Olyan sok minden van, amit szeretnék megkérdezni Szolnokkal kapcsolatban, de vagy nem tudtam, hogy kihez forduljak, vagy nem volt időm, hogy megtegyem. Annyi érdekes dolog van ebben a városban, amiről jó lenne sokat vagy egy kicsivel többet tudni, de hát nem könnyű hiteles információkat összegyűjteni.

Ezért örültem, amikor hírét vettem, hogy egy olyan könyv készül Szolnokról, amiben a történelmét, a történeteit elevenítik fel. Nem mondom, az első hír után kicsit sokat kellett rá várni. Azon pedig meg sem lepődtem, hogy ugyan a városban még nem lehetett kapni, de egy reprezentációs példányra már lehetett licitálni a Vaterán.

Bevallom, Szolnok könyvében elsőre az a legjobb, hogy bárhol elkezdhető. A számtalan fejezet – amelyeket a szerkesztők kronológiai sorrendben fűztek egymás után – önállóan is életképes és érthető.

Én a számomra érdekes fejezeteknél kezdtem, majd – kicsit furcsán – hátulról haladtam előre. Talán mert A kultúra műhelyeiben lévő 10 fejezet az, amelyek a legtöbb mai információt hordozzák. Papp Béla Roxolnok című fejezetén például kifejezetten elámultam, nem gondoltam, hogy ilyen gazdag a város rocktörténete és -élete. A színházi fejezetet már kicsit gyengébbnek érzem, elsősorban az utolsó két évtized kapcsán, a Sajtótörténeti adattárat pedig kifejezetten kiegészítésre szorulónak gondolom. Azelőtt pedig kifejezetten értetlenül állok, hogy a város gazdag oktatási élete, vagy éppen a mindig jelentős katonaságról nem készült legalább néhány oldal.

Persze a nálam mindig sokkal józanabb párom erre is talált magyarázatot, a könyv alcímét: fejezetek a város történetéből. Azaz, a szerkesztők nem akartak mindent megmutatni, hanem feltételezhetően csak azt, amihez volt szerzőjük vagy megfelelő anyaguk.

És ezt el kell fogadnom A történelem sodrában című nagyfejezet kapcsán is, amelyben jeles szerzők elevenítik fel a város 900 éves történetét. Kifejezetten érdekesen és szórakoztatóan. A vitatott időszakokban persze kicsit szubjektíven, pontosan ugyanúgy, ahogy a közbeszédben tárgyaljuk ezeket az éveket.

Napok óta forgatom Szolnok könyvét, mert vannak fejezetek, amelyeket újra fel kell lapoznom. Például a város mai képének megértése szempontjából legfontosabb három időszakról – a dualizmus, a Horthy-kor és a Kádár-kor – szólókat. Azt hiszem, számomra Szolnok könyve egy kézikönyv, amely soha nem kerül fel a polcra, mert ha van egy kérdésem a városról, válaszol.

És remélem, ez a könyv nem egyszeri fellángolás, hanem valaminek a kezdete. Például annak a felismerésnek, hogy ha ilyen gazdag ennek a városnak a története, igazán megérdemelne egy városi múzeumot is. Vagy éppen annak, hogy Szolnok is érdemes lenne már arra, hogy történelmét egy nagyon alapos, akár többkötetes monográfiában dolgozzák fel. Várom a folytatást.