2025.10.14. (kedd)

Megölték?

Megölték?

Dátum:

A Tünde kiürült. A felszolgálók a bejárat előtt tárgyalták a Szapáry utcai baleset részleteit. A forgalom lépésben haladt. A rendőrök és a nem mozduló mentő nemcsak a piac felé tartó sávokat, de a Galéria irányába vezetőkből is elfoglaltak egyet. Bán Béla a cukrászda nagytermében az ablak előtt állt, onnan figyelte az utcát. A bejárati ajtó nyílásából tudta, Edit megérkezett. Azt várta, hogy a feldúlt nő a nyakába ugorva próbál majd megnyugodni, ehelyett azonban gyűlölködő hangon kiabálni kezdett vele.

A Tünde kiürült. A felszolgálók a bejárat előtt tárgyalták a Szapáry utcai baleset részleteit. A forgalom lépésben haladt. A rendőrök és a nem mozduló mentő nemcsak a piac felé tartó sávokat, de a Galéria irányába vezetőkből is elfoglaltak egyet. Bán Béla a cukrászda nagytermében az ablak előtt állt, onnan figyelte az utcát. A bejárati ajtó nyílásából tudta, Edit megérkezett. Azt várta, hogy a feldúlt nő a nyakába ugorva próbál majd megnyugodni, ehelyett azonban gyűlölködő hangon kiabálni kezdett vele.

– Mit csináltál te szívtelen idióta! Miért kellett azt a szerencsétlent ide hívnod? Nem volt elég a tegnapi megalázása? Mit akartál még tőle?

– Miből gondolod, hogy én hívtam és éppen ide?

– Bán Béla – visított a nő, aki hatalmas léptekkel indult meg felé. – Tegnap abban maradtunk a Szigonyban, hogy átbogarászod a megtalált telefonját, aztán a rendőr barátunk javaslatára visszaadod neki. Gizike, a titkárnője mondta, hogy a Tündébe indult szegény Csaba mielőtt elcsapták. És téged hol talállak a baleset után tíz perccel? A Tündében. Na, ezt magyarázd ki Bán Béla – és ezzel lehuppant a férfi melletti székre.

– Biztos, hogy a Tündébe indult?

– Béla! Ennek az embernek az volt a legfontosabb, hogy mindig mindenki tudja, merre jár, kikkel találkozik, micsoda fontos és elfoglalt ember. Még azt is a titkárnője orrára kötötte, ha csak a klozetra kiment.

– És azt nem mondta, kivel találkozik?

– Zolika halála óta teljesen megzavarodott. Amit mondjuk, nem csodálok, mert lassan én is belebolondulok ebbe az egészbe. Eddig ez az ember minden reggel pontban fél nyolckor megjelent a munkahelyén, vagy betelefonált, hogy miért nem jön. Ma reggel két órát késett, és Gizike szerint teljesen feldúlva állított be, és azonnal engem hívatott. Mire azonban átértem a három szobával odébb lévő irodámból, már halálsápadtan el is indult. Csak annyit vetett oda Gizikének, hogy a Tündébe megy. Egy perc múlva meg szóltak a portáról, hogy elgázolták. Minek kellett ide hívnod?

– Nem én hívtam. De a Tündében az elmúlt egy órában rajtam és a pincéreken kívül nem is volt senki.

– Ezt honnan tudod?

– Onnan, hogy itt ültem.

– Mi a francért?

– A főnököd telefonja reggel hét óta folyamatosan csörgött. Két számról hívták. Egy ismeretlenről és ezek szerint a munkahelyéről, mert kiírta, hogy „Gizi mh”. Az ismeretlent a tízedik hívása után felvettem azzal, hogy Csaba öccse vagyok és nálam maradt a telefonja. Mire egy komoly férfihang durván és lekezelően azt mondta, hogy azonnal adjam neki vissza, és ha találkozok vele, mondjam meg, hogy a Tündében várják. Gondoltam, megnézem, ki ez a fickó, de hiába ülök itt egy órája. Vagyis nem biztos, hogy hiába.

– Mert?

– Mert unalmamban az elmúlt egy órában az utcát bámultam. Így láttam, hogy az a teherautó, ami mögül Csaba kilépett, legalább fél órája áll ott, és a vezetője nagyon bénán próbálja imitálni, hogy lerobbant. Miközben folyamatosan egyeztetett két autóval. Az egyik a baleset pillanatában még itt állt a régi mozi bejárata előtt, a másik meg feljebb, a zebra után. A gázoló kocsi pedig mögüle indult el abban a pillanatban, ahogy Csaba kilépett az ajtón. És a három kocsiból már egy sincs itt.

– És?

– És? Nem érted? A főnöködet nem véletlenül ütötték el.

– Megölték?

– Úgy tűnik, csak próbálták – intett a fejével a szirénázva éppen elinduló mentőautó felé.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.