2025.08.27. (szerda)

A nagyháború szolnoki könyvekben

A nagyháború szolnoki könyvekben

Dátum:

"Az első világháború a város fejlődését megakasztotta." Ez nem egy fejezetcím vagy összefoglaló mondat, hanem kis túlzással mindaz, ami a Szolnok történetével foglalkozó munkákban, a szocializmus éveiben az 1914-18 közötti időszakról megjelent. A helyzet nehezen változik.

Nem mondom, hogy a Szolnokkal valaha is foglalkozott összes könyvet ismerem, vagy birtokomban lennének. Ugyanakkor azt hiszem, viszonylag komoly helytörténeti gyűjteményem van, amiről eddig azt gondoltam: gazdag anyagot tartalmazhat például az első világháborúról. Amivel, bevallom őszintén, túl mélyen én sem foglalkoztam korábban. Az első nagy háború kitörésének centenáriuma óta azonban jobban figyeltem a témára, aztán valamikor idén nyáron kitaláltam, hogy a befejezés századik évfordulója alkalmából kicsit többet írok róla a blogSzolnokon. Ebben pedig majd segítenek a könyveim. Tévedésem talán nemcsak számomra tanulságos.

A leadban idézett mondatot a „Hogyan készülhetünk Szolnok város 900 éves évfordulójára?” című, a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ módszertani kiadványaként, 800 példányban megjelent könyvecske 29. oldalán, a „Rövid áttekintés Szolnok város történetéről” fejezetben találtam. Amihez persze naivan, elsősorban a címe miatt nyúltam. De így utólag be kell látnom, hogy ebben sem lehet több mint a kortárs kiadványokban.

A „Jubiláló város – jubiláló gyár” című, a Szolnoki Papírgyár által kiadott könyvecskében például két mondat szerepel. „Az I. világháború után, a Tanácsköztársaság idején…” kezdetű pontosan jelzi, hogy mit gondoltak, vagy mit kellett gondolni az első nagy háborúról 1945 után: nem volt több mint a proletárdiktatúra kiváltó oka és előkészítője. Vagy, ha már bővebben kellett róla szólni, akkor következhetett egy ilyen megállapítás: „Az I. világháború pusztításai hosszú időre visszavetették a város, elsősorban az ipar fejlődését”. Amire akár azt is mondhatnám, hogy legalább már egy kicsit több, mint az ötvenes években, amikor például a Szolnoki Járműjavító jubileumi kiadványában csak egy fejezetcímben kapott helyet az első világháború, de sok szó nem esik róla a munkásság öntudatra ébredése mellett.

Persze lehetne azt mondani, hogy nem ilyen marginális kiadványokban kellene keresgélnem. Ami akár igaz is lehetne, ha készült volna, például a 900 éves évfordulóra egy átfogó feldolgozás, monográfia Szolnok történelméről. Ám mindösszesen a Kaposvári Gyula által írt és szerkesztett Szolnok képekben (1984) című könyvre támaszkodhatunk. Ami szintén úgy kezeli a világot felforgató négy évet, mintha az egy másik bolygón történ volna, vagy Szolnoknak semmi köze ne lett volna az egészhez. E könyv narratívája szerint a Szolnokot egy új világba helyező háború csupán valami háttéresemény volt az 1876 és 1944 közötti időszakban, amit aztán követhetett a felemelkedés.

Értem én – de elfogadni azért nem tudom -, hogy ilyen volt az a negyven év, meg csak ilyen történelemszemlélet mellett lehetett érvényesülni. Ugyanakkor nem tudok könnyedén elmenni amellett, hogy mindennek máig ható következményei vannak. Aminek eklatáns példája a 2010-ben megjelent Szolnok könyve, ahol a „Világháború, forradalom, terror, Trianon” fejezetben olvashatunk – olvashatnánk – arról a négy évről. Ám a kilenc oldalból szűk egy oldal – kis jóindulattal, a tördelés miatt másfél – jut az 1914-1918 közötti időszaknak, hogy aztán a többi lényegében az 1919-es kommunista diktatúra 133 szolnoki napját elemezze. Azaz a szocialista történelemszemlélet alapjaira építve essen át a ló másik oldalára.

Megengedem, hogy nincs igazam, és többen úgy gondolják: nincs ezzel semmi gond, minek ezt feszegetni, vannak ennél fontosabb feladatai még a történészeknek is. Ugyanakkor tartom magam a blogSzolnok tematikus hetének első anyagaként megjelent cikkemben leírtakhoz, miszerint „az első világháború lezárta a hosszú XIX. századot – ami szerintem 1789-ben kezdődött és 1918-ban ért véget -, és megnyitotta a máig teljesen fel nem dolgozott, meg nem értett rövid XX. századot (1918-1989)”. Illetve: „Erről a háborúról alig beszélünk. Holott szavak szintjén tudjuk, hogy csak akkor nem ismétli magát a történelem, ha az emberiség – azaz mi – képes belőle tanulni. Hozzátéve: és a következő generációkat tanítani, emlékeztetni.”

Tehát ebben a furcsa könyvajánlóban nem írhatok mást, minthogy hihetetlenül nagy szükség van például a levéltár Zounuk évkönyvsorozatára, amiben folyamatosan – évente, kétévente – jelennek meg az első világháborúval is foglalkozó remek dolgozatok. Illetve a különböző centenáriumokhoz kapcsolódó, pénzben is tetten érhető, kiemelt figyelemre, ami lehetővé tette például Bojtos Gábor máig egyetlen, Szolnok első világháborús szerepvállalásával foglalkozó könyvének a megjelenését (amit korábban már recenzáltam). Amik nélkül lehetetlen lesz valaha is megírni Szolnok város valamennyire objektív, a valósághoz közelítő történetét. Merthogy a jövő történészei nagyban támaszkodnak elődeikre, azaz a múlt mai feldolgozóira.

(A fotók a szolnoki, Béle utcai református temető, első világháborús sírkertjében készültek.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Rendszerkritikától az időmérőkig

Ritka, amikor a képzőművész apa és fia munkásságát egyszerre mutatják be. Miként az is, hogy három évtizeddel a rendszerváltás után egyértelmű legyen egy anyagról, miért volt alkotója "tiltott", vagy legfeljebb csak "tűrt". A két Szlávics László kihagyhatatlan kiállítása a Galériában.

Mint Giovanni kávéja

A színészek és a közönség miatt is remélem, hogy néhány előadás alatt összeáll az Anconai szerelmesek, mert a premieren olyan párhuzamosokat alkottak a színészek, a dalok és a jelenetek, amelyekről úgy tűnt, a végtelenben sem akarnak találkozni. Talán előbb sikerül, minthogy Giovanni jó kávét főz.

Fájójelentés

Egy Oscar-díj biztosíték arra, hogy a következő filmek is jók lesznek? Mit kezdjünk egy legendával, akinek lassan hat évtizedes életműve a magyar filmgyártás megkerülhetetlen része? Kimondható ezek után, hogy a Zárójelentés több sebből vérzik? Hinni akarunk vagy látni és gondolkodni?

Megrázó Kaland

Gombos Judit megmutatja, hogy drámai szerepekre is kiválóan alkalmas. Karczag Ferenc Szekeres doktora olyan, mintha a lelkiismeret öltött volna testet. Hagyják, hogy a Szín-Mű-Helyben, a Szigligeti színészei fejtsék fel Önöknek, Márai Kalandjának titkait! Megéri.