2025.08.27. (szerda)

A bódék utolsó tavasza

A bódék utolsó tavasza

Dátum:

Fél évszázada még vagy húsz bódéból illetve az alkalmai árusoknak meghagyott placcból állt a szolnoki piac az Ady Endre út és a Ságvári körút sarkán. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat (43-as ÁÉV) fotósa a vásárcsarnok építése előtti kora tavaszon készítette ezt a képet.

Fél évszázada még vagy húsz bódéból illetve az alkalmai árusoknak meghagyott placcból állt a szolnoki piac az Ady Endre út és a Ságvári körút sarkán. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat (43-as ÁÉV) fotósa a vásárcsarnok építése előtti kora tavaszon készítette ezt a képet.

A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Jász-Nagykun-Szolnok megyei tagintézményében őrzött felvétel készítésének – szerintem egyetlen – lehetséges időpontjáról leginkább a vásárcsarnok hiánya és a fotózás helye árulkodik. A fél várost felépítő, munkáit alaposan dokumentáló Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat – máshol 43-as ÁÉV – munkatársa ugyanis ezt a képet csak az 1971-75 között épülő vízügyi irodaházból készíthette, ám mivel a piac helyére 1973-ban felhúzott csarnok még nincs rajta, csak annak az évnek a kora tavaszán dolgozhatott. Leginkább azért, mert a sokáig elhúzódó alapozása miatt addigra juthatott, a végül csak tizenhét emeletesre épített irodaház szerkezete olyan magasra, hogy ez a nézőpont megszülethessen. Nem zárható ki, hogy a felvétel a már évek óta tervezett vásárcsarnok előkészítése kapcsán készült, bár annak kivitelezése végül nem az ÁÉV feladata lett.

De nézzük meg jobban a képet, hiszen a csarnok helyén kívül is vannak rajta érdekességek!

Kezdjük a kép aljával, ahol jól látható, hogy a körút és az Ady Endre út kereszteződésében 1973 elején még nem volt közlekedési lámpa, sőt a zebrák sem voltak felfestve. Nem azért, mintha ekkor nem használták volna a körútnak ezt a szakaszát, hiszen a Ságvári aszfaltján lévő keréknyomok, és a keresztbe elhaladó, a Volán 7-es számú vállalatának billenős ZIL teherautója is a forgalomra utalnak. Talán inkább azért hiányozhatnak ezek a forgalomtechnikai eszközök, mert az Ady Endre út Tabánig futó szakasza ekkor még nem volt teljesen kiépítve, a mainál nagyságrendekkel kevesebb jármű érkezhetett ide abból az irányból.

Persze amúgy sem mérhető össze a fél évszázaddal ezelőtti autóhasználat a maival, amit talán legjobban a Kolozsvári út mutat. Ott, ahol ma egymás hegyén-hátán autók parkolnak mindössze négy autó fedezhető fel, miközben azért a kialakított parkolók arra utalnak, hogy a korabeli tervezők a gépjárművek számának drasztikus emelkedésével számoltak. Természetesen az autószámok kapcsán azt is érdemes hozzátenni, hogy 1973 kora tavaszán – az évszakra a fények és a fák hiányzó lombkoronája utal – még nem a Kolozsvári és Ady utak találkozásánál működött a helyközi autóbusz-pályaudvar, így ebbe az utcába tényleg csak az jött be, aki itt lakott. Például a Magyar Rádió szolnoki stúdiója után nem sokkal a fotózás előtt átadott mini lakótelepen, vagy azokban a régi, földszintes házakban, amelyeknek ma már csak a nyomai találhatók meg itt. Ezeket nézve számomra roppant érdekes látni, hogy a Ságvári körút kialakításával hogyan húztak szinte díszletet a régi, kiskertes házak udvarába, meg azt is, milyen lehetett Szolnoknak ez a része a második világháború előtt.

Amit aztán az ötvenes évektől majdnem negyven éven át zajló építkezések teljesen eltüntettek. Ezen a felvételen ugye már áll az 1970-ben átadott 18 emeletes Várkonyi téri lakóház, miként a Kolozsvári úti és akkor még csak Szántó úti négyemeletesek többsége, sőt a Ságváriról nyíló közben lévő orvosi rendelő is. Ugyanakkor a Kolozsvári úti gyermekintézmények közül még csak az egyik van a képen. A Kassai úti négyemeleteseket is még csak építik a fotó szélén, miként a Réz utcai, négyzet mentén elhelyezett lakóházak közül is csak három áll, vagyis a harmadikat éppen csak daruzzák. A Kassai út mentén, a vasúti töltésig elnézve a régi, apróházas környéket látjuk, a síneken túl pedig a Kisgyep szélét, ahová a fotózás idején már tervezték Szolnok legnagyobb lakótelepét.

A fotó jobb felső sarka (negyedik negyede) a Várkonyi téri, a Zagyva menti és a Tallinn városrészi négyemeleteseket mutatja. De látható rajta a mainál még kisebb Fiumei, akkor Ságvári körúti általános iskola, amit 1967-ben adtak át, hogy aztán a Móra Ferenc úti lakótelep elkészültével, új szárnnyal bővítsék. E fotó készítésekor még nincs meg a Fiumei úti óvoda és a Móra Ferenc úti bölcsőde sem, hisz a piacnál lévő négyemeletes takarásában még régi, földszintes házak állnak. Ugyanakkor a Fiumei úti iskola túloldalán már ott az a két hosszú faház, amelyekből 1971 decemberében lett óvoda, majd aztán később tantermek, végül pedig talán öregek napközi otthona.

Jobban megnézve ezt a lassan fél évszázados képet, a mából már nagyon réginek tűnik, holott az új Szolnok épülésének egy jellegzetes felvétele. És jól mutatja, hogy az ötvenes évektől Szolnok II. és III. kerülete, a Tabán-Katonaváros és a Ferencváros, hogyan alakult át, miként gyűrték maguk alá a régi, falusias környék házait a különböző típusú lakótömbök. Ha jobban megnézzük, akkor a szocialista lakásépítés szinte minden típusa feltűnik ezen a felvételen, hiszen az ötvenes évek „sztálinbarokk”, kirakat Ságvári körúti házai mellett, a Szántó körút első társasházai, majd a Kolozsvári úti és a Várkonyi téri tömbök, végül pedig a Móra Ferenc út első tízemeletese negyedszázad szocialista lakásépítésének a teljes palettáját fogják át.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Könyörgés a Marseillaise kottájáért

A Szolnoki Művésztelepről, Szigeti Henrik kiadásában megjelent egyik legkorábbi képeslapon könyörög Gáspár Dezső a francia himnusz összes szólamáért tekintetes Réh Dezsőnek. Akinek a Királyi Kúriára küldte lapját, válaszcímnek pedig a Szolnoki Művésztelepet adta meg.

Szolnoki kórházsorozat

Dollinger Erhardt szerintem 1967 júniusában járt Szolnokon, és egy egész tekercset ellőtt az az évi Vasutasnapon átadott MÁV kórházra. Ezekből a fotókból aztán majdnem egy évtizeden át jelenjenek meg olyan képeslapok, amelyekről megfordításuk nélkül csak mi tudjuk, hogy Szolnokot mutatják.

Faros Bözsi a szobor mögött

Aki egy picit is szereti a régi járműveket, netán rajong a hazai autóbuszgyártás aranykoráért, az velem együtt nagyon szeretné, ha ez az 1975-ös fotó valamilyen csoda folytán forgatható lenne, és a Tanúhegy emlékmű mögött, a buszmegállóban nézelődhetnénk. Mert mi minden kandikál ott!

Alföldi a város közepén

Nem Alföld, hanem Alföldi áruház volt a neve annak az üzletnek, ami az egykori Nerfeld-palotában működött, még mielőtt az Centrum-sarokként rögzült volna a helyiekben, a mai Árkád helyén. Bő fél évszázad története a Szapáry, vagyis Ságvári úton. Szolnokon járunk 1964 körül.