Ez a fotó is bizonyítja, hogy a Nerfeld-palota nem pusztult el az 1969-es Centrum-tűzben. Ugyanis ezt a felvételt Nagy Zsolt, a megyei napilap fotósa 1974 kora tavaszán készítette onnan. Valószínűleg szülei lakásából örökítette meg a városközponton átvezető 4-es út építését.

Ez az ötödik kép, amit a blogSzolnok Album rovatában Nagy Zsolt, a megyei napilap egykori fotóriporterének gyűjteményéből bemutatok. Szolnok fél évszázadának „szemével” az ArcOK rovatban készített, Fele olyan biztos lett című interjúból (http://www.blogszolnok.hu/arcok_fele_olyan_biztosan_lett) tudhatjuk, hogy szülei az egykori Nerfeld-palotában – a később Centrum-saroknak nevezett épületben, a mai Árkád helyén – laktak, ezért annak a második emeletén lévő, sarki lakásnak az ablakából viszonylag sokat fotózott. Ennek köszönhető, hogy a mai Baross és Szapáry utcák kereszteződéséről, környékéről és a hatvanas évek végén indult átépítéséről viszonylag sok fotó maradt fenn. Mint például ez az 1974 kora tavaszán lőtt felvétel is.

Bár a hozzám került nagyításon nem szerepel évszám, a monstre beruházás megörökített állapota miatt pontosan meg lehet mondani a fotózás időszakát. Ahhoz ugyanis, hogy a városon átvezető 4-es út nyomvonala kiegyenesíthető legyen, ráadásul négysávos is lehessen, az akkor éppen Beloiannisz nevét viselő utca páratlan oldaláról jó néhány háznak el kellett tűnnie. (A korábbi állapotokról az Album rovat e két cikkében talál képeket: http://www.blogszolnok.hu/album_szolnok_1973_nyara, http://www.blogszolnok.hu/album_autok_lapok_reklamok)

Egész pontosan kilenc házat kellett elbontani. Így a 3-as szám alól azt a téglaborítású emeletes házat, amiben a korabeli történetírás szerint a szolnoki kommunisták megszerveződtek. Aztán a mellette lévő Tiszavirág presszót – amiben korábban vaskereskedés működött -, továbbá a Beloiannisz út 7. szám alatt álló Madas-házat, amiben egy ideig a megyei napilap szerkesztősége is működött, de a szolnoki emlékezet inkább a 33-as és a Hófehérke boltok miatt őrzi. A lényeg, hogy 1973 végére az akkori Ságvári körúti kereszteződéstől egészen az SZTK előtti Hősök teréig szanálni kellett a jellemzően a XX. század első felében épült házakat. Ennek a műveletnek volt az egyik fontos pillanata, amikor a Madas-házat – ami nagyjából az Agóra előtti buszmegálló helyén állt – felrobbantották.

Nagy Zsolt tehát ezt követően – a fényeket és a kopasz fákat nézve – 1974 kora tavaszán, az árnyékok alapján dél körül, a forgalomból kiindulva pedig hétköznap készítette ezt a képet. Amin érdemes kicsit körbenézni.

Kezdjük a jobb oldalon álló pártházzal, amiben ekkor már majdnem egy évtizede székelt az állampárt városi és megyei szervezete. A hozzá kapcsolódó lapos tetős szárny pedig pártgarázsként funkcionált, azaz itt parkoltak az apparátust szállító Volgák és Polski Fiatok. Jól látható, hogy a legnagyobb felfordulás közepette is fontos szempont volt a pártház megközelítése, elég csak a „fehéren világító”, kövezett utat és a mellett álló ufó-lámpákat figyelni. Amik egyben arra is utalnak, hogy a város alapításának 900 éves évfordulójához igazított beruházás idején a Hubay utca felől közlekedtek az elvtársak.

A pártháztól távolabb áll még az iskola épülete, illetve mögötte látszik az átépítéseket megúszó Jászkürt utca 2. szám alatti ház felső szintje és teteje. Miként e fotó miatt némi elképzelésünk lehet arról a házról is, ami Szív utcában, mellette állt. De észrevehetjük a Hősök terén egykor álló szovjet katonai emlékmű tetejét is, illetve azt, hogy a tér sarkán ma álló emeletes ház helyén egykor földszintes épület volt. Azt hiszem, nem kevésbé érdekes a homályba burkolózó 24 emeletesre egy pillantást venni, hiszen 1974-ben még hiányzik a tetejéről a „bóbita”, azaz a víztorony.

És bő négy évtized távlatából a közlekedésről is érdemes szót ejteni. A legérdekesebb a jobb alsó sarokban lévő két lábon álló, hullámtetős, kis építmény. Ezen a képen nem látszik jól a funkciója, de más fotók alapján tudható, hogy ez a posztoló közlekedési rendőröket védte a naptól és a csapadéktól. Az viszont újdonság számomra, hogy olyan, mintha a kis tető alatt, fix állványon valami kapcsolótábla is lenne. Személyes emlékeim nincsenek, de nem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy a posztoló rendőr onnan tudta irányítani a kereszteződés lámpáit, és ezzel az ekkoriban már komolynak tekinthető forgalmat. Amit nemcsak a tranzit kamionok és a bal szélen látható „faros Bözsik” nehezítettek, de azok a billencs ZIL-ek is, amelyek e kép tanúsága szerint az óriási földmunkában segédkeztek. Hozzájuk képest a fehér füstöt eresztő Trabant kismiska volt a kibocsájtott bűz és hang tekintetében.