Vár? Figyel? Őriz? Mindhárom igaz lehet Czinder Antal egyetlen szolnoki köztéri alkotására, a néhai KISZ-táborban található Ülő fiú című szoborra. Az embernagyságú, körülbelül egy méter magas talapzatra helyezett mészkőalkotás hat év alatt készülhetett el, és 1979 májusában került a helyére.

Ezen az oldalon sokszor volt már arról szó, hogy a szocializmus idején a nagyobb beruházások kötelező eleme volt valamiféle képzőművészti alkotás finanszírozása és elhelyezése. Ha Szolnokon ilyen szemmel sétálunk végig, sorra fogunk rábukkanni az így született szobrokra, legyen szó a MÁV kórház kertjében pihenő női alakról, a Tiszaparti sétány iskolái előtt álló tanulólányról és tanulófiúról, vagy éppen a vegyiművek parkjából található Kuporgóról, netán a megyei rendőrség új szárnya előtti Trombitásról. Most nem véletlenül csak a konkrét személyhez vagy eseményhez nem köthető alkotásokat sorolom, hiszen ebbe a sorba tartozik a Tiszaligeti Gyermek- és Ifjúsági Tábor központi épülete előtt immár 44 éve elhelyezett Ülő fiú is.

A Tiszaliget – korábban Móricz-liget, egy ideig Tisza-liget – kiépítése a hatvanas évek elején, tulajdonképpen az új belvárosi Tisza-híd és az ahhoz kapcsolódó „százlábú” ártéri híd átadása, egyben a ligeti lehajtó elkészült után kezdődött. Ennek egyik első eleme volt a Liget legvégében álmodott úttörőtábor kialakítása, ahol már a hatvanas évek első felében sátoroztak gyerekek. Ebből a sátortáborból másfél évtized alatt fejlődött ki az állampárt ifjúsági szervezeteinek vezetőképző tábora (néhol KISZ-iskola, máshol KISZ-tábor), ahol évről-évre új beruházások valósultak meg, a sátorhelyeket fa- és kőházak váltották fel, étterem, kultúrterem, oktatási központ épült. Miközben a háború után telepített fák alatt egy valóban ligetes, parkos rész alakult ki. A fejlesztések nagyjából a hetvenes évek végén fejeződtek be. Lehet, hogy ezeknek az egyik utolsó momentuma volt Czinder Antal alkotásának a felállítása. (A mellékelt fotó egy nyolcvanas évek elején született képeslap.)

Az 1937-ben Budapesten született, Ferenczy Bénit, Kisfaludi Strobl Zsigmondot és Pátzay Pált mestereinek tudó Czinder Antal 1961-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, és miközben folyamatosan alkotott, nyugdíjazásáig tanított is a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Annak ellenére, hogy a hetvenes évek végéig alig készített köztéri szobrot, Szolnokon nem volt ismeretlen, hiszen grafikáit rendszeresen közölte a megyei napilap irodalmi melléklete, és más városokban rendezett kiállításairól is rendszeresen lehetett beszámolókat olvasni. Czinder Antal inkább kisplasztikáiról, érmeiről volt ismert akkor is, amikor megbízást kapott máig egyetlen szolnoki szobrának az elkészítésére.

A Művészet című folyóirat szerint ezt a megbízást 1972 végén kapta – az sajnos nem derül ki, hogy milyen apropóból -, és maga a szobor már 1978 végén készen volt. Legalábbis ezt bizonyítja az Új Tükör című hetilapban megjelent, a művész műtermét ábrázoló fotó, amin felismerhető az Ülő fiú is. illetve erre utal a szobor hátulján lévő véset – C. A. 78 – is. A Művészet című folyóirat 1979 végi, köztéri alkotásokat számba vevő listája alapján azonban úgy tűnik, az Ülő fiú csak 1979 májusában került a helyére. Mindenféle nagyobb felhajtás nélkül, talán a Nemzetközi gyermekév tiszteletére.

Az Ülő fiú című szobor szerintem Szolnok egyik legjobb kubisztikus formavilágú alkotása. Nekem olyan, mintha a művész csak elnagyolt vonalakkal „rajzolta” volna meg az alakot. Ennek ellenére a valamiféle földre helyezett ülőalkalmatosságon ülő, térdeire könyöklő, elfordított fejű fiú majdnem megmozdul. Tényleg nehéz eldönteni, hogy az egyértelműen fiatal alak a kőbevésett pillanatban éppen valakire vár, valamit őriz, vagy valakit figyel. De azt érzem, hogy az elkapott pillanatnak mindjárt folytatása lesz. A mészkőszobor megmozdul, elindul.

Miközben azt mondom, kár, hogy ezt a remek szobrot a tábor részleges zártsága miatt csak kevesen láthatják, azt is el kell ismernem, az elmúlt három év fél évtized történései alapján örülhetünk, hogy az egykori KISZ-tábor szobra a helyén maradhatott. És továbbra is figyeli, őrzi a körülötte történő eseményeket.