető mosollyal a Bán kezét szorongató százados.

Hulla a Vegyinél

- Visszahelyezhetnék már azt a Laci gyereket, mert a hülye balesetek hozzá tartoznak - mondta mosolyogva a pocakos rendőr, amikor a kapitányság kapuja melletti árnyékba húzódva kezet rázott a századossal. - A Vegyiművek parkolójában találtak egy csókát, akin áthajtott valami méretes teherautó. Legalább két napja feküdt az út mellett a fák között, csak a szaga miatt vették észre.