2025.08.27. (szerda)

A Sirály másodszor

A Sirály másodszor

Dátum:

Az utolsó szolnoki, tiszai fahidat ábrázoló képeslapot akkor küldték innen Bécsbe, amikor az eredetileg Obermayer Lajos által ácsolt átkelőnek már nyoma sem volt. A Sirály nevű kis gőzös azonban egész biztos, hogy minimum hat, de inkább tíz évvel korábban került Ragács Gyula lencséje elé.

Az utolsó szolnoki, tiszai fahidat ábrázoló képeslapot akkor küldték innen Bécsbe, amikor az eredetileg Obermayer Lajos által ácsolt átkelőnek már nyoma sem volt. A Sirály nevű kis gőzös azonban egész biztos, hogy minimum hat, de inkább tíz évvel korábban került Ragács Gyula lencséje elé.

Ezt a nem túl jó minőségű, felirata szerint „Tiszai részletet” ábrázoló képeslapot 1911. július 24-én küldték Szolnokról Bécsbe. Azaz éppen egy hónappal azután, hogy a város első, vasból és betonból készült közúti hídját – a budapesti Szabadság-hídra emlékeztető „szép Tisza-hidunkat” – átadták a forgalomnak. Pontosan azon a helyen, ahol az anzikszon látható fahíd 1909. március 15-ig állt. Azaz az eredetileg Obermayer Lajos által 1850-51-ben ácsolt híd már több mint két éve nem létezett, amikor az ismeretlen egy ilyen képen küldött üzenetet németül Bécsbe. Talán nem is volt számára fontos, hogy milyen minőségű a fotó, miként az sem, mit ábrázol, neki csak az üzenetküldés lehetősége kellett.

És ez volt a képeslap kiadójának és forgalmazóinak a szerencséje, hiszen így egy elavult tartalmú anzikszot is el lehetett adni. Már csak az a kérdés, hogy a számomra ismeretlen kiadó – logója a hátlap alján látható – miként jutott Ragács Gyula felévteléhez, és miként szerzett jogot annak ennyire vacak minőségű kiadására. Az ugyanis teljesen egyértelmű, hogy a képeslapra került felvételt ugyanúgy Ragács készítette, mint a blogSzolnok Album rovatában még 2010-ben bemutatott, 1905-ben postázott, ugyancsak a Sirályt, a szolnoki fahidat és a partokat mutató anziksz fotóját. Erre a legjobb bizonyíték maga a hajó, amin pontosan ugyanott és ugyanúgy állnak az emberek, a zászlók, sőt még a Tiszában is egyformán tükröződik a Sirály. Kizárható, hogy akár csak egyetlen perc különbséggel is meglehetett volna ugyanígy örökíteni a hajót, miként annak is szinte nulla az esélye, hogy Ragács mellett, ugyanabban az időpontban más is levitte volna a méretes kameráját a rakpartra.

A magam részéről mégsem tudom megvetni a Ragács Gyula felvételét néhány évvel később ismét felhasználó képeslapkiadót. Elsősorban azért, ami miatt megvettem ezt a képeslapot. Ez a második felhasználás ugyanis az eredeti felvételből kicsit más kivágást mutat. Mert míg az 1905-ben postázott anzikszon a Tisza bal partján az Evezős egylet csónakháza is látható, az 1911-es verzióról ez már hiányzik, viszont a jobb partból került több a képeslapra. Valószínű, hogy Ragács sokkal fontosabbnak és szebbnek gondolta a bal partot, mint a város felőli rakpartot, és hosszú címzéses képeslapjára olyan kivágatott tett, amin az látszik. A második verzióról pedig pont az tűnt el, ám így láthatjuk, hogy a belváros alatt milyen is volt a Tisza-part az előző századfordulón, amikor a mai Verseghy park még vásártér, illetve a Scheftsik-malom helye volt. Igazából csak azt nem értem, hogy néhány évvel az eredeti fotó készítése után miért elégedtek meg egy ennyivel rosszabb minőségű, életlen nagyítással.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hétköznapi hatvanas évek

Ez a hétköznapi, szolnoki felvétel egészen biztos, hogy 1963 után és 1973 előtt készült a Kossuth téren. A fiatalabbak kedvéért tegyük egyértelművé, hogy Szolnok főterének és az abba belefutó Kossuth utca déli házsora látható a felvételen. Úgy, ahogy öt-hat évtizeddel később már nincs meg.

1915-ös büszkeség

Nem tudhatom, hogy a huszadik század elején miként tekintettek a szolnokiak az akkoriban sorra épülő iskolákra. Szerintem büszkék voltak. Legalábbis erre utal, hogy a helyi képeslapok kiadásban is érdekelt Gerő Ignácz üzletet látott a város új leányiskolájának megörökítésében.

A feladónak érdektelen, nekünk nem

A Gerő Ignácz gondozásában megjelent képeslapot 1915. június 24-én adta postára Szolnokon egy - feltehetően - osztrák katona, hogy hírt adjon magáról a Monarchia nyugati felében élő szeretteinek. Nem hiszem, hogy különösen érdekelte volna, mi van a lap fotós oldalán.

Színes Baross utca

Akár festmény is lehetne ez az 1915-ben postára adott képeslap. Ám a reklámtáblák és a le nem mázolt feliratok miatt tűnik egyértelműnek, hogy egy fekete-fehér fotót próbáltak utólag színessé varázsolni. Hinni szeretném, hogy a piktor a házak színét illetően nem hazudott.