A mai napig csodálattal tölt el, hogy az előző századforduló környékén érdemes volt Szolnokról képeslapot küldeni a fővárosba a másnapi érkezéséről szóló üzenettel. Miként az is, hogy egyetlen ház felépítése vagy eltűnése miként változtatja meg egy utca képét. A korabeli retusálásokról nem is beszélve.

Nagyságos Füller Gizella úrhölgy 1906. szeptember 7-én anzikszot kapott Szolnokról, amelyen – ha jól bogarászom ki a 111 éves írást – tisztelője arról tájékoztatja, „holnap”, azaz a kézbesítés napján már otthon akar lenni. Merthogy egy nappal korábban, tehát szeptember 6-án – amikor rákerült a postai bélyegző a lapra – gyorsvonattal megérkezett Szolnokra. Hogy honnan és miért jött, az persze nem derül ki, miként – legnagyobb sajnálatomra – az sem, hogy az érkezés és az elutazás közötti éjszakát hol tölthette az ismeretlen. Kiindulva azonban abból, hogy a lapot a főváros VI. kerületébe, a Vörösmarty utca 43. szám 1-es lakásába küldte – ami az Aradi utca sarkán a mai napig álló klasszikus, gangos bérház -, feltételezem, hogy minimum egy középosztálybeli személyről lehet szó. Márpedig, ha ez így volt, akkor megtehette, hogy akár a Magyar Királyban, akár a Nemzetiben vagy netán az állomásnál lévő fogadóban töltsön egy éjszakát. Amennyiben nem az utóbbi megoldást választotta, akkor az anziksz fotós oldalán lévő utcarészletet is láthatta Szolnokon.

Ami abban az évben nézett ki úgy utoljára, ahogy azt e képeslap ábrázolja. A korabeli fotós a mai Kossuth utcában, nagyjából a „fradi ház” tövében, a jelenlegi Árkád lakásaihoz vezető kapuval szemben állhatott. Onnan örökítette meg az akkori Gorove utca Városháza felőli oldalát, így nem véletlen, hogy a felvétel bal alsó sarka közelében az önkormányzat épületének tűzfalát, távolabb pedig a Varga és a Megyeháza körvonalait is felfedezhetjük. Szerencsére az említett házak a mai napig állnak, szemben a kép előterében lévőkkel.

Amelyek közül a legelső – a későbbi Korzó kávéház – a húszas évek végén, a Nerfeld-palota építése miatt tűnt el. A fotót uraló emeletes ház pedig fél évszázaddal később, pont a Nerfeld-palota bontása és az Árkád építésekor semmisült meg. Míg a távolabbiak – egy kivételével – a hatvanas években, a ma is álló, 77 lakásos bérháznak adták át a helyüket. E házsor negyedik épülete azonban a képeslap feladásának évében – a fotó születésének dátumát persze nem tudom, ezért írom így – tűnt el.

Merthogy oda építették fel 1907-ben az utcaképet évtizedekig meghatározó Népbank épületét, amit már számtalan képeslapon bemutattam (pl. Hermész a korzóra kacsint – 2015. november 24.). Csak a rend kedvéért, ez az az épület, ami ma az Árkád és a Városháza mellett lévő bárház közép ékelődik, minimum vitatott alumínium burkolatával. Évtizedekig pénzintézet és bérlakások voltak benne, aztán a világháború után sokáig a Magyar Néphadsereg tiszti klubja – más néven HEMO – működött ott, mígnem 1974-ben megkapta jelenlegi homlokzatát, és immár Sztár áruházként nyitotta meg kapuit. Arról is sokszor volt már itt szó, hogy jó lenne kideríteni, mi maradhatott meg a 110 éves épületből a 43 évvel ezelőtti átépítés után.

A magam részéről biztosra veszem, hogy ezt a képeslapot is, mint oly sok korabeli társát, reklámcéllal jelentette meg a kiadó. Mégpedig a szolnoki „Nagytőzsde és különlegességi áruda”, ami feltételezéseim szerint éppen fotó előterében lévő emeletes házban működhetett. A ma már furán hangzó név mögött pedig kis túlzással egy jelentősebb, sok mindennel foglalkozó dohányboltot sejthetünk, amelyik az akkoriban nagyon jól menő képeslap kiadásba is beszállt.

Hogy magát a felvételt ki készítette, nem lehet kideríteni.

Az azonban biztos, hogy a fotózást követően valaki még retusálni is próbált a képen, ami főleg az előtérben álló alakoknál feltűnő. Illetve a jobb alsó sarokban lévő férfi esetében, akinek véletlenül csak a felső teste maradt meg a képen. Holott az akkor még a Gorove utcán kis előkerttel rendelkező kávéház vendége vagy egyik pincére lehetett, megbújva a kerítés és a dézsás bukszus mögött.