2025.08.27. (szerda)

A szolnoki repülés 105 éve

A szolnoki repülés 105 éve

Dátum:

A RepTár új időszaki kiállításának köszönhetően most már tudom, hogy Szolnokon az első motoros repülést 1911. november 26-án hajtotta végre Kvasz András. Miként azt is, hogy a helikopterezés ötlete is a városhoz köthető. De nemcsak helytörténeti jelentősége van annak a nyolc tárlónak.

A szolnoki RepTárnak a megnyitása óta eltelt három hónapban több mint húszezer látogatója volt. Amennyiben a következő negyedévekben is sikerül tartanai ezt a nézőszámot, akkor a belépők tekintetében meghaladhatja a megyei múzeumok adatait. Ha pedig újabb attrakcióknak köszönhetően legalább 25%-os emelkedést is képes lesz produkálni, akkor éves szinten ott lehet a hazai múzeumok százezres elitjében. Aminél lejjebb szerintem nem is adhatja. Ehhez azonban nélkülözhetetlenek az újabb és újabb időszaki kiállítások, a korábban nem látott tárgyak és eszközök, hiszen egy idő után azokat kell ismételten az Indóházhoz csábítani, akik egyszer vagy kétszer már váltottak jegyet. Köztük a jelenleginél is jóval több szolnokit.

A szolnoki motoros repülés 105 éves történetét bemutató, január 31-ig látogatható első időszaki kiállítás a fenti célokat is szolgálja. Még akkor is, ha csupán nyolc tárlóból áll, emiatt pedig ennek a bő évszázadnak csak a legfontosabb csomópontjairól és személyiségeiről eshet szó. Hozzátéve, hogy ha valaki alaposan végig szeretné nézni a kiállítást – amit remek érzékkel a nagy hangárban, az először Szolnokon felszálló gép replikája elé helyeztek el -, annak azért legalább egy fél órát szánnia kell a böngészésre. Ráadásul szolnokiként lesz oka arra is, hogy kicsit büszkeségtől dagadjon a mell.

A Magó Károly, a szolnoki repülés történetének kiváló ismerője által összeállított tárlatból tudtam meg például, hogy a helikopter ötlete egy bizonyos Ludvig Ede Nándortól származik, aki 1870-ben Szolnokon született. Elképzeléseit Párizsban dolgozott ki, a tervek megvalósításának bizonyítéka pedig a RepTár egyik vitrinjében is látható, nevezetesen gépe egy eredeti darabja. Arról persze nem ő tehetett, hogy annak idején Magyarországnak nem kellett az ötlete. Mi viszont büszkék lehetünk arra, hogy a honi helikopterezés bázisa és gyökerei is Szolnokon vannak.

Emellett persze az is kiderül a kiállításon, hogy ki volt Wittmann Viktor vagy Lovas István, Kvasz Andrásról és az első repüléséről nem is beszélve. A kovácsmesterből lett repülőgép építő és pilóta 1911. november 26-án emelkedett a levegőbe Szolnokon, ami akkor minden bizonnyal csak egy érdekes látványosság vagy kisebbfajta csoda volt, a mából nézve viszont a város életében egy fontos történet, a motoros repülés és a katonai repülés kezdete. Mert Szolnok szinte az elsők között kapcsolódott be a magyar repülésbe, alakítottak ki repülőteret, indítottak légiposta járatot, hoztak létre repülős klubot. És mint ez a kiállítás kitér rá, 1939-től már a katonai repülésnek is az otthona, sőt egy évtizeddel később már az egyik legfontosabb képző helye. Ami a sok nagyszerű szakember között az első magyar űrhajósnak is az alma matere lehetett.

Az új időszaki kiállítás persze nemcsak mesél, de mutat is érdekes dolgokat. Például egy 1914-es légi hálózat tervet, benne Szolnokkal, amerikai vászon térképet a második világháborúból, egyenruha darabokat a Rákosi- és a Kádár-korból, sőt kitüntetéseket is az elmúlt évtizedekből. Ami pedig a legszimpatikusabb, hogy az elmúlt 105 év történetét egyetlen folyamatként tárja elénk, és nem próbál úgy csinálni, mintha az előző rendszerekben nem történt volna semmi, vagy csak csupa rosszat lehetne mondani. Nyugodt szívvel kimondom, hogy a RepTár első időszaki kiállítása pontosan olyan korrekt, mint amilyennek a repülősöket képzelem, és éppen annyira informatív és szórakoztató, mint amennyire az ország egyik legjobb vidéki múzeumától elvárható.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (46.): Jósika út

(VAKÁCIÓ) A Nagy Imre körút és a vasúti sínek között futó utcának előbb a nevét csonkították meg, majd negyedszázaddal később az elejét is levágták, miközben a régi házai is teljesen eltűntek. Nem mondom, hogy a város legszebb köztere, de van annyira érdekes, mint sok másik.

Vendégposzt: Régészeti utazások (2.)

Kertész Róbert régész ezúttal az egykori vár területére kalauzol bennünket. Kiderül, hogy a vár területén található legrégebbi épületnél vannak Szolnokon ódonabb házak. Viszont a vár alatt egy dzsámit is sejthetünk.

Utcasoroló (94.): Három rendszer, négy név

Az éppen tíz éve Béres József, Széchenyi-díjas kutató nevét viselő sétány elejét könnyebb meghatározni, mint a végét. A közel kilencven éve sétányként is funkcionáló, a belvárosi Tisza-hídtól induló gát és rakpart jelenleg három önálló közterület. Ominózus részének a mostani a negyedik neve.

Utcasoroló (57.): Barát tér

Senki ne keressen Szolnok mai utcajegyzékében ilyen nevű közterületet, mert 121 éve használták utoljára az elnevezést. Pedig a tér ma is létezik a Konstantin és a Petőfi utcák találkozásánál. Sőt, itt található a város legérdekesebb fa emlékoszlopa. És még az új nevére is lenne javaslatom.