2025.08.27. (szerda)

A képes krónikás krónikája

A képes krónikás krónikája

Dátum:

Jó lenne, ha sokan dokumentálnák életüket és munkásságukat úgy, miként Kardos Tamás megtette a 2014-ban, saját kiadásában megjelent Életképek című kötetben. Mert így nemcsak róluk, de a városról, Szolnok elmúlt évtizedeiről is számtalan apró, de fontos dolgot tudhatnánk meg.

Három évtizede ismerem. Legalább háromszor interjút készítettem vele, otthonaiban is jártam. Rengeteg kiállítását láttam és munkássága darabjairól is sokszor írtam már. Sőt, sokan meséltek is Kardos Tamásról, Szolnok fotósáról, a világutazóról, az egykori kórházi fényképészről, a művészről, a lokálpatriótáról. Az L. Murányi Lászlóval közösen jegyzett, számomra egyszerűen letehetetlen Életképeket elolvasva azonban rá kellett döbbennem: Kardos Tamás sokkal érdekesebb és több, mint eddig hittem. Ráadásul élete szervesen kapcsolódik Szolnok elmúlt évtizedeihez. És nemcsak azért, mert sok szolnoki fotó esetében, csak e könyvet kézbe véve döbbentem rá, hogy Kardos Tamás munkája.

Azt tudtam Kardos Tamásról, hogy Szolnok egykor legendás újságárusának, Kardos Pista bácsinak (1. kép) a fia. Meg azt is, hogy bár édesapja és édesanyja is siketnéma volt, öccsével, az újságíró Ernővel olyan különös pályákat futottak be, amikre az indulásukkor kevesen fogadtak volna. Az azonban meglepett, hogy ez a rendkívül művelt és tájékozott ember mennyire hadilábon állt az iskolákkal, és tizenévesen a tanórák helyett már az Állami Építőipari Vállalat építkezéseit látogatta. Amiről egy érdekes fotó is tanúskodik a könyvben: az ifjú Kardos Tamás az épülő Móra Ferenc úti orvosi rendelőnél pózol, háta mögött a Fiumei úti iskolával és a Ságvári körút házaival.

Sejtettem azt is, hogy valamiért különös kapcsolat fűzi a néptánchoz. Ám csak ebből a könyvből derült ki, hogy egykor művelte is, de mivel abban nem lehetett tökéletes, inkább a fotózást választotta élethivatásául. Amivel persze már korábban is kacérkodott. Így jó pár olyan szolnoki kortársa lehet, akiknek a fiókjaiban olyan ballagási fotók lapulnak, amelyek Kardos Tamás korai munkái. Amiket aztán több tíz- vagy százezer, különböző témájú felvétel követett nemcsak Szolnokról, de a világ egészen távoli tájairól, embereiről és pillanatairól.

És persze a Hetényi Géza Kórház mindennapjairól. Ujjongtam örömömben, amikor ebben a könyvben végre rábukkantam két, számomra emlékezetes fotóra. Az egyik a WC-n ülő és egymás kezét fogó kisgyerekeké (2. kép), ami egy másik könyvben is megjelent már, de csak most derült ki számomra, hogy ez Kardos Tamás fotója. A másik pedig a rendszerváltás egyik emblematikus képe (címlap), amin Lenin arcképe és a KISZ zászlaja alatt misézik a pap két ministráns társaságában. Ha jól sejtem, ez is a kórházban készült, miként a kisfiút nyugtatóan magához ölelő ápolónő fényképe (3. kép) is, amit az Életképeket olvasva írtam fel a kedvenceim közé.

Öröm volt olvasni, hogy miként kezdődött Kardos Tamás és a régi szolnoki képeslapok helytörténeti szempontból rendkívül fontos kapcsolata. Egy villanyszereléssel indult, amiből aztán szenvedélyes gyűjtés, aztán kiállítás és több könyv lett. Ráadásul olyanok, amelyekben már nemcsak a régi képeslapok kaptak helyet, hanem Kardos Tamás Szolnok változását megörökítő képei. Az úgynevezett Centrum-sarok tűzesete, a vasútállomás környékének építése vagy éppen a Széchenyi lakótelep 40 évvel ezelőtti születése – hogy csak néhány, e könyvben is feltűnő példát említsek.

Sajog a szívem, hogy Kardos Tamás, aki számomra Szolnok elmúlt négy évtizedének legfontosabb képes krónikása marad, az ország másik végébe költözik. És bár lehet, hogy a képei meg talán a képeslapgyűjteménye is itt maradnak, a rá jellemző látásmód, képein visszaköszönő különös hangulat eltűnik Szolnok mostani miden napjainak dokumentálásából. Nem tudom, ki tölti majd be ezt az űrt.

(A képek a www.kardostamas.hu oldalról valók, ahol a könyv is megrendelhető)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Jövőre, velük, ugyanitt!

Nagyjából kétezer ember vastapssal követelte a ráadást január 6-án este a Tiszaligeti Sportcsarnokban. És akkor Masahiro mester intésére ismét zengett a Carmina Burana legismertebb részlete, a Magyar Állami Népi Együttes táncosai pedig megelevenítették a zenét.

Évtized röviden

A kötelező olvasmányokkal küzdők kedvenc könyve volt egykor a 77 híres dráma, a 44 híres eposz és a hasonló zanzák. Nem kellett végigbogarászni több száz oldalt egyetlen sztoriért, mert ugyanekkora terjedelmen több tucat történetet is megismerhettünk. Az Acél-sodrony is ilyen.

Jutalom nekik és nekünk

Sokszor azon vettem észre magam, teljesen belefeledkezem a játékukba, és hirtelen arra riadok: miért hallgatom ki ennek a két szerelmes fiatalnak a beszélgetését. Azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amikor azt mondják: a színpadon megtörtént a csoda.

Legenda feltámasztás

Szolnok legismertebb és legsikeresebb rockzenekara a nyolcvanas évek végén az Ippolit Matvejevics. Hogy ez akkor is így volt-e, arról lehet vitatkozni. Hogy a mából nézve ez így tűnik, ahhoz nem férhet kétség, miután hét daluk megjelent egy fantasztikus belső borítós bakelit lemezen.