Amikor valaki lehajt az M4-es autóútról – aminek a kormánypárti belharcok miatti csúszása közúti balesetekben elhunytakkal is mérhető gaztett volt, tehát inkább szégyellje, sem mint ünnepelje a bukott városvezető – a 32-es csomópontjánál, majd megteszi azt a pár kilométert a város határát jelző tábláig, vajon kívánja-e, hogy Szolnoknál sok százmilliárd forintból – aminek a fele „alkotmányos költségekre” menne el – újabb Tisza-híd épüljön? Avagy józan paraszti ésszel belátja, hogy sokkal fontosabb lenne például az M4-es és Szolnok összekötése legalább egy korszerű, minimum kétszer kétsávos úttal, amit, ha okosan építenek meg, nemcsak az ingázók életét könnyítheti, de a Széchenyi városrészben élők közlekedését is segítheti. Már csak azért is, mert nyilvánvaló, hogy Szolnok következő „ipari parkja” a 32-es főút mellett alakulhat ki.

Ráadásul vicc – csak már nevetni nem tudunk –, hogy a még mindig sikerként tálalt M4-es (Debrecenig elért már?) és a város között egyetlen utat sem sikerült korszerűsíteni. Besenyszög irányából milyen a bekötő út minősége: még mindig több a folytonossági hiány, mint a folytonosság? Több! A régi elkerülő milyen állapotban van: átdobja még a púpos aszfalt közlekedőt a szembe sávba? Át! Az M4-es felé is vezető Abonyi úton roskadozó Barátság-felüljárót mikor kell lezárni életveszélyes állapota miatt? Már rég le kellett volna! És ezek jórészt állami utak, tehát nem a szolnoki képviselőkön múlik az állapotuk, hanem az adószedő kormányon. Nem kell amatőr közutasnak lenni ahhoz, hogy megtippelhessük, hogyan aránylana az összes M4-Szolnok bekötő négysávos, tüköraszfaltos, rendezett patkájú úttá varázslásának költsége a Csáklya utcai híd bekerülési költségéhez. Lehet, hogy már eddig több ment el erre az álomra, mint amiből az összes, fentebb emlegetett utat korszerűsíthették volna.

De menjünk tovább! Amikor valaki Martfűről, Rákóczifalváról vagy Szandáról próbál reggel bejutni a városba, majd este újabb órát pazarol el az életéből a 442-es forgalma és állapota miatt, akkor mosolyog, hogy már a tervezés újabb szakaszába lépett a Csáklya utcai híd, avagy felméri, a térség országgyűlési képviselői és nulla lobbierővel rendelkező, immár koloncként cipelt egykori városvezető 20 év alatt mire volt képes? A szandai elkerülő ügyében szimpla hazudozásra, parasztvakításra, választási propagandára. Mert, ha valóban meg akarták volna építeni azt a nyomorult pár kilométert és néhány műtárgyat, és valaki az aktuális kormányokban komolyan veszi ezeket a helyi nímandokat, akkor már nemhogy készen van az szandai elkerülő, de túl vagyunk az első felújításán is. Vegyük már észre: a Csáklya utcai hídról szóló mesék a tehetetlenek takarója!

Nem tudom, feltűnik-e ezeknek a verbális vetítőgépeknek, hogy a 442-es állami út helikopteres körforgalom és a Holt-Tisza csomópont közötti szakasza hamarosan becsúszik a Kertvárosba. A most eltervezgetett pénzből azt a szakaszt fel lehetett volna újítani, sőt talán szélesíteni is. De, ha már helyet keresnek olyan megcsapolható állami forrásoknak, aminek legalább az itt élők is hasznát látnák, akkor nyugodtan elmélkedjenek el a turbó körforgalom és a szajoli felüljáró közötti főút felújításán! Esküszöm, egy szót se szólnék, ha sorfalat állnának a szalagátvágásnál, csak a Szolnokra bevezető öt, elképesztően rossz állapotban lévő állami út egyikének a felújítását érjék el.

Erre azonban esély sincs. Nem azért, mert a Csáklya utcai hídra koncentrálnak. Hanem mert üres a kassza, és a jöjjön bárki áprilisban, a következő években sem lesz tele, nem futhatja mindenre, főleg felesleges hülyeségekre nem. Mert az ugye megvan a Csáklya utcai híd körül vadul bábáskodóknak, hogy amikor annak az ötlete először felmerült, Szolnok lakossága még 75 ezer fő volt, sokan úgy gondolták, lesz még 120 ezres – ahogy Kecskemét lett is –, ám ha nem történik valami csoda, akkor a Csáklya utcai híd várható átadásakor (2053), jó, ha 45 ezren laknak ebben a városban! További jó takaródzást! És pártszimpátiától független ébredést, a takaródzók nélkül!