2025.08.27. (szerda)

Talán az első fotók a Művésztelepről

Talán az első fotók a Művésztelepről

Dátum:

Egy Münchenben élő professzornak címezték a Szolnoki Művésztelep két tömbjét ábrázoló mellékelt képeslapot 1903 kora nyarán. A németül megírt, hosszú címzéses anziksz képei nem sokkal a Művésztelep átadása után készülhettek, sőt még az sem kizárt, hogy Ragács Gyula fényképész felvételei az egyik első fotók a helyről.

Egy Münchenben élő professzornak címezték a Szolnoki Művésztelep két tömbjét ábrázoló mellékelt képeslapot 1903 kora nyarán. A németül megírt, hosszú címzéses anziksz képei nem sokkal a Művésztelep átadása után készülhettek, sőt még az sem kizárt, hogy Ragács Gyula fényképész felvételei az egyik első fotók a helyről.

Az 1902-ben megnyílt Szolnoki Művésztelepről a helyi Ragács Gyula készítette azt a két felvételt, amelyek aztán rákerültek a Fuchs Lipót és Fia kiadásában megjelent képeslapra.

Ragács Gyuláról Berta Ferenc A fényképészipar 150 éve Szolnokon 1852-2002 című munkája alapján tudjuk, hogy 1896 körül telepedett le a városban, és műterme nagyjából a mai Baross és Boldog Sándor István utcák kereszteződésének közelében, az úgynevezett Keskeny közben volt. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1906. május 20-ai számából pedig az derül ki, hogy elsősorban a középosztálybeliek keresték fel az egyébként becsületesnek és szorgalmasnak leírt fotográfust, akinek Törökszentmiklóson is volt fióküzlete. A mellékelt képeslap alapján mindehhez azt is hozzátehetjük, hogy Ragács a Szolnokot rendszeresen megörökítő Szigeti Henrik legkomolyabb konkurense lehetett, ráadásul üzleteik is alig pár lépésre voltak egymástól.

Érdemes megemlíteni, hogy maga a nyomtatvány is Szolnokon készült, hiszen a Fuchs Lipót és Fia cég a város négy nyomdájának egyikét működtette 1901-ben. Minden bizonnyal már pár évvel korábban is dolgoztak, hiszen a blogSzolnok Album rovatában is szerepelt már tőlük egy 1899-ben megjelent anziksz. Sőt, talán azt is hozzátehetjük, hogy Fuchs Lipót elég korán ráérezhetett a képeslapokban rejlő üzletre, és a századfordulón, Szolnokon a legjelentősebb előállítója volt ennek az akkoriban modern és olcsó üzenetküldő eszköznek.

Aminek az itt bemutatott példánya még az úgynevezett hosszú címzéses fajtából való. Az első magyar képeslap 1870-ben látott napvilágot, az igazi felfutásra pedig az 1896-os ezredéves ünnepségek után került sor. A képeslapok első aranykorának a századforduló és az első világháború közötti időszakot tekintik. Tény, hogy Szolnok akkori arcát, fontosabb épületeit számtalan képeslap örökítette meg, amelyek közül sok még a háborúban és az azt követő években is forgalomban volt. A korszak nagy újítása volt a címzésre és az üzenetküldésre szolgáló felület helyének és aránynak megváltoztatása, hiszen 1905-ig, elvileg a hátlapra nem lehetett írni, oda csak a címzés kerülhetett. Talán nem véletlen, hogy Fuchs Lipót és Fia nem az egész első oldalt töltötte ki fotóval, így maradt hely az üzeneteknek is.

A Szolnoki Művésztelepet ábrázoló, „Üdvözlet Szolnokról” feliratú anziksz mind a két, műteremlakásoknak helyet adó épületet megörökítette. A tetőszerkezetüket és a tornácaikat megnézve jól látszik a két tömb közötti különbség, illetve a körülöttük lévő növényzet is egyértelművé teszi, hogy nem ugyanaz az épület szerepel a két felvételen. Elsőre úgy tűnhet, hogy a jobb oldali kép télen készült, hiszen olyan, mintha hó borítaná a fenyőcsemeték körül a talajt. Csakhogy e felvétel jobb szélén, illetve a ház mögött lombosak a fák, továbbá a műteremlakások tetején sincs hó. Így valami más lehet a képen. Gyanakodhatunk arra, hogy a fotózás pillanatában még nem fejeződött be a park kialakítása és még csak az elegyengetett, homokos földet látjuk az épület előtt, amit alátámasztani látszik a másik kép jobb szélén lévő, hasonlóan kinéző rész is. De az is előfordulhat, hogy a fotó megsérült, avagy színezésre volt előkészítve, ezért lett olyan holdbéli az előtér. Őszintén megmondom, nem tudom a megoldást.

Azonban ennél talán érdekesebb, hogy mivel ezt a képeslapot 1903. június 2-án adták postára, legalább a bal oldali, meglehetősen buja növényzetes felvételnek majdnem egy évvel korábban kellett készülnie. Persze nem zárhatjuk ki, hogy 1903-ban nagyon csapadékos volt a május, és már akkor teljesen belombosodtak a fák. Azonban több esélyt adnék annak, hogy Ragács Gyula mégis inkább 1902 nyarán dolgozott, azaz valamikor a Szolnoki Művésztelep megnyitása környékén. Márpedig, ha ez így van, akkor azt is joggal feltételezhetjük, hogy ezek a képek a Szolnoki Művésztelepről készült első fotók közül valók. Amiket ez a Münchenbe küldött képeslap őrzött meg az utókornak.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nem Amjanich, Dami

Csak a fiatalabbak kedvéért. Ez a fotó a belvárosi Tisza-híd felhajtójáról készült, és azt a területet mutatja közel fél évszázaddal ezelőtt, ahol most a Rózsakert folytatásaként egy hatalmas, jobbára füves park található. Talán balról a második nagyobb fa még ma is a helyén van.

Fürdés hol és mikor?

Sajnos nem tudom, hogy a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata mikor jelentette meg képeslapon ezt a fotót, az azonban bizonyos, hogy a lapot 1962-ben postázták, a képet ifj. Szekeres Ferenc készítette. És talán Szolnokot ábrázolja.

Az egyik legrégebbi lapom

Bár elsőre akár úgy is tűnhet, mintha e fotó készítésekor még nem állt volna a Megyeházával szemben a bíróság épülete, biztosak lehetünk abban, hogy a Fuchs Lipót és fiai gondozásában Szolnokon megjelent anziksz 1896 és 1899 között készült, azaz csak nem látszik a törvényház.

Tisza-part fák nélkül

Az ötvenes évekre jellemző silány papírra nyomtatott képeslaphoz használt fotót a Tisza-parton ma is álló, igaz már nem működő tárház tornyából készíthették néhány évvel a háború után. Legalábbis azt gondolom, hogy a folyó menti fák a harcoknak eshettek áldozatul, pótlásuk pedig akkor még nem kezdődött el.