2025.08.27. (szerda)

A kék szolnoki

A kék szolnoki

Dátum:

Szolnok erősen torzított látképe 1975-ben egy 5 forint névértékű bélyegen jelent meg. A kék-fehér "kis kép" a Kádár-kor egyetlen olyan bélyege, amely a várost ábrázolja. Mivel nagy mennyiségben, mindennapi használatra készült, csak a tévnyomatok érnek viszonylag sokat.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. május 16-án jelent meg először.)

A bélyegkiadás monopóliumát élvező Magyar Posta 1972-ben kezdte el a Tájak Városok sorozat megjelentetését. Ennek első darabjai Salgótarjánt és Szarvast ábrázolták – 1 forintos, illetve 40 filléres névértékű bélyegen -, majd következett Tokaj, Kaposvár, Esztergom, Veszprém, aztán pedig 1975-ben Szolnok és Dunaújváros. Hogy a Posta illetékesei mi alapján döntöttek egy-egy település ilyen formán történő megörökítéséről, nem tudom, abban azonban biztosak lehetünk: Szolnok az első említésének 900 évfordulóján lett részese a sorozatnak. És bár akkoriban egy képeslapra ötvenfilléres, egy levélre pedig egyforintos bélyeget kellett ragasztani, nem a szolnoki volt a sorozat legmagasabb névértékű kiadványa, hiszen egy kaposvári változatért 7, egy veszprémiért pedig 20 korabeli forintot kértek.

A kék szolnokit az a Vertel József (1922-1993) grafikusművész tervezte, aki 1950 és 1992 között közel ötszáz (!) hazai és még legalább 200 külföldi bélyeget álmodott papírra. Ezzel az ország egyik legfoglalkoztatottabb bélyegtervezője volt, akinek a munkahelye sokáig a Pénzjegynyomdában volt, merthogy e mini „értékpapírokat” egy ideig szinte csak ott készítették. Vertel egyébként a Képzőművészeti Főiskolán Aba Novák Vilmos és Konecsni György tanítványa volt, és a későbbiekben sem csak bélyegtervezéssel foglalkozott, hanem rézkarcok, rézmetszetek, alkalmi pecsétek és emléknapok is köthetőek a nevéhez. Elismertségét jól mutatja, hogy aktív időszakában tizenöt önálló kiállítást, köztük többet külföldön rendeztek a munkáiból.

Hogy eközben járt-e valamikor Szolnokon, illetve az ország és a világ szinte minden pontjára eljutó szolnoki képecskéjét mi alapján készítette, nekem rejtély. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a Tisza-parton álló épletekről pontos képe – fotója – lehetett, miként abban is, hogy mesterien tudott tömöríteni. Aminek eredménye egy olyan szolnoki látkép lett, amilyet a való életben vagy fényképen soha sem láthatnánk.

A kép bal oldala a Belvárosi Nagytemplommal indul, amivel kapcsolatban van egy olyan érzésem, hogy a toronysisakról nem volt pontos felvétele az alkotónak. Rögtön mellette a Tiszaparti vagy a Pálfi középiskola épülete látható, mögötte a zsinagógával, távolban pedig az 1975-re éppen csak elkészült Vízügyi székházzal. Azt hiszem, lehetetlen olyan fotót készíteni a Tiszaliget felől, amin ez a négy-öt épület ilyen módon, egyszerre lenne látható.

Mindezek mellett, körülbelül a kép harmadánál már a Református templom látszik, majd a fák között valami emeletes épület – csak sejtem, hogy az a Verseghy akar lenni -, majd következik a Tisza szálló a jellegzetes kis tornyával. Mindezektől jobbra, már a bélyeg szélén még láthatjuk az Evangélikus templom tornyát, a távolban pedig – talán – az Ady Endre úti tízemeletesek bukkannak elő. A rajz egészét azonban a Tisza szálló mögé helyezett katonai tízemeletes uralja, amitől egy kicsit olyan hatása van az egész képnek, mintha Szolnokra az ilyen monstrumok lennének a jellemzőek. Bár, ha jobban belegondolok, egész komoly üzenetet tulajdoníthatunk annak, hogy a folyó parton – ahol egyébként egy hajó is horgonyoz – álló régi épületek mögött már ott magasodik az új, szocialista nagyváros.

A rajzra 1975-ben természetesen Szolnok szocialista címere került. Csak emlékeztetőül: a pajzsot a belvárosi Tisza-híd stilizált képe osztotta alsó és felső félre. Alul, a Tisza hullámai közül emelkedett ki az ötágú csillag, a híd és a víz fölött pedig a város történelmi jelképét, a fiókáit gondozó pelikánt láthattuk.

A kék szolnoki bélyeg egy-egy posta tiszta – tehát elvileg nem használt – darabjáért ma 80-100 forintot kérnek. Ha valakinél esetleg ívben van több ilyen bélyeg, az valamivel többre számíthat. A legjobban azok járhatnak, akiknek úgynevezett tévnyomat van a birtokában, ami az eredetinél kicsit világosabb kék, illetve a tervező neve és a kiadás évszáma finomabb vonalakkal rajzolt és rövidebbek, mint az „eredetin”. Én vagy nem láttam még ilyet, vagy nem tudtam megkülönböztetni a jó verziótól, bár a liciteket figyelve a különbség se óriási, se ritka nem lehet.

Azt mindenesetre elkönyvelhetjük, hogy az 1930-ban kiadott, a Hősök szobrát ábrázoló, 1 pengős szolnoki bélyeg után negyvenöt évvel jelent meg a városról a következő ilyen pici „értékpapír”.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki házak (38.): A Molnár utca hírmondója

Szolnok tíz legrégebbi épületének egyike a jelenleg Szapáry utca 17. szám alatt álló, üzletházként, illetve hátsó részében Maláta sörkertként funkcionáló, klasszicista stílusú ház. A többször átépített lakóháznak biztos, hogy vannak olyan darabjai, amelyek még a szabadságharc előttről valók.

Utcasoroló (29.): Pityó utca

Annak ellenére, hogy történelmi nevet visel ez a közterület, egyetlen utcatábla se jelzi. Sőt, van olyan netes utcakereső, ami nem is tud róla. Igaz, még csak alig négy évtizedes múltra nyúlik vissza a létezése, és leginkább a Zagyván átívelő gyaloghíd vagy a MÁV kórház hívhatta életre.

Egykori augusztusok: Vásártól hadiparkig

Szolnoki Ünnepi Vásár, nyolc év után újra főiskolai képzés a városban, a hőség rekord 92 ezer sörrel és 17 ezer palack Pepsivel, illetve ismét működő Kossuth téri iker szökőkutak. Hetven, hatvan, ötven és negyven évvel ezelőtti augusztusok történései korabeli újságok cikkei alapján.

Utcasoroló (44.): Somogyi Béla u.

(VAKÁCIÓ) A város egyik régi utcája, ami hatvanöt éve viseli a legalább negyedik nevét. Oly sok belvárosi utcához hasonlóan a Somogyi Béla út legjelentősebb házai sem az adott utcában, hanem a sarkánál lévő, szomszédos közterületen állnak. Ráadásul itt is alaposan elcsúszott a számozás.