A húszas évek második felében, a világháború utáni Szolnok újabb virágzásának hajnalán készült ez a képeslaphoz használt fotó a Gorove út és a Szabadság tér találkozásánál, a Tisza-híd belvárosi felhajtójáról. Természetesen a lap hátoldala is érdekes, sőt különleges.

A Gorove utcai palotasor egyik legszebb ábrázolása ez a múlt század húszas éveiből származó fotó, amit az 1928. április 4-én postára adott anzikszhoz használt a kiadó. Aki pedig nem más – és ez számomra igazi különlegesség -, mint a „Nerfeldbank műszeráruosztálya”. Ha nem tévedek, akkor a Szapáry és a Kossuth út sarkán egykor álló nevezetes Nerfeld-palota – az 1969-ben lángra kapott későbbi Centrum-sarok – építtetőjének, Nerfeld Ferenc helyi nagyvállalkozónak a cégéről lehet szó. Amelyik ezek szerint a húszas években nemcsak ingatlanokkal foglalkozott, nem csupán a város legelegánsabb áruházát működtette, hanem valamiféle pénzintézetként mindenféle bizniszbe benne volt, ami pénzt hozhatott. Márpedig a múlt században, amikor kicsit is virágzott a gazdaság, akkor a képeslap kiadás mindig jó üzlet volt. Így például a húszas évek második felében is, amikor a világháborús és a trianoni sokkból magához térő város lassan újra éledezni és fejlődni kezdett.

Ha ránézünk a képeslaphoz használt fotóra, nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az egykori fotós valamikor 1925 és 1927 nyara között dolgozott, nagyjából a Szolnoki csata Szabadság téri emlékműve mellől. Ebben azért lehetünk biztosak, mert a növényzet egyértelműen arra utal, hogy ez egy késő nyári felvétel, azaz az 1928 kora tavaszi postázás előtt legalább egy évvel készülhetett utoljára. A bírósági épület második emelete pedig arra enged következtetni, hogy csak 1924 után dolgozhatott a fotós, hiszen a bővítésre abban az évben került sor, márpedig az építkezésnek ezen a fotón már semmi nyomát nem láthatjuk.

Egyébként, ha elindulunk a kép jobb oldala felől, akkor a bokrok mögött a mai Varga Katalin Gimnázium épületét látjuk, ami ekkor ugye még nem iskolaként, hanem a város postájaként funkcionált. Bejárata az épület Zagyva felé eső oldalán volt, emeletén pedig minden bizonnyal bérlakások lehettek. Mellette a már említett bíróság épülete, ami a XIX. század végén épült és 1924-ben kapott egy nem túl díszes második emeletet. Igaz, a tetőn körbefutó kőkorlátot és a „Királyi törvényház” feliratot meghagyták, sőt még egy díszes címerre is futotta a bővítéskor.

A bíróság mellett ekkor még nem a Dózsa György, hanem a Werbőcy utca futott, aminek túloldalán ott áll a palotasor utolsóként emelt épülete, az úgynevezett biztosítós bérház. Mellette a Mezőgazdasági Takarékbank még szép szecessziós épülete, aztán a két – általam név és történet szerint még nem azonosított – kisebb palota, majd a mai könyvtár épülete látható. Ami a mából nézve meglehetősen furcsa, hiszen a hídfőről jelenleg nem látható. Ennek magyarázata azonban nagyon egyszerű: csak szűk három évtizeddel később épült fel az 1-es számú irodaház, illetve mellette a járási hivatal épülete, amelyek ma kitakarják az ugyancsak 1924-ben kétemeletesre bővített, akkori hivatali épületet.

A kép bal szélére is érdemes egy pillantást vetni. A lehajtó mellett egy apró, földszintes, lapostetős, meglehetősen modern épületet láthatunk „Lendczey kenyér” felirattal. Minden bizonnyal ideiglenes építményről lehetett szó, mert ezen kívül soha, sehol nem láttam még. De hát Nerfelden kívül is voltak jó üzletemberek akkor városban, hiszen a hídfőnél, a posta közelében kenyeret árulni, tuti biznisz lehetett.