A szolnoki RepTárnak a megnyitása óta eltelt három hónapban több mint húszezer látogatója volt. Amennyiben a következő negyedévekben is sikerül tartanai ezt a nézőszámot, akkor a belépők tekintetében meghaladhatja a megyei múzeumok adatait. Ha pedig újabb attrakcióknak köszönhetően legalább 25%-os emelkedést is képes lesz produkálni, akkor éves szinten ott lehet a hazai múzeumok százezres elitjében. Aminél lejjebb szerintem nem is adhatja. Ehhez azonban nélkülözhetetlenek az újabb és újabb időszaki kiállítások, a korábban nem látott tárgyak és eszközök, hiszen egy idő után azokat kell ismételten az Indóházhoz csábítani, akik egyszer vagy kétszer már váltottak jegyet. Köztük a jelenleginél is jóval több szolnokit.

A szolnoki motoros repülés 105 éves történetét bemutató, január 31-ig látogatható első időszaki kiállítás a fenti célokat is szolgálja. Még akkor is, ha csupán nyolc tárlóból áll, emiatt pedig ennek a bő évszázadnak csak a legfontosabb csomópontjairól és személyiségeiről eshet szó. Hozzátéve, hogy ha valaki alaposan végig szeretné nézni a kiállítást – amit remek érzékkel a nagy hangárban, az először Szolnokon felszálló gép replikája elé helyeztek el -, annak azért legalább egy fél órát szánnia kell a böngészésre. Ráadásul szolnokiként lesz oka arra is, hogy kicsit büszkeségtől dagadjon a mell.

A Magó Károly, a szolnoki repülés történetének kiváló ismerője által összeállított tárlatból tudtam meg például, hogy a helikopter ötlete egy bizonyos Ludvig Ede Nándortól származik, aki 1870-ben Szolnokon született. Elképzeléseit Párizsban dolgozott ki, a tervek megvalósításának bizonyítéka pedig a RepTár egyik vitrinjében is látható, nevezetesen gépe egy eredeti darabja. Arról persze nem ő tehetett, hogy annak idején Magyarországnak nem kellett az ötlete. Mi viszont büszkék lehetünk arra, hogy a honi helikopterezés bázisa és gyökerei is Szolnokon vannak.

Emellett persze az is kiderül a kiállításon, hogy ki volt Wittmann Viktor vagy Lovas István, Kvasz Andrásról és az első repüléséről nem is beszélve. A kovácsmesterből lett repülőgép építő és pilóta 1911. november 26-án emelkedett a levegőbe Szolnokon, ami akkor minden bizonnyal csak egy érdekes látványosság vagy kisebbfajta csoda volt, a mából nézve viszont a város életében egy fontos történet, a motoros repülés és a katonai repülés kezdete. Mert Szolnok szinte az elsők között kapcsolódott be a magyar repülésbe, alakítottak ki repülőteret, indítottak légiposta járatot, hoztak létre repülős klubot. És mint ez a kiállítás kitér rá, 1939-től már a katonai repülésnek is az otthona, sőt egy évtizeddel később már az egyik legfontosabb képző helye. Ami a sok nagyszerű szakember között az első magyar űrhajósnak is az alma matere lehetett.

Az új időszaki kiállítás persze nemcsak mesél, de mutat is érdekes dolgokat. Például egy 1914-es légi hálózat tervet, benne Szolnokkal, amerikai vászon térképet a második világháborúból, egyenruha darabokat a Rákosi- és a Kádár-korból, sőt kitüntetéseket is az elmúlt évtizedekből. Ami pedig a legszimpatikusabb, hogy az elmúlt 105 év történetét egyetlen folyamatként tárja elénk, és nem próbál úgy csinálni, mintha az előző rendszerekben nem történt volna semmi, vagy csak csupa rosszat lehetne mondani. Nyugodt szívvel kimondom, hogy a RepTár első időszaki kiállítása pontosan olyan korrekt, mint amilyennek a repülősöket képzelem, és éppen annyira informatív és szórakoztató, mint amennyire az ország egyik legjobb vidéki múzeumától elvárható.