A politika és a pártpolitika száműzése az iskolákból a rendszerváltás egyik fontos vívmánya volt. Ez sok deresedő halántékúnak vagy anno nem volt fontos, vagy törlődött a memóriájuk egy része, esetleg van az a pártpolitika, amivel ez a vívmány is zárójelbe tehető. Tornazsákok mutatják.
Az idén kilencven esztendős Fazekas Magdolna előtt nemcsak egy kiállítással tisztelgett a Damjanich János Múzeum, hanem annak végére egy kis katalógus is megjelent a Szolnoki Művésztelep legrégebbi lakójának munkáiból. A tájképfestő Magdi néniből számomra portréfestő is lett.
Szolnokon elkötelezett civil, a várostól kétszáz kilométerre a "baloldal rémálma". Bő egy éve még az egyik városrész lakóit összefogó civil, megválasztása óta láthatatlan képviselő. Van valami szégyellni való a kormánypártban, hogy a színükben indulni akarók álcivil szerveződések mögé bújnak?
Megoldhatatlan probléma? Ne beszéljünk róla? Aki szóbahozza, oldja is meg? Máshol és nálunk? Mindenről a politika jut eszünkbe? A galambürülék szolnoki helyzetét vetettem fel, amire sokan reagáltak.
Bár sem a Szandai réten, sem az Alcsiszigeten nem épült lakótelep, 60, 50 és 40 évvel ezelőtt nemcsak tervek születtek, de máig fontos beruházások is lezárultak. Elkészült a Köjál székház, átadták a Kolozsvári-felüljárót kiváltó Barátság-felüljárót vagy éppen a Léna éttermet a Széchenyin.
Néha olyan ez az ország, mint egy rossz vicc. Csak nevetni nem tudunk rajta. Jöhetnek itt pártok, rendszerek, nem változik semmi. Hülye mese arról, hogyan üldözzük el a fiatalokat.
Már nincs rá szükség? Amikor kihelyezték ezt a figyelmeztető táblát a Templom úti zebrához, amin keresztül sok iskola megközelíthető, önkormányzati képviselőink versenyszelfiztek, hogy kinek az érdeme. Először rossz helyen volt. Odébb tették. Megcsonkították. Úgy maradt. Most jött valamelyik közszolgáltató alvállalkozója, döntött és eldobta. Azért remélem, a megszokásból vezetők emlékeznek rá, lassítanak annál a zebránál, és felszólítás nélkül is vigyáznak a gyerekinkre!
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
