Ha bármilyen oknál fogva veszélybe kerülne Szolnokon a gyerekek közétkeztetése, vagy mondjuk, az idősotthonok fűtése, netán a rendelők takarítása, a magam részéről nem azt várom a város képviselőitől, hogy egymásra mutogassanak, ki okozta a bajt. Miként, ha olykor idehaza eldugul a fürdőszobai lefolyó, akkor nem arról nyitunk vitát, miközben úszunk a szennyes lében, hogy kinek van több haja a kádban, ki nem használta a szűrőt, ki és melyik csőgörényest hívja fel, hanem intézkedünk. A nagyobb baj elkerülése érdekében. A közérzetünk miatt. A családi béke okán. Szerintem egy városnak is így kellene működnie. Ha baj van, akkor a városházára magunk helyett küldött emberek leülnek, megbeszélik, megoldják, mint egy normális család. És, nem a közösségi oldalra feltölthető videókat készítenek, képes posztokat raknak össze, és azzal telehányják az oldalainkat.

A szolnoki levesgate után egyszerűen nem tudok mást gondolni, minthogy Szolnok város képviselőtestületének tagjai – elsősorban a leghangosabbak, kiegészülve a bukott, és láthatóan lenyugodni képtelen expolgármesterrel – végképp elvesztették a fonalat. Vagy szellemileg képtelenek felfogni, hogy mi a dolguk, miért bíztuk rájuk a városunkat, ami a jobbik eset lenne. Vagy valóban olyan utolsó politikai bűnözők, akik pillanatnyi pártérdekek mentén az egész várost beáldozzák. És ez a rosszabbik verzió. Mert ebben az esetben nem szimplán alkalmatlanok Szolnok vezetésére, nem egyszerűen meg kell őket kérni, hogy szórakozzanak mással és máshol, hanem a rájuk bízott közvagyon szándékos elherdálása miatt bíróság elé kell citálni valamennyit. Egyikük főállású munkahelyén sem úsznák meg kirúgás, kártérítés és börtön nélkül, ha így állnának a rájuk bízott javak megőrzéséhez és gyarapításához.

Ez a tizenhét együttműködni képtelen ember valószínűleg annyira rágyógyult egymás ekézésére, annyira agyukra ment a közösségi oldalakra történő tartalomgyártás, hogy teljesen kicsúszott a valóság a látóterükből, ezért egyáltalán nem értik, mi lenne a feladatuk. Nem azért választottuk meg őket, hogy a másikról bebizonyítsák, hülye vagy alkalmatlan. Nem azért fizetünk havonta több mint húszmillió forintot nekik, hogy a valamikor esedékes választásokat holnapra hallucinálva valós munka helyett elmebeteg kampányt folytassanak. Nem azért engedtük át a saját döntéseink jogát, és nem is azért fizetünk sokan iparűzési és egyéb adókat a város kasszájába, hogy az ésszerű működtetés, a jövő kitalálása és előkészítése helyett, pártérdekeket szolgálva a hímtagjaik méricskélésével töltsék az időt. Ha képtelenek együttműködni, mondjanak fel, azaz le. Az egyre lejjebb csúszó Szolnoknak nem egymásra mutogatásra, hanem érdemi munkára van szüksége. Most. Egy menzás leves kihűlési idejét sem tudjuk tovább ennek a 17 pitiánernek a kisded játékaira pazarolni.